Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
192 283. országos ülés október 11. 1877. gyasztási területen, akár a magyar gyári, akár a magyar gazdasági szesziparral szemben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én azt hiszem t. ház, hogy a fogyasztási adók kérdése előtt a, törvényjavaslat tárgyalásánál kitérni nem lehet. Én a magam részéről óhajtotam és helyesebbnek találtam volna, hogyha bevártuk volna a vám- és kereskedelemügyi szerződés beterjesztését; de mintán a t. ház minapi határozata folytán igen kevés reményem van. hogy e törvényjavaslat tárgyalása elhalasztassék: én a t. hár engedelmével e törvényjavaslatot kettős szempontból fogom bírálni, jelesen azon szempontból, melyre az egész törvényjavaslat rendszere fektetve van, t. i. a közös fogyasztási terület és a közös adó szempontjából, és bírálat alá fogom venni azon intézkedést,, melyek specialiter a szeszadóra vonatkoznak, és a szeszgyártást Magyarországon szabályozni fogják. (Halljuk !) T. ház! Alig van köztünk valaki, ki a fogyasztási és termelési iparnak fontosságát Magyarországon kétségbe vonhatná. Ezen iparnak fontossága kettős szempontból bírálandó meg, először az ipartermelés, tehát közgazdasági szempontból, másodszor az államkincstár érdekének szempontpontjából Azon megrontó verseny hatása alatt, melyet a közös vámterületen az osztrák ipar a magyar iparral szemben gyakorolt, mely előbbi olcsóbb tőkével, olcsóbb munkabérrel és jobb közlekedési eszközökkel működik, mely az absolut kormány által minden áldozattal tárnogattatott és fentartatotí, és melyet jelenleg ismét az eddiginél még magosabb vódvámokkal megvédeni akarnak: magyar ipar, sem a műipar, sem a közönséges kézműipar nem fejlődött, sőt azon csekély ipar, mely nálunk fenállott, e verseny hatása alatt többnyire tönkre ment. Hazai iparunk ép azon időben roskadt öszsze. midőn annak támogatására legnagyobb szükség lett volna, s ezen visszás körülmény folytán nálunk sem nagy gyár és műhelyek, melyek más országokban a nyers terményeknek feldolgozásával a földnek intensiv megművelését lehetővé teszik s ezáltal a föld értéket [emelik, nem léteznek és közgazdasági életünk igen szűk keretben mozog Ezen nehéz körülmények közt kétszer nagyobb fontossággal bir az ipartermelésnek azon neme, mely a mezőgazdasággal van összekötve. E téren egy helyes politikának, a termelési és az adóképesség emelésére még bő tér nyílnék, melyek nélkül az államháztartás egyensúlya helyreállítható nem lesz. Ha mi azt akarjuk, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállittassék anélkül, hogy a nemzet nagy részét elszegényitsük : akkor inulhatlan szükséges az adónak emeletiét nemcsak a végrehajtás szigorában, hanem az emelkedő nemzeti jóllétben is keresni. (Élénk helyeslés.) Magyarország már évek óta törekszik az egyensúly helyreállitására, és e czélra igen súlyos \ áldozatokat is hozott; de ezen czól egyetlen egy | pénzügyministernek nem sikerű't eddig és nem • sikerül mindaddig, mig egész adórendszerünk kizárólag az egyenes adó beszedésére lesz irányozva ; | mig Magyarország csak egy önálló állam köteles] ségeivel bir annak jogai nélkül, mig nem rendel; kőzik azon forrásokkal, melyekből minden nemzet eszközt merített a fokozott államháztartás szükségleteinek fedezésére^ az önálló vámokkal és fogyasztási adókkal. (Elénk hosszantartó helyeslés.) Ezen jelzett visszás körülmények következménye az, hogy nálunk az egyenes adók már oly magasságot értek el, mint másutt sehol a világon, és azon dracoi szigor, a melylyel a végrehajtás — megengedem, az állam szükségleteinek kényszernyomása alatt — teljesíttetik: a nemzeti tőkét megtámadja, a birtokviszonyok átalakulását fogja eredményezni és előbb utóbb egész néposztályok teljes kisajátításával fog végződni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen bajnak legalább egyik forrása az indireet adók rendszerében és azon természetellenes viszonyban rejlik, mely ezen a téren Magyarország és Ausztria közt fennáll, mely rendszer értelmében Magyarország és Ausztria között nem csak a fogyasztási terület közös, hanem a fogyasztási adók egyenlő adótörvények, egyenlő rendszabályok szerint kezeltetnek; holott Magyarország ós Ausztria ipartermelési érdekei annyira ellentétesek, hogy ezen rendszer folytán Ausztria ipara a mi iparunk még fennlevő romjait múlhatatlanul tönkre fogja tenni. Ezen helytelen rendszernek eredménye az, hogy mi a fogyasztási adó iránt önállókig nem rendelkezhetünk, hogy minden törvénynél, a melyet a t. ház elfogad, első sorban arra keli ügyelnünk: nem fogja-e az osztrák iparnak versenyképességét még fokozni; termelésünket megbénítani és ez által természetesen államkincstárunk jövedelmét is csökkenteni. Ezen közös adókezelési rendszer mellett mindenik államnak az az érdeke, hogy a másik ország iparíermelését csökkentse, vagy ha lehet, tönkre teo-ye, mert csak imy remélheti saját államkincstára jövedelmének szaporítását. Ezen állapot tarthatatlan és azon a jelen alkalommal, midőn a vámszerződós tárgyalandó lesz, gyökeresen segíteni kell : ha csak nem akarjuk, hogy a szeszipar épen ugy,mmt ezukoriparunk az egészen egyenlőtlen verseny hatása alatt összeroskadjon, ha nem akarunk államháztartásunk deliczitje fedezését, továbbra is az egyenes adók felemelésének nemzetrontó miveletcben keresni. (Helyeslés a baloldalon.) Nézetem szerint, t. ház, ezen bajon segíteni csak ugy lehet, ha az indireet adók jövedelmét emeljük Magyarországon. Ezt pedig csak azon intézkedéssel lehet elérni, melylyel más országok is
