Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
322 262. országos ülés június 28. 1877. lálni; hanem e nehézség ép ugy meg van a répa ellenőrzésénél is. Én tehát nem látom át, miután a józan ész szerint azon ozikk fizet fogyasztási adót, mely fogyasztatik: miért nem fizettetik a fogyasztási adó a ezukor után, hanem a répa után. Ha a ezukor után fizettetnék: megszűnnék mindazon anomália, melyekről szó van, megszűnnék a magyar gyárosnak az osztrák ellenében való tulterheítetése és egyáltalában mindaz, a mi képtelenséggé teszi ez adót. A minister ur azt mondja, hogy a szakértők neki irtak — s ezzel nagy nyomatékot gyakorol törvényjavaslata mellett. — s kérték, hogy fogadtassa azt el és azt mondja, azok talán jobban tudják felfogni érdekeiket, mint mi. Ezt megengedem és én szakértővel az ő érdekei felett vitatkozni nem fogok; hanem előttem mint törvényhozó előtt nem a szakértőnek érdeke van a latban, hanem az államé s az államérdeke tekintetéből azt mondom, hogy nekem oly adó nem kell, melylye] akár 3 milliót, akár két milliót veszítünk, szóval nem kell oly rnegadóztatási systema, mely mellett nem kap az állam semmi jövedelmet, hanem még ráfizet. Ha arról van szó, hogy ezen anomália megszüntettessék. végre is a legegyszerűbb, a mi hasznunkra volna: az, hogy szüntessük meg az egész czukoradot és a restitutiót, akkor nyerünk évenként 3 millió forintot, nem 300.000 frtot, mint a minister ur mondja, akkor a külföld nem fog felháborodni, hogy premiumot adunk, mert nem veszünk tőle adót, és nem adunk restitutiót; az pedig, hogy adóval nem terheljük, a belföldön fogyasztott ezukrot ez mindegy a külföldnek, mert a külföldre vitt ezukrot most sem adóztatjuk meg, azt most is visszakapják a restitutió által. Én is azt mondom, hogy Magyarországnak nincsenek elég jövedelmei, nem elég gazdag arra, hogy ezen czukoradot nélkülözze és minthogy a ezukor, ha nem is egészen luxusezikk, de kényelmi czikk, tehát lehet adó alá venni, mert az igenis helyes adóztatási alap. Fizessen adót igenis, de ugy, hogy az állampénztárnak jövedelmet hajtson : de nem ugy, hogy ez által az ország pénztára évenként 3—4 millióval károsodjék, mert ez már absurdum. Hogy pedig azon gyökeresen segíteni nem lehet, azt kimutatta maga a t. pónzügyminister ur, mert e törvényjavaslat nem is ezélozza azt, hogy gyökeresen segítsen; mert az, hogy 300.000 írttal akarja emelni a ezukoradó-jövedelmet, mig a restitutiókat nem csökkenti, legfelebb csak ezen 300.000 forinttal; de 3 millióból 300.000 frt csökkenés csak 10°| 0 , tehát a 90°| 0 anomália, ezen képtelenség mégis megmaradt rajtunk. Én tehát azt tartom, hogy ha csak ideiglenesen is, addig t. i. a mig egy mód feltaláltatik arra nézve, hogy a magyar állampénztár ne károsittassék, szüntettessék be a ezukoradónak szedése Ez volna az én meggyőződésem is, mert azt a legczélszerübbnek, a leggyakorlatiabbnak és a legkönnyebben behozhatónak tekintem; és mert ezen törvényjavaslat azt nem fogja eredményezni : én azért ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogódom. (Helyeslés bal/elől.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! (Málll Elállt) Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon rövid lehetek. (Helyeslés.) Nem is szólaltain volna fel, ha az előttem szólott t. képviselő ur nem vetette volna az ezen párton ülőknek szemére, hogy ezen törvényjavaslatot csak azért akarjuk megszavazni, mert abból cabinetkórdés csináltatott. En nem csak azért szavazom meg ezen törvényjavaslatot; de megszavazom azért, mert azt szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom pedig azért, mert ha az nem is szünteti meg a restitutió anomáliáját, a mint a t. képviselő ur magát kifejezte: mégis megszünteti legalább azon anomáliát, hogy nekünk 3 millió frt veszteségünk legyen, mert a 3 millió veszteség helyett ezután csak 2.700,000 frt veszteség lesz. (Derültség.) Ezen eredményre különben ő csak az ő számítása alapján jutott; de ha más eredmény nem is lenne, én ezt is eredménynek tartanám és azért a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen.) Paczolay János: T, ház! (Halljuk] Halljuk!) E szakbani avatatlanságomat jól ismerem, de hogy mindamellett felszólalok, azt méltóztassék azon körülménynek tulajdonítani, miszerint én legszigorúbb kötelességemnek tartom azt, hogy valahányszor oly intézkedések szándékoltatnak behozatni, melyek az ország károsítását fokozzák, mondom, szigorú kötelességemnek tartom felszólalni. Ezen felszólalásom, talán el is maradhatott volna, ha lett volna alkalmam tapasztalni, és azon szerencsében részesültem volna, hogy a kormány azon ígéreteit, melyeknél fogva nekünk jobb anyagi létet, nagyobb fejlődést biztosított, bár csak a legkisebb mérvben képes lett volna teljesíteni; de miután ezen Ígéretek elenyésztek és napról-napra csak azon reménységben élünk, ámbár nem örvendetes reménységben, hogy ezen terhek még jobban fognak szaporodni: akkor kétszeres kötelességnek fogom tartani egy oly intézkedés ellen felszólalni, mely ebbeli kötelességem teljesítését még inkább megköveteli. Soha még parlamentben elő nem fordult tán az, hogy egy minister annyira fölhasználta volna az ország azon szerencsétlen állapotát, hogy ő egy más állammai közösségben élvén, productumát kimutatni nem képes, mint az előbb szólott minister ur; mert valóban, ha vakon jöttem volna
