Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

290 261. orsüágos Illés június 27. 1877. kétségtelenül a csalódott remény felkeltése és reactió azon oldalról, mely oldalról ma a reeriminatió, csaló­dott remény nem mi ellenünk, hanem azok ellen for- i dul. a kiktől Románia így segélyt várt, fordul j Oroszország ellen, a mely természetszerűleg, hanem igért, de reményeket keltett, a mely reményeket beváltani hatalmában, szándékában sincs, és me­lyek beváltásának hiányában ott azon várakozá­sok isméi visszafordulnak a monarchiához, mint [ természetes szövetségeshez és protectorhoz : a he • Ivett, hogy ellenszenvet, hogy Románia részéről kifogásokat emelnének majd netalán az ottani köz­benjárás miatt. Valóban elmondhatjuk, hogy ez esetben a helyett, hogy az eddigi külügyi kormányzat bi­zonytalanságot, kétkedést mutatott volna fel : mu­tatta azon következetességet, azon önbizalommal telt várakozást, a melyről már a római költő is mondta hogv : .,cunctando nobis restituit rem." í Természetes, hogy ez megtörténhessék, a mint j megtörtént, a kormány részéről bizonyos nyuga­lom, a várakozásra feljogosító bizalom szükséges, j E nyugalom és bizalom a kormány köreiben, a j külügyi vezetés körében kétségkívül megvolt; nem volt meg oly mértékben a közönség köré­ben. Ez igen természetes. — A közönséget igen nyugtalanították azon félelem, azon bizonytalan hí­rek, azon kétes irányzatok, a melyeket igen gyak­ran a hírlap-irodalomban találtunk ngy itt, mint Bécsben. Átalában a hírlapok szerepe jelenleg az utolsó év eseményeinek folyama alatt elég tetemes ; de valljuk be, nem felelt meg talán egészen azon várakozásoknak, melyeket a hirlap-irodalom irá­nyában felállítani jogosult lett volna. Nehéz is lett volna annak teljes mértékben megfelelni ; a tényezők, melyek a journalista meg­győződésére hatnak, sokszerüek, és kétségtelen, hogy ezen tényezők közül vannak olyanok, me­lyek különösen az ilyen válságos pillanatban való eljárást igen megnehezítik. Az iró meggyőződése, a közönség izlése tekintetbe veendő és e mellett kétségkívül háttérbe szorul azon alárendelés! kész­ség, melyet a vezér ós az állásuknál fogva köteles­ségszerűen jobban informáltnak feltételezendő ál­lamférfi iránt különösen kormánypárti lapoknak természetszerűen érezuiök kell, ugy mint érzi min­denki, a ki politikai vezér után indul. Nem tagadom, hogy ez a mi különben min­den más politikai férfiúnál magától értetik, nagy erény joufnalistikánknál; nagy erény, mert oly ön­megtartóztatást követel, mely épen az újságíró sajátlagos körülményei közt nehéz ; de másrészről, ha ezzel teljes mértékben nem is találkozunk: nem tagadhatjuk, hogy a magyar hírlapirodalomban a sensationális hirek azon keresése és colportálása nem fejlődött oly visszaéléssé, mint aminőt pl. né­mely bécsi lapban látunk, a mely a kormányhoz való speciális viszonyánál fogva köteles lett volna máskép eljárni. A belügyi kormányzat részéről gyakran lett kijelentve, hogy félhivatalos lapja és más összeköttetése hírlapokkal nincs, mint talán a szerkesztő személyes pártállása és meggyőző­dése magával hozza. De a külügyi kormányzat tekintetében ós a bécsi lapok irányában máskép állunk és kell is állanunk. Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a külügyi kormányzat sajtó-bureauval és eszközök­kel rendelkezik, meggyőződését a sajtóban colpor­tálni. Mindnyájan igen jol tudjuk, hogy ezen esz­közök szükségesek minden külügyi kormányzatnál ugy a külföldre való hatás, mint a belföldre te­kintetében való meggyőződés terjesztésére. — A külföldre való hatás tekintetében nincs kifogásom ; hanem ha a bécsi lapok híreit és eljárását néz­zük : valóban ugy tűnik fel, mintha az intéző és vezénylő elemek és a végrehajtó kéz közt a bécsi félhivatalos orgánumokra vonatkozólag megkíván­tató öszhang nem uralkodnék. T. ház! Igen természetes, hogy ily körülmé­nyek közt csakugyan igazat kell adnom egy ki­jelentésnek, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő­társamtól hallottam ; igazat kell adni annak, hogy a közönség néha nyugtalankodik, és mintegy lidércznyomás nehezedik reá itt és amott a ke­délyekre, azon válságos körülmények között, me­lyek kétség kivül még a legnyugodtabb politikai magatartás mellett is fejünk fölé tornyosulnak. Ezen kifejezés használtatott más parlament­ben, más nemzetnél, mert ugyanazon érzet, mely nem csoda, hogy bennünket érint: érint kisebb­nagyobb mértékben másokat is hasonlóan, kik­nek érdekei közelebbről vagy távolabbról érin­tetnek. Az angol parlamentben kifejezésre jutva, egy igen jelentékeny angol államférfi helyesen je­gyezte meg, hogy ha tévedésnek és idealismus­nak a helyes politikával ellenkezőnek kell tar­tani azt, hogy egy eszméért menjen valaki hábo­rúba ós koczkáztassa az országnak békéjét és ere­jót : mindenesetre még sokkal sajátságosabbnak kell azok eljárását megítélni, kik nem eszme, ha­nem lidércznyomás miatt akarnak előttük isme­retlen veszélyekbe rohanni. Részemről csakugyan ugy vagyok meggyő­ződve, hogy ha lidércznyomás alatt szenvedünk ; nem az a helyes eljárás, hogy álmunkból hirte­len felébredve ismeretlen veszélyekbe rohanjunk ; hanem az, hogy visszatérjünk a józan felfogás­hoz, hogy megvárjuk a teljes kiébredést és a reális tényezőkkel számitva cselekedjünk. (Helyeslés jobb felöi.) És miután a kormány mindeddig azt tette, miután a kormány kijelentésében az szerintié

Next

/
Thumbnails
Contents