Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-277
108 277. országos Ütés október 3. 1877. el a közös vámterület: természetes, hogy az arra épített ezükoradó is elesik ós el nem fogadottnak tekintetik. De különben méltóztassanak megengedni, bátor vagyok a vámszövetség ügyében kiküldött bizottság t, tagjait emlékeztetni, hogy midőn a kormánynak a vámszövetség tárgyában tett előterjesztése általánosságban elfogadtatott: az ellen, hogy a bizottság a részletekbe belemenjen, azon észrevétel tétetett, hogy nem lehetséges kimondani, hogy egyenlő elvek szerint intéztessenek a közvetett adók, midőn még nem tudjuk, hogyan fognak azok elfogadtatni, minők lesznek. Most pedig azt mondják: hogyan lehetséges ezen adókat elfogadni, mielőtt tudnók, hogy elfogadtatik az, hogy egyforma elvek szerint állapittatnak megPEzolycirculus vitiosus, melyből ily módon kiszabadulni nem lehet és ily módon az ügyeket elintézni sohasem lesz lehetséges. Ott van — mint mondám — minden viszonyok közt azon fentartás, hogy ezen javaslatok kapcsolatosak és csak együtt lehetnek törvényekké. Ha egyikük nem lett törvénynyé : a rá alapított is elesik. Ennélfogva ismétlem azon kéréseimet, hogy ezen ügyek tárgyalását ne halasszuk tovább, hanem kezdjük meg, mert valóban ideje, hogy egyik vagy másik irányban tisztába hozassanak. (Helyeslés a középen.) Móricz Pál: Én csak annyit jegyzek meg, hogy ha most nem tárgyaljuk ezen törvényjavaslatokat és az ülésszak végén terjesztetnek be, méltán tétethetnék a kormánynak azon szemrehányás, hogy ily fontos törvényjavaslatokat az ülések végszakában terjeszt be. Nem osztozom egyébiránt Simonyi Ernő t. képviselő urnák a büntetőtörvénykönyv javaslatára vonatkozó észrevetelében sem, mert azt hiszem, hogy az ily javaslatnál a nagy elveket meg lehet ugyan vitatni, de ha §-okkónt akarunk belemenni, az oly tárgyalás volna, melyből igen nehezen lehetne kibontakozni. Ennélfogva elfogadom a kormány előterjesztését. (Helyeslés.) Mudrony Soma : Én csupán a ministerelnök urnák azon megjegyzésére vagyok bátor ellenmegjegyzést tenni, miszerint rósz véleménye volna az ellenzék bármelyik árnyalatáról , ha semmi sejtelme sem volna a vámpolitika irányáról, azok után miket a kormány előterjesztett. (Egy hang: Nem az mondatott!) Körülbelül ez volt értelme, hogy a kereskedelmi politika irányáról azon előterjesztések után, melyek a ház előtt feküsznek, és azok után, miket a ministerelnök ur azon "előterjesztések alkalmával tett, tájékozva lehet mindenki, ki tehát erről még most sincs tájékozva, annak felfogásáról rósz vélemény nyel kell lennie. Erre azonban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igenis a kereskedelmi politika irányáról lehetett volna az illetőknek, vagyis az ellenzék bármely árnyalata-. nak sejtelme, ha nem jöttek volna közbe oly dolgok, melyekre a ministerelnök ur sem számított és a melyre a kormány sem számított, t. i. hogy ha nem jöttek vona közbe azon nehézségek, melyek felmerültek az osztrák-magyar birodalom és Németország között megkötendő szerződés tárgyában. Miután ilyen nehézségek felmerültek és miután — legalább azon egyének, a kik figyelemmel kisérték ezen tárgyalások menetét, és azon nyilatkozatokat, a melyek napvilágra jöttek ezen tárgyalások menetéről: azok nagyon hajlandók azon meggyőződésben lenni, hogy valóban igen nehéz a mai pillanatban magát tájékozni arra nézve, hogy mily irányú kereskedelmi politika fog folytattatni. Ugyanis Németország homlokegyenest ellenkező kereskedelmi politikát kivan folytattatni, mint az osztrákok óhajtanak ; már pedig tudjuk, hogy a mi" viszonyaink között, — sajnos, hogy igy van, — de az osztrák nézetek szoktak döntők lenni. Németország határozottan kívánja, hogy az osztrák-magyar monarchia szabad kereskedelmi politikát folytasson, ellenben az osztrákok határozottan a vódvámi politikát akarják. Hogy melyik fog döntő lenni ezen két irányzat között: nem tudom; mindenesetre Magyarországnak érdekében az van, hogy Németország kereskedelmi politikája érvényesíttessék, mert ha már közös vámterületben kell lenni Austriával: e tekintetben érdekünkben áll a szabad kereskedelmi politika. Már most melyik irányzat fog érvényesülni ? mert mind a kettő nem érvényesülhet. Azok, a kik figyelemmel kisérik ezen dolgokat, épen azok vannak azon helyzetben, hogy nem tudhatják, melyik kereskedelmi politika fog érvényesíttetni. És ha nem tudjuk, hogy melyik politika fog folytattatni: a t. ház többsége nem lesz azon helyzetben, hogy elhatározhassa magát jó lelkiismerettel, hogy vajon elfogadja-e az Austriával kötendő kereskedelmi szerződést ? Én legalább és azok, a kik figyelemmel kisérték a dolgokat ós ismerjük a kereskedelmi szerződés eredményét, készek vagyunk elhatározásunkkal ; de a ház többsége, a mely azon esetben, hogy ha jó a kereskedelmi szerződés, azt elfogadni hajlandók, azonban hogy ha Magyarország érdekeit sértő politika foglaltatnék abban, akkor nem hajlandók elfogadni, (Felkiáltások balfelöl: akkor is elfogadják!) ezen t. képviselőtársaim nem lesznek azon helyzetben, hogy megítélhessék és jó lelkiismerettel elhatározzák, hogy elfogadják-e a kereskedelmi szövetséget vagy nem. Már most ha nem tudják magukat elhatározni, illetőleg, ha ezen alapkérdés alaposan megvitatva nincs, akkor nem értem,, hogy lehessen azon szövetségnek egyik mellék folyományát, ille-