Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

316 289. országos ülés október J9. 1877. találna amúgy is, de nem a túltermelés megszüntetési theoria alapján; vagy amúgy ; vagy pedig ez felel meg a theoríának, és a czukor-kivitelről teljesen le kellene mondanunk; egyedül csak a belföldi szükségletre fognók szoríttatni. Akkor is behozható azon adó, melyet a fogyasztástól követelünk, és pedig a czukor árának emelése által. Ki fogja azt megfizetni? A fogyasztó. Akkor már arról, hogy a visszatérítés az adóhoz, az adó a termeléshez arányban álljon, hogy a mostani alapok a jövőnek irányadóul szolgálhassanak, szó sem lehet; akkor a czukor nagy ára fogja behozni azon jövedelmet, melyet a kincstárnak be fog szolgáltatni. Ezen adótörvény czélja a czukor adó emelése, ós a magyar pénzügy remélheti, hogy adó jövedelme szintén emeltetni fog. Ezen arány már magában is reánk nézve felette kedvezőtlen. De ezen egész adó szaporulat már csak azért sem mondható kielégítőnek, mert a czukoradónak nagyobb árában a magyar fogyasztó sokka! többet fog megfizetni, mint, amit a magyar kincstár a felemelt adó utján nyer. (Helyedén a baloldalon.) T. ház! Ezen törvényjavaslatnak is meglehet philosophiája és meg van czélszerüségi oka. Én megfoghatom, hogy ez osztrák szempontból ajánlható és elfogadható ; magyar közgazdasági szempontból azonban azt perhorrescálom, a magyar kincstár szempontjából pedig ajánl hatónak nem vélem. Ezen nézetemben csupán csak azon nyilatkozatok, melyek az iparosok részéről emptette-ek alkalmával tétetnek s magán utón tudomásukra jutnak, rám nézve absolute irányadók nem lehetnek azéi't: mert én nem a létező gyáraknak érdekét tartom irányadónak a törvényhozásra nézve, hanem az ország, az ipar és a jövő érdekét, s e részben az iparosokat egyedül competens bíráknak nem tekinthetem. (Helyeslés a bal és jobb oldalon.) A jelenlegi törvényjavaslatban egy igen nagy veszedelem rejlik és ez az, hogy a jelenleg létező gyárosok kezébe (mintegy szükségszerű következményként) egy monopóliumot ád, a czukoradó monopóliumát, ezukoradó alakjában kizsákmányolását a létező ezukorgyáraknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen helyzet lehet, hogy egyik-másik magyar czukorgyár iparosnak érdekeit is kielégítheti, de a magyar közgazdászainak és jövőnk érdekeit azáltal biztosítva nem láthatom, nem kivált azért: mert, uj gyárak keletkezését kérdésessé teszi. Sokkal könnyebben nézhetnek egy emelkedő adóztatás elébe a már létező gyárak és iparok, mint egy bizonytalan jövő elébe uj vállalatok. Másrészről igen kétes: vajon létező vállalatok azon előnyöket, melyeket egymásnak biztosithatnak, hajlandók lesznek-e uj vállalatoknak is megadni? Hogy a magyar czukorgyáripar oly nagy örömmel karolná fel ezen javaslatot, hogy ahhoz oly készségesen járulna, azt én azok után, melyekről magántudomásom van. igen kétségesnek tartom. Engedje meg a t. ház, hogy azon nézetet kiválóan figyelmébe ajánljam , hogy ha már nem általánozás, de contingentirozás alapján adóztatjuk meg a czukortermelést és így a mostani alaptól eltérünk : ne vessük ki ezen contingentirozást a jelenlegi alapon, hanem vegyük figyelembe a tényleges termelés-viszonyok egész sommájának mérlegelését. Vizsgáljuk meg azon körülményeket, amelyek közt a magyar gyárak működnek, és keressünk oly kulcsot, mely a magyar czukorgyártást nem fogná viszonylag annyira sújtani, mint ezen színleg egyenlő, tényleg aránytalan megosztás. Ha ezen irányban nézetek merülnének fel: én részemről ezekhez teljes készséggel hozzájárulnék. Én azt nem hiszem lehetetlennek, igen kérném a kormányt tanulmányoztatná ezen irányban a kérdést. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani annak indokolására, hogy eltekintve elvi álláspontunktól sem fogadhatnám el tárgyalási alapul a jelen javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Ragályi Nándor: T. képviselőház! Miután előttem, csak egy bátor férfin lépett fel, ki védte ezen törvényjavaslatot és ő is, a megholtakra nézve, azon vigasztalást akarta nyújtani, hogy nem ebben, hanem abban a betegségben halt meg ; miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy azokat a halottakat ezzel fel nem támasztjuk, éhez tehát nem is szólok ; de szólok leginkább csak azért, mert noha kénytelen vagyok ismét kijelenteni, hogy én nem értek a czukorgyártashoz sem, hanem a mi álláspontunkat tekintve, tudom, hogy mindazon tárgyak, melyeket a bécsi egyezkedés neve alatt ismerünk, egyforma természetűek, mert mind sértik az ország érdekeit, mind ellentétben vannak az ország függetlenségével és egyformán elvetendőknek hiszi az egész ország, kivévén önöket. Ezt mutatja a beérkezett tömérdek kérvény. Azt mondják talán önök, hogy hiszen specziáliter a szesz- és czukor-törvényre vonatkozólag nem érkeztek kérvények. Megengedem. hogy ezeknek az embereknek volt annyi józan eszök, hogy nem tették fel a kormányról, hogy mielőtt a vámügy kérdését befejezi : nem fogja ezeket a törvényjavaslatokat áterőszakolni. De politikai okot egyetlenegy szóval sem hallottam felhozatni mást, mint a melyet Mocsáry képviselőtársam is felhozott, a ministerelnök ur ugyanis az mondotta: hogy nem tanácsos ipari vagy gazdasági harezot kezdeni Ausztriával. De miután ezen állítását nem indokolta, megint ott a kérdés, hogy miért ? En azt, gyanítom, hogy azért: mert mi gyöngék vagyunk. Ilyen formát hallottam már a minapában egy igen t. barátomtól, de még az özönvíz előtti időből, a ki azt mondotta, hogy ti mindig az ár