Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

260. országos ülés június 26. 1877. 271 Épen e napokban esett tudomásomra, hogy Milanóban egy térkép nyomatik jelenleg: a jövő térképe. Ezen térképen, ugy irta nekem valaki, a ki azt látta : ott van Románia orosz fennhatóság alatt, de Romániában benn van Erdély. Ausztria nem létezik, azon megosztozkodtak. Van egy része, mely hozzá van csatolva a szláv birodalomhoz, egy része a német birodalomhoz és — mert Milanóban nyomatják, tehát az olasznak is akarnak hízelegni, és megmutatni, hogy nekik is jut valami — oda adtak neki Dél-Tirolt, Magyarország létezik a jövő térképen is, de ugy, mint szláv foederatió, orosz protectorátus alatt. k'L bizonyos, hogy ezen térkép létezése, vagy készíttetése engem nem ijjeszt meg; hanem mindenesetre egyik jele az időknek, jele, hogy mily ábrándokat táplálnak azok. kik ma az orosz karjai közt vannak. Es nevezetes az. és sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nincs jelen, hogy talán megczáfolná ezen értesülésemet, a mit pedig meglehetős hiteles helyről nyertem, hogy Románia, illetőleg a román kormány, mielőtt a hires conventiót Muszkaországgal megkötötte volna, kérvekérte az osztrák-magyar kormányt, hogy óvják meg őt azon veszélytől, mely fenyegeti, s hogy ne legyen kénytelen magát az orosz karjai közzé dobni. Hónapokon át könyörögtek ezért Bécsben, és nem voltak képesek czélt érni. Ennyire mentek az oroszok iránti tekintetből. EÜ tehát ezek után valóban nem csodálkozom, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozatára való első helyeslő szó Polit-Mihály képviselőtársunk részéről jött. {Derültség.) Néhány igen rövid megjegyzésem vesz Kállay Béni t. képviselőtársunk részére. (Halljak!) 0 mindenekelőtt, nem tudom mi okból, jónak találta mintegy megróni Simonyi Ernő t. barátomat azért, mert állítása szerint ő a nemzet nevében szólt volna. Én magam is hiszem, hogy azon nyilatkozatában a nemzet nevében szólott, de ő nem mondotta ezt. 0 mondott annyit, a mennyit ina Ápponyi Albert t. képviselőtársunk is mondott, hogy t. i. e tekintetben a magyar nemzet közvéleménye összhangzó ugy a házban, mint e házon kivid ós mondhatni, hogy ez a nemzetnek teljesen egyhangú véleménye. Hanem igen is beismerem azt, hogy a t. képviselő ur igen helyesen teszi, a midőn előre kijelenti, hogy ő nem szól a nemzet nevében; inert azt bebizonyította, hogy nem csak a nemzet nevében nem szól, hanem bebizonyította azt is, hogy saját pártja nevében sem beszél, inert néhány perczczel beszéde előtt hallottuk egy igen kitűnő elvtársának jeles szónoklatát, melyben az a mi érzelmeinknek, az ország egyöntetű érzületének adott kifejezést, A t. képviselő ur kétségbe esik a török birodalom jövője iránt, mert azt mondja, hogy annak a birodalomnak maga az alapja, államszervezete minden reformra, minden fejlődésre képtelen. És ennek fő okául hozta fel azt, hogy theocraticns állam, s mert államszervezete a Koránra van fektetve. Erre azonban rögtön közbe kiáltottak minden, oldalról, hogy hát a t. képviselő ur, ki annyira be van avatva a török viszonyokba, hogy majdnem tiltakozik ez ellen, hogy más a kérdéshez csak hozzá is szóljon, — mert erre csak neki látszik privilégiuma lenni, — nem tudja, hogy a török birodalmi alkotmány az absolut egyenlőségre vau fektetve? Polit Mihály : A papiroson 1 Simonyi Ernő: Oroszországban papíroson sincsen ! Helfy Ignácz: Azt mondja erre a t, képviselő ur, (1 "telijük !) hogy ő jól tudja ugyan, hogy létezik Törökországban egy alkotmány; de ennek jósága még be nem vált, hogy tehát azt még próbára kell tenni. Én som állítom azt, hogy az már jó, hogy már meghozta azon gyümölcsöket, melyeket attól méltán várnak. De mi következik abból? az, hogy be kell várni az időt, hogy azon alkotmány beváljék. Ez volt a fő oka az orosznak, hogy ne engedje, hogy a török alkotmány megteremje ott a kimaradhatlan gyümölcsöket, mert hisz jól tudjuk, hogy Oroszországnak nincsen érdekében a szabadság táját látni maga mellett, (Helyedéi a szélsőbalon.) Nem azért ment az orosz a török ellen, mert a keresztényekkel roszul bántak; hanem azért mert félt. hogy most jól fognak bánni velők. (Helyedéi, a szélső baloldalon!) Egyébiránt a t. képviselő ur is mondott némely olyanokat, mikre nézve én is egy értelemben vagyok vele. így például ő azt mondja, hogy hiba volna a haza sorsát a török birodalom sorsával összekötni csupa sympathiából. Tökéletesen osztozom nézetében; de azt nem is kivánta senki sem e házban, sem e házon kívül. Nem arról van szó, hogy sorsunkat összekössük a török ^irodaloméval; hanem, hogy összekössük a szabadsággal, az ország jövőjének biztosításával, Én tovább megyek; osztozom azon nézetben is, — csakhogy ez, nálam aggodalom, inig nála ugy látszik remény, — hogy meglehet, hogy fel van jegyezve a történelem könyvében, hogy a török birodalom fen ne álljon. Lehet, hogy az európai constellatiok oda fognak fejlődni, hogy a török birodalom minden kívánságunk daczára fel fog bomlani. Magyarország önmagában nem képes azt megakadályozni; de én akkor a nagy szerencsétlenséget nem abban látnám, hogy a török birodalom felbomlik ; Hanem abban, hogy az orosz uralom érdekében bomlik fel. (Helyeslés balfelöl.) Ha már fel kell bomlania: történjók ez a szabadság, a civilisatio érdekében; ne a zsarnokság, ne az absolutisnms, ne a czarizino-pan-