Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-244

54 244. országos ülés május 15. 1877. Én egyedül csakis egy rövid visszapillantást akarok vetni azon irányelvekre, melyeket a vesztett urbérisóg miként való kárpótlására nézve az 1848. törvények megállapítottak. Midőn az 1848-iki törvények az úrbéri kapcsolatot megszüntetvén, a földes urak kártalanítását a nemzeti közbecsület védbástyája alá helyezte, egyúttal intézkedett az országos kincstár érdekeinek megóvásáról és biztosításáról. Kimondatott az 1848. évi 12. t.-czikkben, hogy a földesuraknak adandó kárpótlás alapját csakis azon haszon képezheti, melyet a volt földesurak az urbóriségből tényleg húztak, és az úrbéri kapcsolat megszüntetése után elvesztettek; kimondatott továbbá, hogy a kártalanítás mennyiségót és öszszegót a ministerium által alakitandó választmány fogja megszabni. Az 1848-iki törvényhozás tehát nem csak arról intézkedett, hogy azok, akik urbéreket vesztettek, ezért okvetlenül kárpótlást kapjanak ; hanem arról is, hogy ezen kárpótlás igazságos legyen és hogy az állam kincstára egyes felek kapzsi érdekeinek kitéve és áldozatául vetve ne legyen. Ezen szempontból biztosította az állam befolyását és ellenőrködési jogát a kártalanítási összegek megállapításánál. Ennek érvény szereztetett nemcsak az administrativ utón folytatott tárgyalásoknál, hanem a rendes bíróságok előtt 1871. évig folytatott úrbér-rendezési perekben is azáltal, hogy ezen perekre vonatkozólag megállapittatott, hogy az úrbéri telkek száma és mennyisége mindig hivatalból szabályszerűkig foganatosítandó inquisitio folytán állapittassók meg, és hogy kimondatott ezen perek menetére az is, hogy a birák a hivatalból foganatosított nyomozás eredményéhez kötve vannak ugy, hogy több telket sem meg nem Ítélhetnek, sem pedig oly egyezséget jóvá nem hagyhatnak, melyben az urbérek nagyobb mennyiségben vannak megállapítva, mint a menynyi hivatalosan kinyomoztatott. Ennél még tovább is ment a törvényes intézkedés, mert kötelességévé tette a bíróságoknak azt, hogy elsőbirósági Ítéleteknek és az á Italok helybenhagyott egyezségek felülvizsgálat végett a királyi tábla elé terjesztessenek. Az 1871 : LIII. t.-ezikk azonban mindezen garantiákat megsemmisítette, valószínűleg azon indokból, hogy a birtokrendezési perek lehetőleg gyorsabb lefolyást nyerjenek, és megszüntette azon befolyást és ellenőrzési jogot, mely eddig gyakoroltatott; az úrbéri telekre nézve pedig a megállapításnál világosan a felek e megegyezésének tartotta fen az által, hogy az egyezség csakis alaki tekintetben vétetik bírálat alá, mivel az első bíróságok által hozott ítéleteket-megrendelte felterjeszteni állami szempontból való revisió végett a kir. táblához. Mi volt ennek következménye? ezt az indokolás körülményesen előadja és így én csak két körülményre kívánok reflectálni, két tényt kívánok ez indokolásból felhozni. Az első az, hogy: „tágas tér és alkalom nyittatott úrbéri telkek és zsellérségek önkénytes szaporításával az országos földtehermentesitési alapnak illetéktelen fizetésekkel való terheltetésóre s a törvény által nyújtott ezen alkalom számosok által tényleg fel is használtatott;" továbbá „világos, hogy a felek egyetértése folytán a földtehermentesitési alap tényleg jelentékeny illetéktelen kárpótlást vala kénytelen kifizetni." Azt hiszem, e körülmények elegendőn indokolják a törvényjavaslat benyújtását, igazolják azt, hogy a törvényjavaslat benyújtása nemcsak czólszerű; de az államkincstár érdekében, feltétlenül szükséges volt, minélfogva azt mint annélkül is az 1848-iki törvények által biztosított jognak restitutióját, mint olyat, mely az 1871-ig lemállott gyakorlat által czólszerűnek ós hasznosnak bizonyult, az igazságügyi bizottság nevében a háznak elfogadás végett ajánlom. Horváth Gyula: T. ház! Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy az úrbéri ügyeknek igazságügyi elintézéséről annyi dicséretet mondhassak el, mint az előadó ur, ennélfogva reményiem, hogy sokkal rövidebb leszek. Ezen törvényjavaslatot nem fogadom el atalanosságban a részletes tárgyalás alapjául. Bátor leszek az indokokat röviden elmondani, melyek engem erre vezetnek. Én általában a leghelytelenebb dolgok egyikének tartom azt, ha pénzügyi indokok vagy czélok elérésére igazságügyi intézkedésekkel törekszenek akár az illető kormányon levő férfiak, akár pedig a parlament maga. Elismerem azt, hogy igenis történt a múltban több rendbeli viszszaélés, melynek következményének kellett hogy legyen az, hogy az igen t. pónzügyministér ur az állam érdekének megóvásáról gondoskodott; de az állam érdekének megóvását az által elérni és azáltal biztosítani akarni, hogy a rendeletekkel ós törvényekkel különben is túlterhelt úrbéri eljárás még egy törvénynyel complikáltabbá, kevésbbé világossá tehessék : ez nézetem szerint nem helyes, nem oly eljárás, mely az országot valahára az úrbéri ügyek rendezésére vezethetné. Én hajlandó vagyok minden oly intézkedést elfogadni, mely az úrbéri ügyeknek végelintézésénél a kincstár érdekeinek megóvására vezet;-de nem szeretném odatóveszteni a kérdés czélját, melyet magunk elé kell tűznünk, hogy azon perek, melyek az ország bizonyos részeit kimerítették, most még sokszoroztassanák. Ez okból bátor leszek az utolsó szakaszra reflectálni, miután ezen szakasz intézkedik arról, hogy ezen egész törvényben benfoglalt elvek Erdélyre is kiterjesztessenek.