Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-284

214 284. országos Illés október 12. 1877. tette per schub itt a fővároson, megmutatta legközelebb is, midőn azon székelyek ellen, — nem tudom kik voltak — kik ugy fogták fel a semlegességet a mint az a birodalomban gyakorlatban van, hogy mindegyik félnek szabad a maga szövetségesének némi kegyeskedést nyújtani, a legnagyobb szigorral járt el, még észre sem veszi, hogy ha a másik fél szövetségese részére egész szabadon visznek az országon keresztül mindenféle fegyvereket. S ezen kormány még a mi irányunkban is rendkivüli erélyt mutat; mig mikor a kiegyezésről van szó, felfelé oly szelid galamb, mint az a mely kézből eszik. Azt hiszem tehát, hogy ezen tekintetnek sem kell vissza tartani az illetőket attól, hogy ha óhajtják, hogy a képviselőház ezen alkalommal, a kiegyezési tárgyalások első stádiumában ne foglaljon el oly állást, a mely által teljesen compromittálva volna a túlsó fél előtt annyira, hogy többé nem tekintethetnék másként, mint oly fél, ki minden áron capitulálni akar: akkor ne méltóztassék elfogadni a szőnyegen levő törvényjavaslatot, hanem igenis azon határozati javaslatot, melyet Simonyi Ernő t. barátom benyújtott, a melyet részemről elfogadok. {Élénk helyeslés balfelul.) Wahrmann Mór: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a parlamentális szokásnak engedve, az előttem szólott Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak felelhessek. Nem értek a magas politikához: ez szakmámhoz nem tartozik; a választ az ez irányban felhozottakra azokra bízom, kik ezzel tüzetesebben foglalkoznak. Én egyenesen a szeszadóról szóló törvényjavaslathoz szándékozom szólni. {Halljuk!) Azon fényes és kitűnő beszéd után, melyet Ohorin Ferón t. képviselőtársam tegnap e házban tartott, s azon beható és szakértő fejtegetések után, melyeket ma Hegedüs Sándor t. képviselő úrtól hallottunk, egyrészt minden esetre igen nehéz feladat a törvényjavaslathoz szólni, másrészt ezen törvényjavaslat mellett Ohorin Ferencz t. képviselő urat czáfolni. (Halljuk!) Annál nehezebb reám nézve e feladat, mert részemről igen sok tekintetben, és sok pontban Ohorin Ferencz t. barátommal határozottan egyetértek. (Helyeslés balról.) Egy nézetben vagyok tökéletesen vele arra nézve, a mit a nagy ipar és a mezőgazdasági ipar közti viszonyra nézve felhozott; egy nézetben vagyok vele azon különbségekre nézve, melyeket az osztrák és a magyar szeszipar tekintetében felemiitett; egyetértek vele tökéletesen arra nézve, a mi az átalányozási ós a terményadó rendszert illeti, és egyetértek vele arra nézve, a mit a restutió kérdésében felhozott. Még tovább megyek : egyértek még abban is, a mit ő azon szoros összeköttetésről mondott, melyben a szeszadóról" szóló törvényjavaslat, illetőleg a szeszadó kérdése az egyezkedési kérdéssel, a vám és kereskedelmi szerződéssel van. De minthogy kiindulási pontom egészen más. mint Ohorin Ferencz t. barátomé, ós czéljaim egészen mások: ennélfogva egész más következésekre jutok, mint azon conclusio, melyhez Ohorin Ferencz t. barátom jutott. A mi a most fenforgó kérdésnek a vám- és kereskedelmi szerződéssel, és a többi úgynevezett kiegyezési kérdésekkel való összeköttetését illeti, határozottan sokkal tovább megyek, mint t. barátom, a pénzügyminister ur; én ezeket mind egymással igen szoros összeköttetésben levőknek tartom; s bár megengedem, a mi itt felhozatott, hogy a szeszadóról kellett és lehetett volna törvényt hozni, anélkül, hogy az egyezkedési kérdések szőnyegre kerültek volna, s bár megengedem, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség megköttethetnék a nélkül, hogy a szeszadóról most törvényt hoznánk: mégis bármikor hoztunk volna törvényt a szeszadóról, mindenesetre ezt szoros összeköttetésbe kellett volna hoznunk azzal a ténynyel : hogy vám- és kereskedelmi szerződésünk van Osztrákországgal, hogy egy fogyasztási terület van, ós a szeszadótörvény alkotásánál tekintettel kellett volna lennünk arra a körülményre, hogy abban a perezben, melyben a vám- és kereskedelmi szerződést, melyben a fogyasztási területnek közösségét megszüntetjük, — kezeink kötve többé nem lesznek, és megszűnik az a törvény is, melyet a szeszadóról ezen viszonyok közt alkottunk. {Helyeslés.) De épen azért, mert ón a jelenlegi tárgyalást az egész egyezkedési tárgyalás első lépésének tartom, mert én a fenforgó kérdést szoros összeköttetésben látom' a kiegyezési kérdéssel: azért nem fogadom el Simonyi Ernő tagtársam indítványát, melyben a kiegyezkedés tárg_yalásának elhalasztását kívánja. Én épen ellenkezőleg az egyezkedési kérdéseket tárgyalni óhajtom; óhajtom, hogy ezek tárgyaltassanak itt is, tárgyaltassanak a Lajtán tul is. Én holmi pamlagkérdés miatt ezt a jelenlegi bizonytalanságot, mely két év óta folytonos izgatottságban tartja az országot, tovább föntartatni nem kivánom. {Helyeslés a középen.) Itt van az utolsó perez, midőn szembe kell szállanunk ezen kérdésekkel. Mire való a további halasztgatás? Én óhajtom, hogy azon pontozatoknak sorsa, melyeket a két kormány megállapított és melyek törvényjavaslatok alakjában a ház elé terjesztettek, dőljön el valahára vagy jobbra vagy balra, dőljön el azok szellemében, akik, ha mindjárt áldozatokkal is, fen akarják tartani a szövetséges viszonyt Ausztriával az 1867. évi törvény szellemében ; vagy dőljön el azok szellemében, kik egyátalában nem akarnak egyességet kötni; de a bi-