Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-242

34 242. országos ülés tése. E czólszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések, mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminister teendői közé tartoznak, A nemzetközi szerződéseket mindenik ministerium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 18. 19. 20, 21. és 22. pontokban körülirt módon fog megállapittatni, Ezt mondja a 8. §.; hasonló értelemben szól a 27. §. az elején, a mely azt mondja: „Egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek se a magyar korona országainak se ő Felsége többi országainak külön kormányzat alá nem tartoznak." Azt hiszem, t. ház, hogy az 1867. XII. tcz.nek idézett szavaibői világos az, hogy miután a Corvinák Ausztria tartományait semminemű tekintetben nem érdeklik, miután az egyetemi 'könyvtár is és annak minden ügye, tehát az is, hogy gyarapittassék-e valahonnan, valamint egyáltalában nem érdekli Ausztriát, hanem egyedül a magyar kormányt, a magyar kultuszministert: itt közösügyről szó nem lévén, itt a közös külügyministernek intézkedni semmi joga ós nem helyes, hogy ő intézkedett e dologban. {Helyeslés a szélső bal felől.) Tehát ebből azt hiszem, világos, hogy itt a közös külügyministeriumnak intézkedni joga egyátalában nem volt. T, ház 1 En azt hiszem, hogy ezen egész ügy oly sajátszerű valami, hogy azt még külügynek is alig lehet mondani, ugy hogy nem volt elmellőzhetetlen az, hogy azon utón történjek az intézkedés, a mint szokás más diplomatiai ügyben, és ezért sem volt szükség arra, hogy az Bécsben történjék, hol a külügyi hivatal van. A török kormány, mely pedig mint átalánosan el van ismerve, bir egy kis jártassággal a diplomatiában, maga is ugy fogta fel a dolgot, hogy, mint magának Tahir beynek nyilatkozatából tudjuk, — habár a ministerelnök ur más véleményben látszik is lenni, — ő Konstantinápolyból ugy küldetett el, hogy egyenesen Budapestre jöjjön, és itt adja át a Corvinákat. E szerint a dolgot maga a török kormány sem tartotta külügynek, nem vette igénybe saját követségét, hanem azt gondolta, hogy egyenest ide küldi a Corvinákat, miután ez egy speciális ügy, melyet a rendes diplomatiai tárgyalások rámájára húzni nem szükséges. Épen ez oknál fogva, miután ez májas 12. 187". sajátságos ügy, mert ujabb időben igen ritkán fordulnak elő efféle nemzetközi intézkedések; ha ugy vennők is a dolgot, hogy a török szultán küldötte a könyveket a magyar király ő Felségének, lehetett volna ugy eljárni, mint a körülmények kívánták. S ez alkalommal mik voltak a körülmények kívánalmai ? Tudvalevő dolog, hogy a magyar nemzet ez alkalommal egy igen szép ünnepet kivánt megülni. Eemélte, hogy ez alkalommal a Corvinának átadása alkalmával élénken meg fog emlékezni egykori nemzeti nagyságáról, az időről, midőn Mátyás volt az uralkodója, ki nemcsak mint hódító volt nagy, hanem a culturának is támasza volt. Eemélte, hogy ez alkalommal felmelegedvén egykori nemzeti nagysága emlékénél, át fogja érezni, hogy nemzet ma is, hogy megfogyva bár, de törve nem, ól e hazán. {Tetszés a szélső baloldalon.) Ezt kívánta ez alkalommal megünnepelni, és egyszersmind remélte azt, hogy alkalmat vehet magának megköszönni a török nemzetnek, illetőleg a török uralkodónak azon, a történelemben páratlan nemzetközi tényt, melynélfogva 1849-ben a török nemzet, szemben azon veszólylyel, hogy két nagy hatalom haragját s ennek folytán háborúját vonja magára : még sem adta ki a magyar menekülteket. Ez intentiókkal készült megünnepelni a nemzet a Corvinák átadását. Kérdem mi volt ebben tilos, kárhozatos? Helyes volt-e az, hogy ez alkalommal a kormány, azok, a kiktől a dolog függött, ellentétbe tették magukat a nemzet óhajával s nem engedték, hogy ez ama tényt megünnepelhesse? Nem az volna-e kívánatos, hogy a kormány együtt érezzen a nemzettel? nem várhatná-e meg a nemzet ilyen alkalommal, hogy a kormány bocsássa rendelkezése alá azon eszközöket, melyek az ünnepélyre szükségesek? {Madarász József: Csók Zágrábban teszi!) Ezek voltak nézetem szerint a körülmények kivánatai, melyeket nézetem szerint tekintetbe kellett volna venni. Ennek az felelt volna meg, hogy a kormáuy méltóztatott volna megkérni ő Felségét, hogy legyen szíves ez alkalommal Budára lejönni, hogy vegye át a magyar király azt, mit a török uralkodó neki küld. Ha nem lett volna ő Felsége akadályozva, szívesen teljesítette vona ezt; ha pedig akadályozva lett volna: akkor hiszen lehetett volna a dolgon segíteni az által is, hogy kirendeltetett volna egy királyi biztos, vagy ha még ezt sem teszi, itt van a magyar kormány, mely ő Felségének állandó képviselője, vagy legalább mindenesetre megbízottja, tehát átvehette volna a megfelelő ünnepélyességgel ezen nagybecsű ajándékot. Most már, hogy mindez nem történt, miként van Magyarország államisága odaállítva a kül-