Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos illés október 1G. 1877. 291 középület fényben úszott s egész Magyarország tapsviharral csatlakozott a főváros ezen nagyszerű ünnepélyes manifestátiójához. Azt mondja a t. ministerelnök ur bizonyosan magában, hát ezekért is engem akar felőssé tenni az, a ki minden pletykát elhisz, a mi az ellenzéki lapokban az „Egyetértés" és „Népzászlójában" áll, csak azt nem, mit a kormány mond. Hiszen, igen t. ministerelnök engem nem vezérel semmi egyéb, mint legtisztább szándék és legjobb akarat, hazaszeretet és azon kötelességérzet, amelylyel tartozom a képviselőházban választóim szellemének, kik oly áldozatkészséggel járulnak épen e pillanatban a török sebesültek felsególésére, mire nézve Magyarországon példát nem tudok. Én kijelentem, hogy ebben a tekintetben a t. ministerelnök urat hibáztatom, mert a t. minis terelnök ismert sagacitásától elvártam volna, hogy mint bizonyosan tudja, hogy mikor, mely napon van ő felsége, az orosz czárnak nevenapja: kérni fogja az uralkodót, hogy vagy egy héttel hamarabb, vagy két nappal később tartsa meg a katonai szemlét és akkor a nagy kellemetlenség, mely az uralkodót Magyarország összes népeinek óhajtásával nyilt ellentétbe hozta, .... (Mozgás. Felkiáltások jobbfelöl: Dologra \) Elnök: Az uralkodó személyét a parlamentben előhozni a parlamenti illem tiltja. (Helyeslés a középen. Mozgás.) Kénytelen vagyok a t. képviselő urat erre figyelmeztetni, és kérem, hogy ezt folytatni többé ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.') Németh Albert: Szomorú dolognak tartanám, ha e figyelmeztetés szükséges leit volna, mert annak felemlítése itt a parlamentben minden évben más oldalról történik, s ha más oldalról szabad, akkor itt is szabad. Hanem hát vessünk véget az egésznek, t. ház ! Én csak egyre figyelmeztetem a t. ministerelnök urat ; azon látnoki tulajdonát nem ismerem el, nem hiszem, hogy a t. ministerelnök ur bírna ama éles szemmel, hogy a jövendőben boldogithatón/»k vélné Magyarországot és az osztrák monarchiát egész ellentétes utón és módon, mint azon ország összes népeinek erős ós határozott kifejezése mai nap feltünteti, a m«ly népnek lelkesültségóre, hadierejére, karjaira, pénzére és verítékére szükség lesz, ha Magyarországot védelmezni kell s így azon nép méltán megköveteli, hogy a minister ne a magyar nép érzelmeivel ellenkező politikát kövessen, hanem azt respectálja és mozdítsa elő, a melyet Magyarország . népe akar. S ki tudja, mit hoz a közel jövő ? Egy pillanat, t. ministerelnök ur. és mint az iliumi csatában a harczosok védelmére, segélyére alászállottak az istenek, ugy látjuk a török földön Omár szellemét, mindenik ágyú torkolatán és ezreket meg ezreket, kiket az ellenség fegyverei elpusztítottak, pótolva látjuk mások által és látjuk a kimondhatatlan segélyforrásokat; miért ? mer i egy szellem, egy elv, egy vallás, s azon szent ösztön vezérli őket, megtartani hazájoknak szent földjét és visszaverni a támadó ellenséget. En t. ház e hitben lévén, nem osztozom azon véleményben, hogy nem ártatlanok azok, kik a törvén}

7 által nem tiltott módon csempésztek fegyvereket a törökök segélyére ; részemről azt, hogy az főbenjáró bűn, felségsértés, vagy hütlenségi eset lenne: nem tartom, s a t. ministerelnök úrtól követelem, hogy azoknak szabadlábra helyezése iránt erélyes lépéseket megtenni méltóztaS' sék és így a nekem adott feleletet tudomásul nem veszem. (Helyeslés balfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk.') Első felszólalásomban is sokkal rövidebb voltam, mint az interpelláló képviselő ur, most pedig igyekezni fogok még rövidebb lenni a t. ház türelme iránti figyelemből. De egy két dologra okvetlenül kénytelen vagyok reílectálni, a mit a képviselő ur elmondott, s mindenek előtt határozottan kijelentem, hogy a képviselő urnák mint képviselőnek, vagy mint polgárnak tőlem, mint ministerelnöktől követelni valója nincs. Tőlem követelhet a törvény, a törvényhozás és annak mindenik factora ; de egyes ember nem követelhet semmit. (Helyeslés.) Különben nem fogom a képviselő urat azon visszapillantásban, melyet tett, követni, annyival is inkább, mert mindaz, a mit elmondott, csak egyet igazol, és ez az, hogy Magyarországon mindent, a mi nem ellenkezik az állam érdekeivel és az állam törvényeivel, lehetett tenni az egész esztendő alatt, de egyet nem lehetett, nem is fog lehetni, míg Magyarországon kormány és törvény lesz, és ez az egy az — nem fegyvert csempészni, bár azt sem szabad, hanem — a velünk békességben élő állam területére fegyveres beütés alatt a közesendet megháborítani és az államot, az állam törvényes factorai ellenére, egy annak elhatározásával ellentétes politikába besodorni akarni. És mellesleg figyelmeztetek arca, hogy bankó-csináláson és felségsértésen kívül még közcsend háboritás is van és a felett is szokott ama bizonyos törvényezikk ítélni. (Mozgás.) Különben nem fogom azt a théniát felvenni, hogy helyes-e olyanokat előhozni és olyanokért támadni meg bárkit, — legyen az épen a ministerelnök is,— a miket a t. képviselő ur felhozott és a minőkért megtámadott; hanem egyet mindenesetre határozottan nyilvánítok, s azt hiszem, hogy e ház és e nemzet nagy többségének érzelmeivel találkozom és ez az, hogy maga számára 37*