Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-261
288 261. országos íilos jiuiius 27. JS77. tudom, hogy az előttem szólt képviselő ur szereti I magát a bukó és reménytelen ügyek rokonszen- | ves és nagy érdeket keltő lovagjának szerepében bemutatni. Megengedem tehát neki ezen kedvtelést; mert egyébnek nem is tekinthetem azt, hogy ha valaki azon politikát, melyet Metternich és tfentz egész Európával szemben 30 éven át hiába folytatott : most egész Európái-ól szűkebb körre vonulva, a Visztulától a görög arehipelagus legdélibb szigetéig kívánja érvényesíteni ós annak életbeléptetését részünkre, mint valami hasznost és kellemest ajánlja. Engedje meg tehát a t. ház, hogy az előttem szólt képviselő ur által elmondottaktól eltekinthessek ós azon különbséget a felfogásban igyekezzem megvilágítani, azon alapkülönbséget, mely örvendetes, hogy nem az actióra vonatkozik, melyet a ház kíván; mert bárminő nagy legyen is a nézetek közti eltérés : constatálható ezen disoussió folytán az, hogy teljes egyetértés van, hogy ugy mondjam, az ösztönökben azon eljárás iránt, mely j a képviselőház részéről jelenleg követendő. A különbség inkább azon jelentőség méltatását illeti, i melylyel a török birodalom integritásának sértet- j len fentartása nem vágyaink eszményeit, hanem létérdekeinek valódiságát illeti. A különbség nem is a múlt iránti felfogást | illeti; az iránt eltérés nincs, hogy addig, inig a törökbirodalom épsége természetszerűleg önma- j gátol feuállhat : ez leginkább megfelel érdekeink- i nek; de a kórdós az, hogy annak mesterséges fentartása általában lehető-e, és ha lehető, megéri-e azon áldozatokat, a melyekbe okvetlenül kerülni \ fogna? Itt arról, hogyfentartható-e valamely álla- j pot, vagy nem"? bárkinek is határozott véleményt ! mozdani, igen nehéz és én annyival inkább tartózkodnám ettől, a mennyivelkevésbbé érzem magamat competensnek a viszonyok minden rész- ] letes és ott helyben szerzett tanulmányozása nélkül Ítéletet mondani: de impressiom az, hogy Kállay t. képviselőtársam irányzata mindenesetre inkább megfelel a valóságnak, inkább megfelel azon adatoknak, a melyekre építenünk kell politikai mágunktartását. (Mozgat halfdili.) Láttuk ugyan az utolsó 10 év óta a történetnek számos meglepő fordulatait: de valljuk meg, oly ugrását, oly rögtöni szökését a természetnek, mint a minő előállana ott, hol százados hagyományokkal szakítva a belső élet teljes átalakulásával kellene uj külkövetelményeknek megfelelni: olyanok példáját nem láttuk. Jókai Mór (közbeszól:) Hát 1848'/ Pulszky Ágost: Ha igaz az, a mit a tör- ; ténelem tanúsít; ha igaz az, hogy azok, kik hir- j telén átmenetet eszközölnek, ezt mindég saját ve- I szélyökre. sőt vesztökre eszközlik: ha igaz az ; hogy ; a legnagyobb rázkódás nem akkor következik be, l midőn az uj institutiók meghozattak, hanem akkor mikor azok működni kezdenek és az uj eszmék és a meggyökerezett szokások és hagyományok közt harcz fejlődik ki: akkor kétségtelen, hogy Törökországra vonatkozólag nem akkor ütött a veszély órája, mikor az alkotmányt kihirdette, és nem akkor lett legyőzve, a mikor egy, v-^gy más államférfi uj eszmék megalapításának lehetőségéről gondolkodott; hanem akkor üt és fog ütni, mikor azok valósítása komolyan megkiséreltetik ós akkor legalább is az integritásnak oly értelemben! fentartása. a minőhez egyedül volt értelme : ennek becse reánk nézve igen problematikus, igen kétes kérdés. Mert nem a név teszi a dolgot, nem azon szó. hogy a török hatalom sértetlenül áll fenn: adja itt a megoldás lényegót. Sértetlen volt a török hatalom akkor, mikor Szerbia felszabadult ós csak névleg volt alávetve; — sértetlen volt akkor, midőn a román állam még mindég mint török felsőségnek alávetett független állam nem szerepelt. De kérdem: használt e tekintetben az ilynemű sértetlenség V és ha a körülmények tényleg veszélyesek nem voltak, nem inkább ezen látszat daczára, mint ezen látszat alapján állottak fen megnyugtatólag, ugy, hogy politikánk békés fejleményét lehetővé tennék ? Valóban csodának kellene történni, ha a félszázad előtt a szerb, görög és oláh függetlenséggel megkezdett folyamat ma egyszerűen elmetszetnék. Csodának kellene történnie: ha azt várhatnék, hogy a török nép egész felfogása, ezredéves múlt, vallási mély meggyőződós, hirtelen, teljesen átalakulhasson, hogy az uralkodó nép leszállhasson az egyenjogúság színvonalára, nem csak a politikában, hanem azon polgári életben, azon polgári intézményekben, melyek mindig sokkal mélyebb gyökeret vernek az emberek szivében. Ezen érzelmek nem is öntudatosak, de annál erősebbek, mivel szálaik nemzedékeken keresztül állandóan lettek az élet minden nyilatkozatába beleszőve, s második természetté váltak. Ép oly csodának kellene történnie, hogy ily mély átalakulás bekövetkezzék, a mint kellene történnie akkor, ha a századok óta elnyomott és barbárságban élő népek rögtön európai civilizatióra, a modern constitutionalis theoria színvonalára emelkedjenek és oly eivilisatió erejét fejtsék ki, melyek minden körülmények közt azon színvonalon való fenntartására még a nyugat legkedvezőbb viszonyai sem mutathatnak kivétel nélkül példát. De ha mi azon meggyőződósben osztozkodunk, hogy állandóan a jelen viszonyok fenntartása lehetetlen : oly kérdés, tolul elénk, hogy mily alakulatok foglalhatják el azok helyét, ós mennyiben és miért veszedelmesek ezen uj alakulatok. Igen helyesen jegyezte meg tegnap Éber képviselő ur, hogy az érdekek szoros körvonalozása
