Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-242
32 242. országos ülés képviselőház figyelmét erre felhívja, ha egyebet nem is, de legalább azt lehet kívánni, hogy figyelemre méltattassák. {Igaz! szélső baloldalon.) Miután így vagyok meggyőződve, hogy ily nevezetes kérdésben a képviselőházban általam jelzett hangulatát is hozzávéve nem igen volna helyes és tanácsos azt kérnem, hogy e tárgyban most határozzunk: azt semmi esetre sem fogadhatom el, a mit albizottság mond, hogy t. i. ezen kérvény a ministerelnöknek adassék ki. Nem fogadhatom el azért, mert a házszabályok 175. §-a azt rendeli, hogy ha valamely kérvény tárgyában a ház egyszer egy határozatot elfogadott, az azon ülésszakban többé tárgyalható nem lesz, és én azt hiszem, hogy önmagában a kormányban, és önmagában a kérvényt támogató többségben is lehetetlen, hogy ne éljen azon meggyőződés és szükség érzete, hogy bizony jöhet oly idő. meglehet egy hét, meglehet egy hó, vagy fél év alatt, hogy azt a házban tárgyalni kellene, még akkor is, ha a kormány nem vélné szükségesnek annak tárgyalását; mert ha a kormány szükségesnek vélné, annak mindenkor módjában van, természetesen a házszabályok felolvasott szakasza ellenére is alkalmat nyújtani a háznak azt tárgyalni, a felett tanácskozni és határozatot hozni. Én tehát azon esetre, ha a házszabályok alatt nem az értetnék szigorúan, a mit ón értek, s valamely kérvény alkalmával a ház e kérdést tárgyalhatná s határozatot hozhatna: igen szívesen elfogadnám a bizottság véleményét; ele mert meggyőződésem szerint, ha most elfogadtatik az, hogy a ministerelnökhöz utasittassók, a házszabályok szerint ez ügyet többé a háznak kérvény folytán tárgyalni módja nem lenne: azért én nem kívánom a háztól, hogy most tárgyalja az ügyet, de óhajtanám, hogy tartsa fel magának azon jogot, hogy—anélkül, hogy a házszabályokkal ellenkeznek —midőn jónak látja valamely képviselő a ház három ellenzéki árnyalata részéről ezt szóbahozni, e felett tanáeskozhassók; a következő elhalasztási indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni: (Olvassa.) „Tornamegye kérvénye az irodába tétetik, azon kijelentéssel, hogy a ház a kérvény tárgyalását fölötti határozatot magának fentartja." Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni az indítvány. Gülner Gyula jegyző: (Újra Jelolvassa Madarász József indítványát.) Remete Géza: T. ház! Én a kórvényi bizottság véleményét elfogadom, miután a kormánynak arra van szüksége, hogy az ország közvéleményével megismerkedjék, evégett az ily kérvényeket igen ezélszerüen utasítjuk oda. A háznak mindenkor lesz alkalma a kormány politikája feinájus 12. 1877. lett roszaló vagy helyeslő ítéletét kimondani. A mi pedig a 175. §-t illeti, ebben nincs is erről szó. Ezeknél fogva a kérvényi bizottság véleményét elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azért kérem a kérvényi bizottság véleményének elfogadását, mert ez annak — a mi egyedül lehet czélja, — hogy maga a tárgy akkor, a mikor szükségesnek látszik, tárgyalható legyen, ha jön ily idő, nem praejudicál; mert nemcsak ha a kormány akarja, de ha a képviselőház többsége akarja, is lehet tárgyalni o kérdést. Azonban ily kérdéseket minden alkalommal tárgyalni, mikor — nem szólok a kormányról — mikor a ház többsége sem tartja czélszerünek, az csakugyan semmi irányban hasznot nem hozhat. Kérem a kórvényi bizottság véleményét elfogadtatni. Elnök: Fel fog olvastatni a kérvényi bizottság véleménye, és Madarász József képviselő ur indítványa. Horváth Gyula jegyző : (Olvassa a kérvényi bizottság véleményét, és Madarász József indítványát.) Elnök: Én Madarász József képviselő ur indítványát, nem halasztási indítványnak, hanem elleninditványnak tekintem. (Helyeslés.) s azért kérdem: elfogadja-e a t. ház, a kórvényi bizottság véleményét ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Szivák Imre előadó: (Olvassa a 11. és 18. sorszám alattiakra a kérvényi bizottság véleményét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: Ezzel a kórvényi bizottság jelentése letárgyaltatott. A ministerelnök urnák is vannak válaszai és interpellatiók is fognak tétetni. Talán először a ministerelnök ur lesz szives a válaszokat megadni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk!) Mindenekelőtt válaszolni kívánok azon meglehetősen párhuzamos két interpellatióra, melyek egyikét Mocsáry Lajos t. képviselő ur, másikát pedig Remete Géza képviselő ur méltóztatott beadni. A kérdések lényege a következőkben fekszik: 1. Miért nem történt meg a török császár ő felsége által a magyar nemzetnek, illetőleg a budapesti egyetemnek küldött ajándéknak átvétele Budapesten ? 2. Miért nem történt meg általában ezen ajándéknak oly módon való átvétele, mely ugy a küldő magas állásának és az Ausztria-Magyarország és Törökország közt fönálló barátsági viszonynak, mint a küldemény becsének megfelelt volna ? 3. Milyen lépéseket tett eddig és szándékozik tenni ezután ez ügyben a ministerium ?
