Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-248

gg 248. oMzágos ttlés juulus 9. 181?. _ Guiner Gyula jegyző: (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: Ezen határozati javaslatnak indokolás végetti felvételére határnapot levén köteles javaslatba hozni, azt indítványozom, hogy mához egy hétre azaz jövő szombaton indokolja Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés.) Időközbén a határozati javaslat ki fog nyomatni és szét fog osztatni. T. ház! (Halljuk!) Az úgynevezett kiegyezési fontos törvényjavaslatokon kívül, még számos javaslatok; vannak az illető bizottságoknál tárgyalás végett. Véleményem az volna, hogy a bizottságoknak némi időt kellene engedni, hogy a tárgyalás végett nálunk levő tárgyakat mielőbb befejezzék és jelentésüket a t. háznak beadják; mivel pedig kilátásban van, sőt hiszem is, hogy a gyámügy rendezéséről szóló törvényjavaslatra nézve a közigazgatási bizottság jövő hétfőn jelentését beadja, ennélfogva azt vagyok bátor javaslatba hozni, hogy jövő hétfőn ezen bizottsági jelentés átvétele végett ülés tartatván, a t. ház elhatározná, hogy a gyámügy rendezéséről szóló törvényjavaslatot és a netán időközben beadandó egyéb törvényjavaslatokra vonatkozó bizottsági jelentéseket mely napon kívánja tárgyalás alá venni. (Helyeslés.) E szerint e czélból hétfőn délelőtt 10 órakor ülés fog tartatni. Most kérem azon t. képviselő urakat, kik interpellatiókat jelentettek be, méltóztassanak azokat előterjeszteni. Mindenekelőtt b. Simonyi Lajos képviselő ur fogja interpel latióját előterjeszteni. B. Simonyi Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn a keleti határon lefolyó és Magyarország érdekeit igen közelről érdeklő eseményekre kívánom a t. ház kegyes figyelmei fölhívni és a kormányhoz e részben kérdést intézni: • ezen íöutos ügy szőnyegre hozatalára három ut állott ellőttem. Egyik mód lett volna az, hogy midőn e tárgyban kórvény adatik be a házhoz, a kérvónyi bizottság jelentésének tárgyalásánál lehetett volna ezen ügyben nyilatkoznom ; ez azonban esak mellékes tárgyalásnak lett volna tekinthető és talán a kormány sem tekinthette volna magát hivatva arra, hogy ez alkalommal részletesen nyilatkozzék. Ezen utat tehát nem választottam. Beadhattam volna határozati javaslatot; de ennek tárgyalása is esak a többség határozatától függ és a jelen bizonytalan állapotban egy ily határozati javaslatnak tárgyalásra kitűzése talán nem is volna időszerű ; ennek következtében ezen utat is mellőztem. Hanem választottam a harmadik utat, t. i bejelentettein egy interpellatiót és annak indokolásánál óhajtanám elmondani részletesebben nézeteitnet, ha a t. ház azt kegyesen megengedni méltóztatnék, (Halljukl) ámbár az interpellatió tárgyalása is csak a kormány beleegyezésével történhetik, vagy előfordulhat rendkívüli esetekben, ha a többség annak tárgyalását annak da-' czára is elhatározza. Minekelőtte interpellatióm indokolásához hozzá kezdenék, két kijelentést kivánnok tenni. Első kijelentésem az, hogy sem ezen interpellatiómban, sem ennek indokolásánál a kormánynak eddigi tetteit vagy netaláni mulasztásait nem kívánom megtámadni vagy az iránt kárhoztatólag nyilatkozni; mert ha az lett volna szándékom, akkor bejelentett interpellatiómat csak igen röviden indokolnám ós majd az arra adandó választ támadnám meg, Én azonban ellenkezőleg kívánok eljárni ós részletesen elmondani nézeteimet, hogy módot és alkalmat szolgáltassak a kormánynak nyilatkozására ós ez által a kellő tájékozás megadassák a parlamentnek és az országnak. Második kijelentésem az, hogy ezen interpellatió előterjesztésével nem vezet a hadakozó felek irányában, sem ellenszenv vagy rokonszenv; hanem egyedül Magyarországnak s igy a monarchiának érdeke. Nyíltan szólva: nem érzek sem én, és ugy hiszem honfitársaim sem, ellenszenvet, de még neheztelóst sem, az orosz hatalom irányában az 1848/49-ik évben történtek miatt, mert ugy hiszem nem lenne érdekében, sem hogy azok miatt akár a hála, akár a bosszú politikája követtessék. En arról vagyok meggyőződve, hogy ellenkezőleg érdekünkben áll, a mint — azt hiszem — meg is történik, hogy a feledós fátyola vettessék azon idők eseményeinek emlékére és azt hiszem senkinek nincs szándéka ázom fátyolt újra fellebbente ni. A mi a másik hadokzó felet a törököt illeti, tudjuk valamennyien, hogy irántok Magyarországon igen nagy a rokonszenv, és tartózkodás nélkül kimondom, hogy a török nemzet ezen rokonszenvet legnagyobb mértékben megérdemli. (Helyeslés balfelöl.) Azt nem akarom felemlíteni, hogy 1849-ben a magyar menekülteknek védő és mentő vendégszeretet nyújtott, mert a mint már előbb említettem, azon idők emlékeire fátyolt kívánok vetni, hanem átalánosságban mégis meg kívánom jegyezni, hogy mindenki, a ki politikai üldözöttnek, legyen ez bármily irányú és meggyőződésű, menhelyet nyújt, embertársai becsülését érdemli ki; de megérdemli ezen rokonszenvet a török nemzet azért, mert ugy a diplomatiai tárgyalásoknál, mint minden alkalommal őszintén és a legnagyobb engedékenységet tanúsítva járt el és ezáltal kikerülte a kudarczot; midőn pedig látta, hogy a gyümölcstelen alkudozásokat tovább vinni nem lehet, férfias nyilatkozatában kimondá, hogy az önvédelmi harezra kész.