Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

358 261, országos ttíés jiniius 30. 1SJ7. a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak zsinór-mértékül szolgálni ! . . . (Zajos felkiáltások: Eláll! Elálll) Elnök: T. ház! Méltóztassanak a szólót meghallgatni ; de másfelől kénytelen vagyok arra kérni a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, s ha kívánja a t. képviselő ur, hogy meghallgattassák, méltóztassék oly hangon szólni, mely e tanácskozási teremben meghallható. En magam is oly helyzetben vagyok, hogy legnagyobb részét azoknak, miket a í. képviselő ur mondott, mert halkan beszélt, nem hallottam. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék most beszédét folytatni és befejezni. Zay Adolf: T. ház! Én meg vagyok győződve, hogy az 1868. évi XLIV. törvényezikk ezen szavaiban mindenki — kivéve az „örókvakokaí" — teljes világossággal azt láthatja, hogy az 1868. évi XLIV. törvényezikk főelve és alapszabálya : a nemzetiségek egyenjogúsága, ós hogy az ezen alapszabály alól tett egyes kivételek a törvény egyes illető szakaszaiban taxatíve soroltatnak fel. így például a 1. §-ban, mint kivétel az egyenjogúság átalános elve alól: a magyar nyelv kizárólagos alkalmazása a törvényhozásban ; igy a 2. §-ban, hogy a megyei gyűlési jegyzőkönyvekben csakis a magyar szöveg az irányadó és döntő stb. Az 1868. évi XLIV. törvényezikk egyes illető szakaszai ennélfogva az első tételeiben rendesen foglalják magukban azon kivételek taxativ felsorolását, melyek tátettek és megengedvók a sarkalatos alapszabály alól, az egyenjogúság alól. Ebből pedig, épen azon hermeneuticai szabály szerint, melyre a ministeri leirat szerkesztője alapította sophismáját, épen per conclusionem a contrario következik az, hogy minden ezen alapelv alóli kivétel, mely határozottan és taxatíve felsorolva, nincs a törvényben, tehát az átalános ós sarkalatos egyenjogúságnak mindazon megszorítása, melyet a törvény szabatosan és határozottan ki nem mondja, meg nem engedhetőnek és törvényellenesnek tartandó, mert az alapelvbe ütközik és mert kivételeket, a mint az átirat apokryph szerkesztője igen helyesen megjegyzi, nem szabad extensive értelmezni. Ebből tehát t. ház, kényszerítő logikai következetességgel következik az, hogy a nem magyar nyelvek a kérdéstétel, a határozatok kijelentése és a közlemények és előterjesztések közzétételénél szándékolt és eddig ki is eszközölt kizárása törvényellenes : mert a törvényben a taxativ kivételek közt felsorolva nincs. Észreveszem t. ház, hogy átalános főcsóválással nyilvánítják ezzel szemben ellentétes véleményüket, sőt visszatetszésüket is; ezt őszintén sajnálom, nem annyira az én, mint épen a t. ház érdekében. Mert én mellettem harczol a törvény és az igazság, és ha a logika szabályai nem képesek a t. házat meggyőződni, hadd hívjak fel ügyem védőjéül valakit, a kit a t. ház talán többre szokott becsülni, mint a törvényt és az igazságot. Szálljon ki tehát koporsójából és' harczoljm én mellettem és a t. ház ellen e haza nagy holtja Magyarország egyik legbölcsesebb álllamférfia Deák Ferencz. Ugyancsak Deák Ferencz a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdetén 1808. november 24-én a javaslat bevezetéséről, — mely tudvalevőleg, a mi a logicai structurát és az eszmemenetet illeti, tökéletesen megfelel a törvénynyév ált saját szövegezésének, — azt mondta: ,,E bevezetésből mindenki azt következteti, hogy az egyenjogúság az átalános elv, a fölhozott szabályok az egyenjogúságra nézve kivételt képeznek ; a mi tehát ezen szabályok folytán az átalános elv alól világosan nem vétetik ki, az egyenjogúság kathegoriájába tartozik!" Deák Ferencz tehát maga vezéreszmekép oda állította az egyenjogúságot, ós az 1868. évi XLIV. törvényezikk egyes szakaszaiban csak azon Kivételek taxativ felsorolását akarta megállapitani, melyek ezen átalános vezérelv alól is csakis annyiban kiveendők, a mennyiben ezt az állami egység és a kormányzat valamint a közigazgatás gyakorlati lehetősége követelik. Deák Ferencz pedig a nemzetiségi törvénynek legilletékesebb és legauthenticusabb értelmezője, mert tudvalevőleg ő a benyújtója azon szövegezésnek mely törvényre emeltetett, és én ugy hiszem, hogy tudta, hogy mi a saját javaslatának értelme ós szándéka. Nem akarom hinni, hogy Deák Fereneznek ezen igazságos, nagybelátásu szellemét elhagyta volna a nemzet; nem akarom hinni, hogy a magyar nemzet abban a perezben, melyben a legnagyobb fiának síremléket ős kőszobort emel, nem volna képes boldogult vezérének emlókszobort felállitani a szivekben és szellemekben is, határozataiban és tetteiben is! Nem hihetem, hogy a magyar nemzet most már képes legyen és hajlandó megtagadni azon szellemet, mely Deák Ferenczet képesítette ós lelkesítette a magyar állam ez uj aerájának alkotására. Mert, méltóztassanak ezt komolyan figyelembe venni: — államokat csakis azon szellem tartja fen, mely alkotta. (Folytonos zaj.) T. ház, az előre bocsájtott fejtegetések talán mégis elegendők teljes bizonyítására annak, hogy Nagyküküllőmegye kívánsága és kérvénye teljesen a törvényben gyökerezik, és hogy a belügyminister eljárása törvényellenes. De én részemről t. ház, nem szándékozom azon határig menni, mely határig ment és menni köteles volt ezen lót érdekében súlyosan megtámadott és sértett megyének