Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
324 262 országos ülés június 28 1877. fennálló törvény, s ha 1877. december utolsó napjáig más intézkedés nem történik: akkor ott van az 1867. törvény rendelkezése, hogy t. i. a vámok, addig mig a vám- és fogyasztási adókra nézve a kiegyezkedés megtörténik, fenn fognak állani, és méltóztassék elhinni, hogy ha a törvény nyújtotta ezen orvoslási mód megtartásához csak legkisebb ragaszkodást is mutat a t. minister ur: az osztrákok is hajlandók lesznek oly intézkedések meghozatalához hozzájárulni, a melyek következtében nem a ezukortermelési adóviszony fog megháborittatni, hanem a restitutionalis kérdések fognak a jelen viszonyokhoz módosulni. Aztán méltóztassék nekem a t. minister ur megmondani, hogy mi nyújt biztosítékot nekünk az iránt, hogy J 878. Julius 1-ső napján ezen törvény megszűnik?'Ha az osztrákok nem fognak beleegyezni a minister ur előterjesztésébe: akkor, miután a közös vámterülethez szorosan ragaszkodnak, ós az önálló vámterület felállításától irtóznak : akkor ismét azt fogják követelni az osztrákok, hogy mig a kiegyezés erre nézve megtörténik, a statusquo tovább fenntartassék és már itt e káros szerződés nem egy évig, hanem bizonytalan időig fog tartani, {Helyeslés balfelol) a mit már gyanítani enged az, hogy mindamellett, hogy a magyar quotabizottság igen nagy méltányossággal és igen nagy bőkezűséggel javasolta az osztrákoknak a quota-arány uj megállapítását, mindamellett az osztrákok mindenféle kifogás által oda vitték a dolgot, hogy most is talán az országgyűlés feloszlik a nélkül, hogy e tekintetben tisztába jönnénk. (ügy van l ügy van ! balfelöl.) Azt mondja a t. minister ur, hogy a climatikus és más viszonyok, melyeket Lukáts Béla képviselőtársam felhozott, s melyekben e szegény nemzet még jelenleg is sinylik, nem teszik méltányossá és igazságossá azt, hogy az adó egyforma mennyiségben rovassék ki. De ha a termelt répa-ezukor mennyiséget méltóztatik is megadóztatni: még azért azon viszonyok, melyek Magyarország és az osztrák tartományok ' közt fenállanak, el nem enyésznek: mert nagyobb nienyiségü répának egy bizonyos mennyiségű répaczukor előállítására nézve hátrányai vannak, most nagyobb mennyiségű répánál sokkal több tüzelő, fuvar és más költségekkel lehet a kellő mennyiséget utóiérni, mely egy kedvezőbb viszonyok közt levő országban kisebb költséggel is elérhető. És igy akár az egyik, akár a másik módot fogadjuk el a czukorrópa megadóztatására, ha mindig egyformán a ezukormennyiség termelésére szükséges költségek figyelembe vétele nélkül fogjuk megadóztatni: akkor a czukor-termélésre kivetett adó ugyan egyforma lesz, de nem hasonló elvek szerint megállapítva. Mert ha a törvényhozás azt akarta volna, hogy egyforma tételekben alapíttassák meg a termelt czukoradó, akkor a törvényt igy kellett volna fogalmazni. De a törvény egyenlő elvek szerinti megadóztatást hangoztat, a mi azt involválja, hogy a ezukortermelésre hatással biró körülmények figyelembe vétessenek és ezek figyelembevételével állapittassék meg a czukoradó. Ha ezt akkorára halasztjuk, ha két év múlva véglegesen megfogjuk adóztatni a czukortermelést, ez anynyit tesz, hogy ezen szerencsétlen és a mi viszonyainkra nézve kedvezőtlen adózási rendszert nem egy esztendőre, hanem két esztendőre fogadjuk el; mert tudja a minister ur, hogy csak két esztendő múlva fog a czukoradó véglegesen megállapittatni. Kérdés, hogy jelenleg is birjuk-e az adókat fizetni, ós még inkább kérdés, hogy miután előre láthatólag költségeink növekedni fognak, növekedni fognak akkor, mikor az adófizetés tekintetében a tőkét megtámadtuk: képesek leszünk-e , elviselni ezen terhet? T. képviselőház! A t. minister ur azt is méltóztatott felemlíteni, hogy Magyarországnak * és Ausztriának a ezukortermelós tekintetében az a szerencsétlen viszonya van, hogy tuitermel és kénytelen a külföldi piaczokon is czukrot áruba bocsátani. Ha ez szerencsétlen viszony: akkor legjobb ha megmaradnak örökké a régi állapotok. Mert minden állam azon iparkodik, hogy tultermeljen és megjelenhessen e külföldi piaczokon ós a külföldről behozhassa azon pénzmennyiséget, melyet más államoknak kolonialis és más árukórt ad. Ha ez nem lenne igy: az államoknak rég elkeilett volna veszniök. De épen azért, mert egyik czikken nyerünk, a másikon pedig vesztünk: az egyensúly megvan, Magyarország, mint az osztrák parlamentben Herbst képviselő szives volt kijelenteni, mezőgazdasági állam és a jelenlegi kultúra követelményének nem felelhet meg. Az ellenség által adott ezen tanácsot el kell fogadnunk és oda kell törekednünk, hogy iparunkat fejleszszük; mert különben előttünk áll a nekünk ez ellenfél által megjövendölt azon sors, hogy el kell enyésznünk. En pedig nem kívánom, hogy ezen ország elenyészszók; sőt ennek mielőbbi bekövetkezését előmozdítani sem akarom. Hiszen ha azon elv állana, hogy a túltermelés szerencsétlenség egy gyáriparra nézve : akkor be kellene azt tiltani az államnak. En azt hiszem, hogy ez adófelemeléssel ugyan ezt akarja létesíteni a kormány; mert különben, ha nem akarná ezt a magyar iparra nézve: bizonyosan elfogadná és elismerné azt, hogy a magyar gyáripar nem versenyezhetvén az osztrák gyáriparral, egyformán igazságosan nem adóztathatik meg; ennélfogva a magyar gyáriparnak az osztrák gyáripar irányában engedményeket kell tenni. De hisz Ma-