Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

264. országos Kies magyar családot? Senki! És a hir még sem vonatot vissza. Később azt olvastuk, hogy egész Erdély alá van aknázva, összeesküvés! tendentiákkal és ez irányban vizsgálások is rendelteltek el. Mi lett az eredmény ? semmi. Legközelebbi időben azt olvastuk, hogy Fogarasban nagyban toborzanak a románok számára, s hogy vannak, kik pénzzel látják el az ; illetőket, hogy a határon átmenve, harozoljanak | a török ellen. Miben állt a dolog? Az, a mi minden nap j történik a határszélen. A székelyek gyakran 10 — 100-anként vándorolnak ki naponta, hogy megélhessenek, ós ép csak azoknak ne légyen szabad kimenniök munkájukkal élelmet keresni, kik :t szomszéd ország nyelvét legjobban értik. Megtörtént, hogy 5—6 ember átment s lehet, hogy j azok közt volt egy fiatal ember, a ki sympathiá- j ból vérrokonai iránt a romániai hadseregbe akart ] belépni; de ezt megakadályozni nem lehet és nem | is oly nagy bűn; mert hisz innét is toborzanak j a török hadsereg számára és annyira jelentkez- j tek átmenni szándékozók, hogy kénytelenek vol- | tak hírlapok utján inteni őket, hogy maradjanak 1 otthon, mert nem kapnak útiköltséget a török eonsulátustól. Ma is olvassuk a lapokban, hogy egy Battyányi gr. beállott a török hadseregbe önkéntesnek. De Fogarason nem történt meg ez sem: abból az 5—6 egyénből már egy viszsza is került, a többi munkás. De annál is súlyosabb és megvetendőbb előttem még az is. a mi a legújabb időben történt. | (Halljuk

I Halljuk!) Egykor' talán e hó 22-én. | vagy 23-án azt olvastuk egy kolozsvári távirat- j ban. hogy „az oláhok lázadnak, 60 oláh megtá- | madta Hosszuaszót, hol rabolnak, gyilkolnak, hogy azok, a kik a, községből kimenekültek, már 300 lövésnél többel hallottak, mielőtt a községből kimenekültek, hogy a szolgabíró katonai segítségért folyamodott azt sürgönyözvén, hogy „az oláhok rabolnak." Másnap aztán jött egy rövid dementi, hogy a hosszuaszói eset nem bír semmi politikai jelleggel, és csakis egy halott és egy sebesült van" tehát valami aggályt mégis hagyott; a felzaklatott kedélyekben. Budapesten azután mind- j járt akadt egy lap, mely részletesen elő tudta adni j az egész esetet, hogy miből eredt ? állítván egész ! biztonsággal, hogy agrárius kérdés, mely tagosítás alkalmából történt, mely alkalommal a volt jobbágyok, hallgatva a szomszédos Balázsfalváról jövő inspiratiókra, ellenállottak a bíróilag elrendelt tagosítás foganatosításának. Ezt persze miután ily részletesen volt előadva, már elhitték; pedig annak a községnek többsége magyarokból áll, kikre még senki sem fogta rá eddig-, hogy J Balázsfalváról inspiráltatnák magukat. És mi van Jimlus 30. 187?. g&l az egész dologban? Az egész nem egyéb, mint egy közönséges rablás, a hol egy gazdag izraelitát megraboltak, s nem is voltak többen mint G-—7-en. Rablók mind, kiket nem szokás nemzetiség szerint méltányolni, mert azokból egy nemzetiség sem formál büszkeséget; de utóvégre legalább a lapok szerint kisült, hogy épen az illetőnek egyik legközelebbi rokona, volt a főozinkos. Az, a ki ezen hírt táviratozta, jól tudja, hogy áll a dolog, de az lévén czélja, hogy a közvéleményt a románok ellen allármirozza, még attól sem riadt vissza, hogy egy közönséges rablásból oláh lázadást csináljon. A felültetett lapok ezt nagyon tudják már; de akadt-e csak egv lap, is a mely a maga méltóságát annyira respectálná, hogy ezen hírek roszlelküterjeszt őit megdorgálta volna? Sajnos, hogy nem akadt csak egy se. Efféle eszközökhöz nyúl azon denuncziáló szövetség, mely rendszeres rágalmaival a kormánynak is folytonos kellemetlenséget csinál, és. a magyarságot is izgatja, mert vannak, a kik ily dologban hisznek: a románokban pedig méltó indignatiot és megelégedoíleuségot kelt. Ez ellen voltain kénytelen felszólalni, hogy az ilyen alaptalan liirek a házban ne használtassanak fel. Én nem azt. mondom, hogy Orbán Balázs t. képviselő ur maga kovácsolta volna az efféle híreket, mert erre képtelennek tartom; hanem <7is tévútra van vezetve a journalistika által, azonban határozottan rágalmazásnak jelentein ki minden ily természetű, a románok hazaíiságát és loyalitását gyanúsító hírt, és kérem a t. kormányt, hogy czáfoljon meg, ha nincs igazain; de kérem egy-* úttal t. képviselőtársaimat, és a journalistikát, hogy az ilyen gyanúsításokkal a haza üdve, a közbéke és jó egyetértés érdekében ne éljenek. A mi pedig magát a szőnyegen levő kérdést illeti: én csak bálámat és örömömet nyilvánítom a t. kormánynak tett nyilatkozatáért, a mely elég biztosíték arra- nézve, hogy állami érdekeink a jövőben is meg lesznek védve, ugy, mint eddig is igen tapintatosan és helyzetünknek megfelelőleg védve voltak. Nem tartozom azok közé, a kik lehetségesnek tartják azt, hogy Törökországra nézve a status quo feníartható Jegyen, ha mindjárt győzni fognának is a törökök.^Az teljes lehetetlenség. De a status quo fentartára ránk nézve azon viszonyok közt, melyek Töröl országban vannak, nem is kívánatos, hogy országunk határain folytonosan forradalom legyen: hogy szomszédunkban a gyújtott kanócz mellett puskaportorony álljon, mert mindig ki lennénk téve annak, hogy a puskapor felrobban és átcsap hozzánk. Ha valaki érdekelve van abban, hogy ott consolidált államok jöjjenek létre s megelégedett népek éljenek : az főleg nekünk áll érdekünkben, mert nálunk is találkoznak