Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-283

190 283. országos Ülés október 11. 1877, 37 krból legalább 12'/

2 krt tenne az adóemek'r; minden heetoliter űrtartalom után. Azt mondja indokolásában a t. pénzügyminister ur, hogy azon fogyasztási adót a fogyasztó fogja viselni. Gondolom azonban, hogy az átahínosan elismert elv. miszerint a fogyasztási adókat csak bizonyos mértékig szabad és lehet felemelni. Ha azon tul mennek,., ugy amint itt tervezve van, egyszerre közel 30%-el : akkor félni kell attól, hogy a fogyasztás csökkenni fog, és azon czikk, mely különben is csak ritka esetben és nem oly túlságos nagy mennyiségben képezi az export tárgyát, elözönli a piaczot és a szeszipar hanyatlani fog. Azért tehát óhajtanám, hogy ezen tervezett tétel alacsonyabbra állapíttassák meg. Es pedig itt három factor forog szóban: t. i. a 24 órai erjedési idő, a mi helyes; az adótétel, a mely mostan 48 óra mellett 10 /

10 krt tesz, tehát 24 órára 5

4

/

5 krt; teszen, mely most tizre szándékoltatik felemeltetni ; végre a szesznyeredék, mely lisztes anyagoknál 5—G fokkal terveztetik. Ezen tételek másodikánál nézetem szerint segíteni kellene, az adótételt csak 8 krajczárral megállapítani, a mi által az is eléretnék, hogy az adórestitutió a kivitelnél nem szolgáland az állam megrövidítésére. Mert ha a theoriának később sikerülni fog több szeszt előállítani egy heetoliter erjedési edény után, mint a mennyit a törvény most megállapít, a csekélyebb adótétel folytán még sem fog az állam annyi kárt szenvedni, a mennyit jelenleg évek óta az exportnál szenved. A t. minister ur mai beszédében nagyon helyesen mondotta, hogy ezen állapot tarthatatlan. Áll ez pedig abban, hogy a kivitelnél az állani sokkal többet térit vissza adó fejében, mint ő a termelőtől bevesz, és ez szintén nem jár a szesziparosnak, hanem tisztán az exporteurnek és ugy szólván nem praemiumként, mint más államokban is előfordul és a szomszéd országokban is törvényesen meg van a helyes mórtékben, hanem subventiója az exporteurnek. Ámbár ez a szesznél nem épen oly nagy, — mert csak 9—10°/

0 a kivitel — mint a czukornál, hol kénytelen volt a kormány az adótételeket successive felemelni és az országyülés is megszavazta, nehogy a kivitel utáni restitutió ne euiészsze fel egészen a fogyasztási adót. Azonban a szeszért is az export tetemesen leszállítja az adó nettó jövedelmét. Sajnálni lehel, miután egyik kormány sem járhat el önállóan e tekintetben, hogy a két kormány nem terjeszthetett már két év előtt egy oly novellát elő, mely által ezen viszonynak vége vettetett volna és ez által közvetlenül az állam, de, mondom, nemcsak az állam, hanem az adózók többsége is, mely ezen privilégiumból semmi hasznot sem hoz, meg lett volna óva, hogy az adózók pénze egyesek jutalmazására fordíttassák, kik a külföldre tudják eladni a szeszt. Átmegyek most második részére azon kifogásoknak, melyeket a szőnyegen lévő törvén)

rjavaslat ellen felhozni kívánok és melyek a gazdasági szeszgyárakra vonatkoznak. Ugyanis a ministerium nagyon kiemeli, hogy a gazdasági szeszgyárakon az által vél és készül segíteni, hogy 10—20 perczent elengedést a tervezett adóból bizonyos feltételek mellett megadni kész. Én azonban azt állítom, hogy ezen tervezett kedvezmény, ha a t. minister ur ahoz hozzájárul is. leginkább az osztrák gyáraknak fog hasznára szolgálni. Mert nálunk egyrészt az alföldön a nagybirtokok, ha átalában el vannak látva szeszg

<

yárakkal, és 80—100 heetoliter űrtartalmú készülékkel bírnak, ezek egészen ki vannak zárva a kedvezményből, mivel ezek nagy gyáraknak tekintetnek habár tisztán a mezei gazdaság kedvéért űzetnek és gazdasággal vannak összekötve, mig Ausztriában a nagy uradalmak régóta majorokra lévéu felosztva, minden egyes udvarban egy középnagyságú szeszfőzde (20—30 hectoliteres) fennáll. Ép oly kevéssé szól ezen kedvezmény azon kis felföldi gazdaságokra, a hol intensivebb művelés uralkodik, a szeszfőzdék javára, a melyek, azóta fenállanak, mióta a pausehalis rendszer gyakorlatban van; és a melyek nagyon sokat tesznek azon mostoha gazdasági viszon)

T

ok közt élő vidékre, hogy ott némiképen a szeszipar fejlődött és némi vagyonosodás is keletkezett. De ezen gyárak kizáratnak a kedvezményből, miután azon feltétel hozatott be, hogy eredetileg 10 heetár. a pénzügyi bizottság javaslata szerint 5 heetár után essék 1 heetoliter erjedési űrtartalom. Ezen viszony, ha törvényerőre emelkedik, Szepcsségben és a Felsővidéken a szeszipart egészen elnyomja és e törvényjavaslat azon benyomást teszi azon vidéki lakosságára, mintha a kormánynak szándéka volna azon kevés helyen, a hol szeszipar van és intensivebb gazdálkodás uralkodik, azon kevés ipart is nem emelni, hanem sújtani. Ezeket felhozván, óhajtanám, hogy a mi a törvény tényleges tételeit illeti, az adófelemelós csekélyebb mértéket öltene, mint a javaslatban tervezve van; hogy nevezetesen a kisebb szeszgyárakban nemcsak 5 heetár után egy heetoliter erjedési tartalom engedtessék, hanem, hogy ez kedvezőbbre alakíttatnék, nevezetesen, hogy legalább öt holdra vagyis három hectárra, és ugy ezen kis ipar is némi kedvezményben részesittcssék. A mi illeti a terményadót, mely a törvényjavaslat egyik eszméjét képezi, és a melynek facnltativ behozatala a törvényjavaslat által czéloztatik, arra nézve kijelentem, hogyha bár a terményadót észszerűnek és alaposnak el kell ismernem, de míg nem sikerül olyan szeszmérőt feltalálni, és átalános elismeréssel alkalmazásba hozni, mely