Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos ülés október 13. 1877. 233 politikából, és igy én azt sejdítem, hogy nemzet­gazdászati szempontból nem. Ezt nagyon okosan tette, mert ha azt mondta volna, hogy ő nemzet­gazdászaii tekintetből hive a közös vámterületnek, miután tudvalevő, hogy ő igen okos és par exel­lence fmancier: ez nagy baj lett volna, mert utol­jára nem is hittük volna neki el. De miután ö azt mondja, hogy politikából teszi, politikából hi­bás véleményben is lehet, és ez nem feltűnő, (Derültség) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő már körül belől tudja a tariffákat. Apponyi gr. megfelelt neki. hogy mi irigyeljük sorsát, Olyan­formát is mondott, hogy ne féljünk a bécsi áram­lattól. Azt hiszem a védvámokat értette, hogy azok nem fognak győzni. De ez nem a pénzügyminis­íex ur érdeme, ettől talán Németország ment meg bennünket, J ~ Bismarck. (Derültség) Van egy másik nagy fontosságú kérdés is, melyben egy más nemzet húzott ki bennünket a sárból, nem a magyarok istene, hanem Allah ! (Élénk derültség). Én nem akarok belebocsátkozni azon szívé­lyes ömlengésekbe, miket t. képviselőtársam Cho­rin képviselő ur irányában nyilvánított. Hanem egy húrt pendített meg a képviselő ur, mely még most is fülemben rezeg. A szavakra nem emlék­szem, hanem az értelme az volt: hogy valljuk meg az igazat, mi gyengébbek vagyunk, szakítá­sig nem lehet a dolgot vinni, mutatja a szomorú tapasztalás. Ha e szomorú tapasztalások alatt az 1848-iki eseményeket érti, akkor állítását kétségbe kell von­nom. Az nem volt szomorú esemény, az Magyar­országra dicsőség volt, és én, ki szintén részt vettem akkor, hasonló körülmények közt mindig azt tenném. Hogy a nemzet azt fogná-e tenni ? nem tudom, merthogy 1865-től fogva Árpád vére fajult. Hegedűs t, képviselő úrhoz van egypár sza­vam, annyival inkább, mert kegyes volt csekély személyemet is felemiiteni. Én igen igazságos em­ber vagyok. Nem tagadom, hogy a t. képviselő ur tegnap igen szép beszédet mondott s eddigi beszédeit tekintve, az igen t. képviselő ur nagyon haladt, ugy hogy ha jövendőre is ugy halad, ha h szeszfőzésnek külön ministere lesz, ezen tár­csára számot tarthat. (Derültség.) Hanem engedje meg nekem a t, képviselő ur. hogy ón saját sze­meimnek és igen sok barátomnak, tisztességes földmivelőknek, kik kénytelenek voltak a szesz­gyártással felhagyni, jobban hiszek, mint az igen t. képviselő urnák. Mert a képviselő ur csak fe­hérre nyomtatott feketéből beszél, az én igen t barátaim pedig, ezek a gazdaemberek mindnyájan azt állítják, hogy megszüntették a szeszfőzést a nagy accis miatt, mert eddig is igen nagy volt az adó. Hogy pedig megszűnt a gazdasági gyár­tás csaknem országszerte, azt szemeimmel látom, — a t képviselő urnák is tudnia kellett, — ki­KÉl'V, H. NAPLÓ 1875- 78 Ili. KÖTET. vévén azon helyeket, hol a talaj leginkább bur­gonya termelésre alkalmas. T. ház ! Én az általunk benyújtott határozati javaslatot pártolom, még pedig azért, mert az abban felhozott érvek nincsenek megezáfolva. Az egyik azon szükségtelen inconsequentia , inelylyel ezen tárgy most az egészből ide vonatott, a nélkül, hogy a nagyfontosságú vámkérdés megoldatott volna. Ezt nem védte senki. A t pénzügyminister ur maga bevallotta, hogy sajnálja a dolgot, de hát .... Nem sike­rült azt megvédeni még Móricz Pál képviselő urnák sem, s miért ? Mert a logikát csak szavazással lehet agyonütni. Én t ház, nem szóltam volna, feltettem ma­gamban, ha a minap a t. képviselő urak nem vonták volna kétségbe azon kijelentésemet, hogy mindig ide-oda kapkodnak. De igy constaíálnom kell, hogy előttünk fekszik a rendszertelenség non plus ultrája. Én eleinte törtem fejemet; hogy hát mi szükség volt arra? Először azt gondoltain, hogy ez traíning akar lenni a t. képviselő urakra nézve azon nagyfontosságú futtatás előtt, mely köztünk és Ausztria közt kilátásba van helyezve, a hol az ellenfél jelszava : „Fizess, ha meggebedsz is." Vagy előjátéka akart ez lenni, hogy hozzá­szoktassanak minket azon nagyszerű tragédiához, mely a két nemzet közt nem sokára le fog ját­szatni ? Hát véletlenül ráakadtam az igazira, (Hall­juk !) A t. pénzügyminister ur egy szóval sem mondta, hanem azt hiszem, hogy magában igy gondolkozik: Hisz mi a legártatlanabb emberek vagyunk az egész világon, mi nem vétünk a légy­nek sem. — kivéve az adóexecutiót, meg a szé­kelyeket — de mit tehetünk róla, ha ezt Bécsben igy parancsolták meg! De mi meg azt kérdjük : meddig fognak önök ugy tánczolni, a mint Bécs­ben fütyölnek? (Derültség.) Addig talán, míg agyon­tánezolják Magyarország legvitalisabb érdekeit ? No. uraim, akkor azután lesz nyugalom, de ©lyan forma nyugalom, mint a minőt Perrier Kasimii' jelzett a franczia kamarában Varsóról, azon kü­lönbséggel, hogy ott egy szabadságharcz után le­vert nemzet nyugalma volt, itt pedig egy dicste­len nyugalom lesz, egy kizsákmányolt és tönkre­tett nemzet nyugalma, melynek nincs már semmi aspiratiója. A mi e tárgy lényegót illeti, bizony én nem értek a maischoláshoz, (Derültség) s azért erre nekem csak pár szóm van. Íme, igen hamar jő egymásután az alkalom azon tétel ismétlésére, melyet Simonyi Lajos t. barátom a minap mon­dott, hogy ez csak itt ós Kráhwinkliben lehet­séges. Hogy áll Magyarországon a szeszgyártás ? Kivéve, a mint emiitettem, azon talajt, mely csak 30"

Next

/
Thumbnails
Contents