Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-269

269. országos Ülés september 19. 1877 17 körülirt jogait és kötelességeit a fővárosi munieipiumnak az adókezelésre vonatkozólag egyszerű rendelet utján véli-c minister ur megszüntethetni ? Lehet az 1876. t.-oz. idevágó intézkedése a fővárossal szemben hiányos ós a törvény ozéljainak meg nem felelő ; de a világért sem adhatja meg a kormánynak a jogot: torvényt rendeletileg hatályon kivül helyezni. A 70. §. a főpolgármestert ruházza fel azon hatáskörre], hogy bizonyos esetekben a főváros mindazon tisztviselőivel, kikre valamely végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezzék ; már pedig a minister ur ezzel egy egész illetéktelen közeget, t i. az adófelügyelőt bizta meg. attól egészen eltekintve. hogy mint már emlitém, a polgármesterhez, avagy a városi közönséghez semmiféle előzetes meghagyás nem érkezett. A 72. §. korlátozza az időt, melyen belől a főpolgármester fenti kivételes hatásköre érvényesíthető : a fenforgó esetben azonban az adófelügyelői interregnumnak semmiféle határ szabva nincs. A 74. §. a polgármestert azon joggal ruházza fel, hogy törvénybe ütközőnek, vagy károsnak, vagy kivihetlennek vélt ministeri rendelet ellen felírhat; ez a jelen évben, a már emiitett mellőzésnél fogva lehetetlenné vált. Hasonlólag a legsérelmesebben csorbítja a ministeri intézkedés magának a törvényhatóságnak a 12, §. által biztosított azon jogát is, mely szerint egyes kormányrendelet ellen a végrehajtás előtt felírhat. Az 58. §., .mely a törvényhatósági bizottságot ruházza fel a költségvetés-előirányzat megállapításával és a 94. §., mely a városi hatóság felelősségét állapítja meg a költségvetés szoros megtartásáért, szintén teljesen illusoriussá van téve, mert egy idegen nem munieipalis közeg tehet oly kiadásokat, melyek a költségvetésben fölvéve nincsenek, és mert a hatóság ellen nem érvényesíthető többé a törvényes felelősség akkor, midőn az adófelügyelő ur korlátlanul rendelkezhetik a fővárosi lakosság pénzével minden felelősség, minden ellenőrzés nélkül. T. ház! Interpellátióm indokolását nem fejezhetem be anélkül, hogy egy körülményre különösen fel ne hívjam a t. ház és a t. minister ur figyelmét. A fővárosi törvényhatóság közigazgatási bizottsága egyhangúlag hozott határozata alapján felterjesztést intézett a pénzügyminister úrhoz, melyben, mint már emlitém, a legkörülményesebben kifejti mindazon okokat, melyek a fővárosi adóbehajtásnak eddig észlelt hiányait előidézték, és melyek épen ugy a hanyatlott közgazdasági viszonyokra, mint az egész szervezet bonyolultságára és rendszertelenségére vezeteiidők vissza, A KÉPV.-H. NAPLÓ 1875-78. Xll. KÖTET. közigazgatási bizottság egyhangúlag azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a törvényhatóság közegei részéről mulasztások nem történtek, tehát csakis a rendszer lényeges megváltoztatása fog a bajok orvoslására vezethetni. Erre nézve elő is terjeszti a bizottság javaslatait. Ezzel szemben a helyettes adófelügyelő teljesíti a törvény által kötelességóvó tett felebbezóst, ós a minister ur a közigazgatási bizottság egyhangú határozatában nem lát semmiféle garantiát, és annak teljes mellőzésével teszi tneg szigorú intézkedéseit. Már most nem-e képezi a jelen kormánynak s illetőleg a ministerelnök urnák a közigazgatási bizottsági intézmény legelső helyre állított alkotását az administrativ reformok terén? S vajon egészséges, életbevágó reform jellegével bíró közigazgatási intézmény-e az, melynek egyhangú szavára a kormány nem ad annyit, mint a bizottság egyik helyettes állami közegének informatiójára? A pénzügyminister ur nem a leghizelgőbb bizonyítványt állította ki ez esetben t. minister collegája kedvencz müvének legelső jelentősebb eiamenje alkalmával. Én ugy találom, ha ez az intézmény felfelé nem bír sulylyal és tekiutélylyeí: lehetetlen, hogy annak aztán lefelé meglegyen a kellő súlya és tekintélye. És még egyet, Meglehet a minister ur a rendeletet maga sem tekintette egyébnek holmi „Schreckenbergernél.

1- A kis ijjedtség is, gondolhatta, behozhat az adópénztárnak egy fél millió plust. Még azt sem akarom vitatni, bár az előadottak alapján az ellenkezőről vagyok meggyőződve, hogy .igenis igazolva van a főváros illetékes közegei ellenében a személyes felelősség alkalmazása : de a mit indokoltnak és politikusnak — a törvényességi szempontot egészen mellőzve is — egyátalában nem tarthatok, az: azon — gyengén mondva — kíméletlen elbánás, melyet a t. minister ur Budapest törvényhatóságával s így öszszes polgárságával szemben helyén lát, A minister ur legjobban tudja, hogy ez a város 5—-6 millió frt állami adót fizet, viseli tehát '/

8-ad részét az egész ország egyenes adó terhének; ez a város nagy áldozatokat hoz, s pedig nem csupán saját lakosai javára, a közművelődés, a közbiztonság, a nemzeti cultur-torekvések stb. érdekében; — de még ha ez nem volna is így, az ország első törvényhatósága csak tarthat igényt arra, hogy a kormány respectálja a munieipalis autoritást, valamint a kormány is kell, hogy megkövetelje az állami auctoritás iránti .tiszteletet. A minister ur jól tudja, hogy azon anomália okozza a fővárosban az adóvégrehajtási eljárás körüli viszásságokat, miszerint; a város behajtani kénytelen azt, a mit .nem a városi közegek rónak ki, legyen az bármily igazságtalan vagy jogtalan. Ke feledje végre a minister ur terhes és felelősségteljes kormányzati feladatai közepette sem. 3