Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

268 országos Ülés június 29. 187". S37 érdekükben — s a döntő pillanatban aztán saját integritásukat sem voltak képesek megvédeni. Ez okokból, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy helyzetünkben— a mint már beszédem elején említeni bátorkodtam, — a legezelszerübb dolog érdekeink körét némileg szűkebbre vonni, oly térre, melyen tán szövetségesekre és mindenesetre kevesebb el­lenségre számithatunk. S itt, t. ház, engedje meg, hogy én, ki egész, s talán túlságos nyíltsággal nyilatkoztam igényeink minden tulfeszitése ellen ; hasonló nyíltsággal mondjam meg nézetemet azon valódi életérdekünk felől, melyért Magyarország és a monarchia egész súlyát, és ha kell kardját is a mérlegbe vetendőnek tartom. Eletérdekünk, t. ház, hogy az orosz hatalom a Balkán félszigeten lábát meg ne vethesse, sem ugy, mint közvetlen hódító, sem mint egy uj ál­lam-alakulás protectora A párisi szerződés több­ször tétetett szó tárgyává e házban; kívánták. hogy a monarchia kormánya a jogból, mely mint a szerződés egyik aláíróját megilleti, magára nézve kötelességet alkotva, megtegye azt, a mit a -szer­ződés többi aláírói közül egyik sem akart meg­tenni, és síkra szálljon Eomania ez idő szerinti occupaciója, vagy a Duna eljárása miatt. En, t. ház, a párisi szerződésnek reánk nézve leglé­nyegesebb pontját azon intézkedésben találom fel, mely kizárta Oroszországot mind az egyesült feje­delemségek, mind a törökországi keresztények fe­lett követelt protektorátusból. A párisi szerződés ezen intézkedésének fentartása, vagy tán helye­sebben megvalósítása az, a mi feladhatlan érde­künket képezi. Fölösleges tán ezt a t. házban bi­zonyítani. A mivé a balkán félszigeti népek ma­guktól soha nem lennének, panszlavokká őket csak orosz hódítás teheti. S ezért, a mint nem akadá­lyozhatták azt, hogy az orosz felszabadító útjára induljon; ugy viszont őrködnünk kell a felett, hogy sem lépései, sem sikerei a kitűzött határokon tul ne menjenek, s az orosz hatalom, nagy be­folyás megállapítására ne vezessenek. Az orosz­nak, a hogy átment, ugy vissza is kell vonulnia a Dunán, a hogy bement, ki is kell menni Ko­mániából. A Duna feladata, hogy kereskedelmünk szabad csatornája, Románia saját érdekében is az északi és déli szlávság elszigetelő közege maradjon. Orosz kézben, orosz védnökség alatt egyiket sem hagyhatjuk. Ha lehetetlen t. ház, az orosz befolyást a félszigettel teljesen kizárni, a mire a krimi háború sikerei, s a párisi szerződés sem voltak képesek: legalább gondoskodnunk kell arról, hogy első sorban a mi parallel befolyásunk, és másod sorban a többi Európa befolyása is megóvassék. Ep ezért t. ház, nem szabad enged­nünk azt sem, hogy a háború ne tani eredményei tisztán orosz adomány gyanánt hulljanak a ke­resztény népek ölébe. Ha Oroszország Európa megbízás nélküli végrehajtójának áll be, s ugy­KÉPV. H NAPLÓ 1875-78. XI. KÖTET. szólván Európa nevében háborút indít; Európa méltán fogja megkövetelni a jogot, hogy a béke feltételeibe beleszóljon. És azt hiszem t. ház, hogy ez eredmény ki­vívására- elég erős is monarchiánk. Mentül mé­lyebben hatoí az orosz a Balkán félszigetre: an­nál gyengébb lesz ellenünk, s annál közelebb jut egy hatalmas ellenségéhez, s nekünk esetleges szövetségünkhöz, Angliához. Konstantinápolyt és a tengerszorosokat Anglia érdeke védi, ós kell is, hogy védje első sorban. De ez angol érdek talál­kozik a mienkkel nemcsak Konstantinápolyban, hanem az egész Balkán féiszigeten, mert egy pro­tectoratus a félszigeten alig volna egyéb, mint a közbeeső állomás Konstantinapolyba; és viszont a félszigeten uralkodni, azt szervezni, s átalakí­tani nem Szt.-Pétervárról, hanem Konstantinápoly­ból lehet, két hatalmas érdek fogja tehát az oroszt a Dunán visszavinni; hozzájárul még egy har­madik nagy érdek, a félsziget népeinek érdeke, a melynek szüksége volt az orosz szabaditóra, de nem lesz szüksége az orosz elnyomóra. De t. ház a mi a béke feltételeit illeti, van még egy másik ép oly feladhatlan érdekünk, s ez az, hogy határainkon semmi oly uj szláv állam ne keletkezzék, mely a mi bel viszonyainkra is vissza hatással volna. Nem tartózkodom kimondani t. ház, hogy én ily veszedelmet csak oly alakulásban lát­nók, melynek magvát esetleg Szerbia képezhetné az által, hogy kezét Boszniára ós Herczegovinára kiterjesztené: inert különben, ha déli határainkon fenyeget valami bennünket, bajunk inkább az, hogy a mi horvátaink gyakorolnak attractiót a török horvátországi népekre, mintsem hogy. ők kívánná­nak maguknak oda utat törni. Nem tartózkodom kimondani azon reményemet, hogy az ilyetén szerb nagy hatalmi aspirátiókat lesz éleslátása­külügyi kormányunknak felismerni, és lesz ha­talma monarchiánknak elfojtani. íme t. ház, ezekben látom én a jelen krisis­sel szemben feladhatlan ós elengedhetlen érdekein­ket helyesen és egyszersmind kivihetőleg is for­mulázva- Nem tartom lehetetlennek t, ház, hogy ez érdekeinket a béke eszközeivel is megóvhatjuk ; s ha ez sikerül, akkor a külügyi kormányunk élén álló férfiútól még ellenfelei sem fogják megtagad­hatni a „bene meritus de patria" melléknevét. Oroszország eleget tehetett nemzeti és katonai becsületének, melyet igazán, vagy hamisan enga­girozottnak proklamált; azontúl már nagyon fon­tos érdekei fogják követelni, hogy kitűzött feptda­tát teljesítve, teljesítse egyszersmind Európának adott szavát is. De ha ezt nem tenné ; nem lesz semmi okunk visszarettenni a legvégsőtől. Mi előnyös straté­giai helyzetben, érintetlen hadsereggel, erőteljes szövetségesekkel, belső ellenségek nélkül; cllénfe­43

Next

/
Thumbnails
Contents