Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-264
gg2 264. országos iil< Ezen egységes munkálkodást, a melytől egyedül függ a haza boldogsága, csak ugy vélem létesithetőnek, ha a legnagyobb magyar, ha Deák Ferencz szellemében a különböző nemzetiségekkel megkedveltetjük viszonyaiukat. így cselekednénk hazafiasán, és igy haladnánk bölcsebb elődeink ösvényén, melyről a kérvényi bizottság nézetem szerint eltért. Mert ezen bizottság felfogása végre nincs öszhangzatban a magyar vezér-nemzetiség történeti múltjával, hogy r ugy mondjam: a magyar történet eszmefolytonosságával. Szent-István nemde magvai', tősgyökeres magyar király volt? Es még sem hajlóit az unius linguae regnum felé; s mégis ő volt az, a ki utódjának azt kötötte szivére, hogy bánjék ugy a német vendégekkel („hospiíes teutonicos" nevezi) „ut potius teeum clegant, quarn alibi habitont!" Midőn II- Géza a telepitők ezreit hitta be ezen hazába: akkor nem nyugtalanba szivet a uemeslelkü Arpádházi királynak azon gondolat (körülmény), hogy hiszen ezen gyarmatosok mindnyájan német-ajknak voltak. És II. Endre király sem féltette faját a német nyelvtől és befolyástól, midőn a szászokat 1224-ben az arany bullával ajándékozá meg. IV. Béla a siralmas sajói vész után az által remeié gyógyíthatni az ország vérző sebeit, hogy II. Géza példájára németekkel telepítette az elpusztult helységeket be. Elismert tény, hogy Nagy Lajos kora — „a daliás r idők/" — Magyarországnak egy fénykora volt. Es imó: az erdélyi ós szepességi szászok is lelkesülten emiitik még ma is ezen király dicső uralkodását, a ki őket királyi kegyével és elismerésével mintegy elhalmozta, a mit valóban meg is érdemeltek. Legyen szabad a királyok közül csak még Mátyás királyt említenem, e legmagyarabb királyt, a ki az állameszmét oly kevéssé azonosba az egy nyelvűséggel, hogy ő maga Buda város német polgárainak német leiratokat küldött. Az erdélyi fejedelmek korából bátor vagyok csak következőt kiemelni. Mindnyájan elismerjük, hogy a mai szóllásszabadságot, a főleg Erdélyben otthonos vallásszabadságot a Bocskaiaknak, Bethleneknek, Bákóczyaknak köszönjük. Az elődök a vallási és nemzetiségi türelemnek és békének voltak előharezosai és alapitói. En nem hihetem t. ház, hogy ezen nemes szívű elődök utódai megsokallanák ezen békét és a haza polgárainak szép egyetértését! És azért azt sem hihetem, hogy t. képviselőtársaim beleegyezhetnének abba, hogy oly számos más-nyelvű polgártársaiknak lehetetlenné tótessék alkotmányos jogaik gyakorlata. június 30. 1877. m De nem akarom tovább untatni a t. házat. Csak egyet vagyok még bátor kimondani. Ha Deák Ferencznek igazságos és békítő szellemében hoznék és érteimeznők a törvényeket: akkor közeledni látnám azon jobb kort, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán ;" azon kort t. i., melyben szeretett hazáin minden nemzetiségei, a magyar vezér-nemzetiséggel valódi testvériségben egyesülve, bizton remélhetnék, hogy nem sokára teljesedni fog a nagy hazafi, Széchenyi István jóslata, mely szerint „Magyarország nem volt, hanem lesz/Igenis, t, ház, Magyarország lesz, ha országos képviselete mindig követendi a bölcs intést, mely egy külföldi hires történésznek e szavaiban rejlik: „Azon nemzet a legerősebb, melynek lelkiismerete a legelevenebb és a melynek minden lépésnél szemei előtt állanak az erkölcsi élet örök törvényei." Szivemből pártolom Zay képviselőtársam indítványát. Elnök: Méltóztassék még egyszer szavazás előtt felolvasni az elleninditványt. Gulner Gyula jegyző {Újra felolvassa az indítványt) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörteink.) A ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadván az, ellenindítvány mellőztetik, A ministereinök ur fog az interpellatiók tárgyában nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök s belügyminister: T. ház! Ha a hétfői napon a törvényhozás másik házában nem volnék elfoglalva, mindamellett, hogy csak egy.igen rövid nyilatkozatot szándékozom tenni, mégis a hétfői ülésre halasztottam volna, tekintve az előrehaladott időt ; de igy a körülményeknél fogva kérem, méltóztassék megengedni, hogy azt most meglehessem, (Halljuk! Halljuk!) "" A tegnapi napon volt szerencsém a házszabályok értelmében kijelenteni, hogy a keleti kérdésre vonatkozólag még négy interpellatió van hozzám intézve, a melyekre nem felelni óhajtok ma, hanem a házszabályok értelmében nyilatkozni. Én t. ház, épen a ina befejezett vitában a keleti események felett a magam részéről azt, a mit e tárgyra nézve elmondhattam, alig 3 — 4 napja elmondtam; ezeknél fogva bátor leszek a t. házat kérni, hogy feleletül véve mindazokra a hozzám intézett kérdésekre, a melyekre, egyátalábau felelni lehet, akkori beszédemet: attól, hogy most újonnan, egyenként, pontonként feleljek, engemet felmenteni és az iránti nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék.
