Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289 országos Illés október íí). 1877. 307 val, a restitutiónál és fogyasztási adónál szenvedett károkkal, a íinanczvám okkal és a védvámmal, a vámjövedelmek mikénti megosztásával, a közös bankkal s a 80 milliónyi bankadóssággal. Mindezen kérdések, melyek külön-külön annak idejében, midőn a sor megoldásukra került, természetes alapjaikra visszavezetve, könnyebben ós czélszerübben és talán egyszerűbben megoldhattak volna; mindezen kérdések, melyek ma a compensationalis és és reeompensationális absurdumok egész csimborassóját képezik; minden kérdések, miket a kormány közgazdasági kiegyezésnek nevez: 10 év múlva irtózatos tettükkel egyszerre megint nyakunkba szakadnak, ós ha majd akkor segíteni akarunk a helyzeten, ha ki akarunk bontakozni bilincseiből : Ausztria teljes joggal utalhat arra, hogy a közös vám- ós fogyasztási terület, a sörnek, czukornak és szesznek egyenlő megadóztatása, a quóta, a védvám, a íinanczvám, s a restitutiónál, és a fogyasztási adónál levő megkárosítás, a közös bank, a 80 millió bankadóság stb. stb. egymást compensálja. De t. ház, valamint minden rosznak van egy jó oldala, ugy ezen rósz javaslatoknak is lesz nézetem szerint egy jó hatása, és ez az, hogy azon közgazdasági és pénzügyi nyomorúság, mely a javaslatok nyomában az országban 10 év alatt keletkezni fog : meg fogja érlelni és átalánossá fogja tenni az ország polgáraiban azon meggyőződést, hogy Magyarország érdekei csakis a teljes közgazdasági különválás által védhetők és óvhatok meg. (Helyedéi a baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául, (jüénk helyeslés a baloldalon.) Simonyi Ernő: Az előttem szólott t. képviselő ur oly alapos és oly nyomatékos ellenvetéseket hozott fel ezen törvényjavaslat ellen, hogy én nem hiszem, hogy e háznak csak egy tagja is akadjon, ki e törvényjavaslatot megszavazhatná, ha ezen ellenvetések még csak megczáfoltatni sem kisértetnek meg. (Helyeslés a baloldalon.) Nekem e jelen perczben nincs mit hozzáadnom azon döntő érvekhez, melyeket Lukács Béla képviselő ur felhozott. Ha nincs senki a túloldalon, aki megczáfolná: azt hiszem ezen érvek tökéletesen elegendők arra, hogy a ház egyetlenegy tagja se adja szavazatát ezen törvényjavaslatra. (Élénk és hoszszantartő helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: T. ház! Megvallom, nem voltam előkészülve arra, hogy Simonyi Ernő képviselő azért álljon el a szótól, mivel Lukács Béla képviselő, ur állításai és adatai megczáfolva nincsenek- Épen azért, mert ha nem is teljes erőt és teljes készültséget érzek e tekintetben magamban arra nézve, hogy e javaslatot kellően indokoljam és minden tekintetben megczáfoljam azon érveket és adatokat, melyeket nem Lukács Béla, hanem mások is e javaslat ellen felhoztak és felhozhatnak ; de mert érzem, hogy birok oly adatokkal, melyek segélyével legalább meggyengithetem és részben megczáfolhatom azokat, melyeket igen t. barátom felhozott, a ház kegyes engedelmével koczkáztatni fogok pár szót. (Halljuk}) Legelőször a javaslatról kívánok pár jellemző szót mondani. E javaslat a mostani állapoton az adórendszer tekintetében nem idéz elő semmi változást, sőt ellenkezőleg oly átalánossá teszi az átalányozási rendszert, oly teljes mértékben felel meg ép a magyar iparosok és a magyar adóenquette kívánságának, hogy e tekintetben maga a rendszer indokolásra sem szorul. Ezt nem azért emiitettein fel, mintha az adóalap Lukács Béla képviselő ur által megtámadva lett volna. Ö magát a javaslatot alapjában, rendszerében, felosztásában és intézkedéseiben meg nem támadta.. 0 visszapillantott a múltra és stalistikai adatokkal azt akarta bebizonyítani, hogy ez a rendszer rósz hatással volt azon viszony tekintetében, melyben egyfelől önmaga a czukorgyáripar Magyarországon a külfölddel és más felől Ausztriával szemben áll. De midőn a helyett nem mondta mee azt, hogy ha önállóan intézkednénk ez ügyben, nem tartanok meg a rendszert: ezzel ugy hiszem, inplicite elismerte, hogy nem a rendszert kell megváltoztatni, s hogy maga a javaslat egész rendszerében kifogás alá nem esik. Sőt a javaslat még egy oly kívánságnak is tesz eleget, amely csökkenti már a priori Lukács Béla képviselő ur állításait azon kifogások tekintetében, amelyek a magyar ezukoriparnak Ausztriával szemben való versenyére vonatkoznak, mert ha bármely adórendszer mellett lehetséges a termelést, az anyagi iparviszonyok és hitelviszonyoknak egyenlőtlenségét kiegyenlíteni, és itt hivatkozom az enquette nagy jelentésére, annak 409. lapjára, csakis az átalányozási rendszerrel lehet azt elérni. S midőn az enquette hangsúlyozta, hogy ez a rendszer könnyen átalánositható, épen arra a pontra fektette a súlyt és kiemelte azt, hogy az osztrák répamennyiség, az osztrák iparnak sok tekintetben, t. i. a hitel, munkatőke tekintetében és technikus előnyei ezen az utón a vámközösségben is kiegyenlíthetők, vagy legalább csökkenthetők és azért ajánlotta ezen rendszer átalányositását, fontartását. íme, e javaslat ezt teszi. Azonban Lukács Béla igen t képviselő ur azt mondja, hogy e rendszer mellett, illetőleg a mostani állapotban, — mert nem a rendszer ellen van kifogása, hanem a tényleges állapot ellen, melyet statistikai adatokkal tüntetett fel — abban az állapotban most az ipar nem létezhetik. Adatait 1868. és 1874. évek közül vette. De midőn egy adórendszer és átalálában a vámközösség ellen hozott fel adatokat: nem vették-e észre a t. képviselő urak, hogy igen rövid és igen közeli időt vett fel. Hiszen, ha áta39*
