Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-250
84 250. országos ülés június 14.1877. fölhilálom; de a jelen §. intézkedését indokolva egyátalában nem látom, sőt a legnagyobb ellenmondásnak tartom azt ugy életbe léptetni, a mint itt szövegezve van. Teleszky István: T. képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem ismer a világtörténelemben példát, hogy ehhez analóg intézkedések Simonyi Ernő (közbeszól): A testi fogyatkozásokra nézve! Teleszky István: Igenis, hogy valahol a testi fogyatkozások a kiskorúság meghosszabbítása indokául elfogadtatnának. Bátor vagyok őt nem messzire utalni: az osztrák polgári könyv egy §-ára, mely Magyarország egyrészében ma is kötelező erővel bir és melyben a kiskorúság meghosszabbításának kérdése épen ezen esetekre vonatkozólag, melyeket a jelen törvényjavaslat vett, el van fogadva és szabályozva. De én tudnék, nem a világtörténelemre vatkozva, — mert hisz ezt nem a történelemből, hanem a jogforrásokból Ítélhetni meg, mondom — tudnék más jogforrásokra is hivatkozni, melyek analóg intézkedéseket igenis tartalmaznak. A kiskorúság meghosszabbításának kérdése nézetem szerint megfelel a nagykorusitásnak. A mint egyik esetben megállapittatván a 24-ik óv, megengedtetik, hogy ezen életkor elérése előtt is a gyámhatóság a nagykorusitási jogokat megadhassa, itt oly körülmények vannak, melyek ezt szükségessé teszik: addig viszont ha ellenkező körülmények vannak, melyek a kiskorú védelmét indokolják, módot kell találni arra, hogy a gyámsági védelem ideje kiterjesztessék a 24-ik életév után is. Azt mondotta az előttem szólott t. képviselő ur, hogyan lehet valakit azon gyámság védelme alatt hagyni, a mely alatt ő magát adósságokba bonyolította, vagy kicsapongó életet folytatott? Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy e §. nem is mondja, hogy azon gyámság, vagy azon atyai hatalom alatt kell okvetlenül megtartani; — mert erről intézkedik a törvényjavaslat más §-a, hogy az alkalmatlan gyám elmellőztessék, az atyai hatalom esetleg elvétessék; hanem ezen törvényjavaslat csak azt mondja, hogy gyámság, vagy atyai hatalom alatt kell hogy álljanak, s az én nézetem szerint, az., a ki atyai hatalom vagy gyámság daczára magát tetemes adósságokba bonyolította, vagy kicsapongó életet folytat, nem követelheti azt, hogy ezen hatalom alól felmentessók, és ennélfogva még szabadabban űzhesse kicsapongásait. Ennélfogva én a 8. §. megtartását vagyok bátor indítványozni. Csemegi Károly: T. ház! Nem tudom, hogy Simonyi Ernő képviselő ur meg van-e már győződve arról, hogy csakugyan léteznek törvények, a melyek a gyámhatóságnak meghosszabbítását a 24 év bekövetkezte után is testi fogyatkozásoktól teszik függővé? Simonyi Ernő (Közbeszól): Ausztriában! Csemegi Károly: Ne méltóztassék gondolni, hogy csak egyedül Ausztriában van ily törvény, mert bátor leszek szórói-szóra felolvasni egy törvényt, mely nem Ausztriában, hanem másutt hozatott, és pedig 1876-ban, tehát közvetlenül most, tehát körülbelül ugyanazon viszonyok közt, melyek nálunk fenállanak. Az osztrák polgári törvénykönyv e század elején lépvén életbe, az volna mondható, hogy az a felvilágosodott eszméknek nem áll a színvonalán, de a porosz törvény, mely 1876-ban lépett hatályba: az csakugyan színvonalán áll a jelenlegi törvényhozási philosophiának, és számba vette mindazt, a mit a t. képviselő ur, vagy bárki más, ezen intézkedésnél számba vétetni szükségesnek tart. Azt mondja a porosz törvény 81. §-ának 3. pontja: „Wenn sie taub, stumm oder blind, und hiednrch in Besorgung ihrer Bechtsangelegenheiten gehindert sind." Azt hiszem t. ház, hogy ennél eclatánsabb bizonyítékra nincs szükség annak bizonyítására, hogy ezen intézkedés csakugyan a jelen századnak s az európai államok törvényhozási színvonalán áll, s azért bátor vagyok, azon állítás daczára, hogy ily törvény nem létezik, azt állítani, hogy igenis létezik, s kérem a t. házat, méltóztassék e §-t elfogadni azért, hogy ily törvény Magyarországon is létezzék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a 8. §-t a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 9. §-t.) Pulszky Ágoston: T. ház! A 9. §-ra vonatkozólag azt hiszem, hogy annak intézkedése oly természetű, hogy azon garantiákat nélkülözi, a melyeket a nagykorúvá válónak adni kell arra nézve, hogy tőle a nagykorúság alapos ok nélkül meg ne vonathassék. A szakasz ugyanis ezt mondja:' „Az ez iránti kérelem a bíróságnál, s rendszerint a kiskorú életkora 23 évének betöltése előtt adandó be. — Ezen életkor betöltése után, mindazonáltal a teljes koruság bekövetkezése előtt csak az esetben kérelmezhető a kiskorúság meghosszabbítása: ha azon ok, mely a meghosszabbítást szükségessé teszi, a kiskorú életkora 23. évének betöltése után következett be. A kiskorúság meghosszabbítása iránt a jelen szakaszban meghatározott idő alatt, a bírósághoz beadott kérelem, a kiskorúnak teljes korúvá váltát a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig felfüggeszti." Ezen felfüggesztés itten egyszerűen csak a kérelem beadásától feltételeztetik, tekintet nélkül
