Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-280

280. országos ülés október 8. 1877. 119 gyűlésnek tagja vagyok? Azt mondták: „igen." No — mondom — lássák nekem jogom, talán kötelességem volna önöket házamból kidobatni; de nem ez fog történni, ellenkezőleg önök itt fognak maradni mindaddig, mig én nem veriflcálom, hogy igaz-e az, hogy önök a kapitányságtól küldettek ide. Igen is, nagyságos urain, Thaisz Elek úrtól lettünk ide küldve. Ez lévén a válasz, azt mondám : jól van, méltóztassanak helyet foglalni. (Élénk derültség.) Leültettem őket és megírtam a levelet Thaisz Elek főkapitány urnák, megírtam részletesen, mi történt házamnál, ós nem 7 és 8 óra közt, hanem, a mit tanukkal is bebizonyíthatok. pontban 6 órakor, talán még 5 vagy 10 perczezel 6 óra előtt, — mert én 5 órakor szoktam ebédelni és épen az ebédtől keltein fel, — tehát 6 órakor megirtani a levelet, megírtam a történteket részletesen -ós felkértem a főkapitány urat. méltóztassék azonnal tudomásomra hozni, miután én az egészből semmit sem értek : mit jelent e felügyelet? le vagyok-e tartóztatva, mily rendelet, mily törvény alapján, mily czólból, mi oknál fogva, avagy mistifieatio az egész? Ezt megirtani s körülbelől X

\J órakor útnak indítottam az inast, a ki ezen levelet rögtön elvitte, és tehát körülbelül 8

/

4

7-re azt reméltem, hogy a kapitányság kezében lesz. Ha mind ez ugy törtónt volna, a mint a jelentésben van: miért nem küldött rögtön hozzám a kapitányság megüzenni a polgárnak, a képviselőnek: uram, bocsánatot kérünk, itt tévedés történt, ezeket az embereket nem küldte senki sem önhöz. De nem lehet szándékom, t. ház, ezen egész nem igen tisztességes, sem Magyarországnak, sem a magyar kormánynak, de még csak a magyar policeinak sem becsületére méltó dolgot részletesen előadni, ismeri azt az egész ház, s fájdalom az egész ország. Én csak még kettőt constatálok a rendőri jelentésben. Először, hogy az a két hordár, a ki verendániban ült, annyira nem volt részeg, mint bárki közülünk nem; de annyira minden esetre nem, mint a mennyire részeg lehetett az, a ki ily bolond rendeletet kiadott. Azok józanul beszélték, nagyon tisztességes, jóravaló becsületes magyar emberek voltak, a kik nem szokták meg azon szolgálatot tenni, a mire őket aljasán fel akarták használni. A második pont arra vonatkozik, hogy ismételve említtetett, hogy azok nálam borozgattak. Ennek a ténye az: hogy mikor azok a szegény emberek ott ültek sokáig, láttam, hogy csendes, jámbor, jó kinézésű emberek, a kikből a legnagyobb részakarat, rósz szándékot ki nem olvashatott, megszántam és kiküldtem mindeniknek egy pohár bort, ez volt az esrész éri ők ezzel ott ültek csak nem két órán át, mert az sem igaz, hogy 8 órakor ott nem találták volna; mert inasom a policziától csaknem két órai késedelmezés után jött vissza és csak akkor találkozott velem, mikor nőmmel az utczán mentem. Akkor természetes, nem voltak a hordárok a házamban, mert akkor utánunk jöttek, láttam magam, látta inasom és ha szükséges, látták mások és nem csak ott láttuk, azután is. hogy utánam nyomon jönnek és láttuk még a rá következő reggelen is. mert azon botrányos gyámoltalanságot is elkövette a rendőrség, hogy mikor már értesült a botrányról: még akkor sem volt annyi esze, hogy eltávolította volna őket, még akkor is árnyék gyanánt mellettem voltak. Ez t. uraim, a tény, m Én tisztelt ház .' mint mondám, nem tekinthetem és nem tekintem ezt a magam személyes kérdésének, személyes kérdésnek tekintem csak annyiban igen is. ezt nem tagadom, hogy menynyire nem igaz, — a mint tanúskodhatnak azok, a kik. engemet azon órában hittak. — hogy csak egy fél perezre is elvesztettem volna hidegvérüségemet; igen is sajnálkoztam hü élettársamórt, a kinek önök nem átallották egy ilyen lázas éjszakát okozni, de ettől az egy családi szemponttól eltekintve, ebben a dologban személyes kérdést nem látok: látok alkotmány, látok szabadság és a képviselői immunitás kérdését. Ezek felett döntsön a ház. Én részemről, miután remélem, nem leszek kénytelen többé e tárgyhoz szólani, t. kormányunkat csak arra figyelmeztetem : hogy vagy van Magyarországon törvény és alkotmány, — akkor ne méltóztassék kémrendszerhez folyamodni, ne méltóztassék hordárokra támaszkodni, hamun támaszkodjék a törvényre : és ha van polgár, legyen az képviselő vagy bárki, a ki a törvény ellen vét: a törvény szigorával sujtassék ; de ha Magyarországon nincs törvény, csak alkotmány, ha Magyarországon csak kémrendszerrel lehet uralkodni: akkor biztosithatom a magam részéről a t. belügyminister urat, hogy hiába kobozza ö el a fegyverszállitmányokat : mert ha igy állunk, akkor Magyarországon minden kapa, minden kaszai fegyver fog lenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) fegyver fog lenni minden férfi-kar, hogy elseperje e nyomorult rendszert még nyomorultabb eszközeivel együtt. {Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás a, középen.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház .' Csak egy pár szóval kívánok reflectálni azokra, a miket 11elfy képviselő ur elmondott. Mielőtt ezt tenném élőszóval is, megjegyzek valamit, a mit jelentésemben is kiemeltem, és ez az, hogy nem magát azon tényt, hogy hordárok csakugyan bementek Helfy képviselő ur házába, és nem az ebijén fekvő hibát akartam és akarom kétségbe vonni; de igenis nemcsak kétségbe vonom, de az illetőknek saját vallomásaik alapján határozottan tagad-