Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-241
18 241. országos ülés május 9.1877. sághoz és ha ez minélelőbb letárgyalta, a pénzügyi bizottsághoz pénzügyi szempontból való megbirálás végett utasítani. Elnök: Az 1871: VII. t. ez. módosításáról, illetőleg az 1868 : XLI. t. ez. 19. §-a alapján rendszeresített honvéd orvosi tisztikar újjá szervezéséről szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és ha jóváhagyni méltóztatnak, elsőben a véderő ós aztán a pénzügyi bizottságnak fog véleményadás végett kiadatni. (Helyeslés.) Jelentem a t. háznak, hogy sem az interpellatiós, sem az inditványkönyvben ujabbi bejegyzés nincs. A ministerelnök ur fog felelni a hozzá intézett interpellatiókra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház.' Már akkor is, midőn a múlt alkalommal a hozzám intézett interpellatiókra válaszoltam, volt szerencsém kijelenteni, hogy Somssich Pál igen tisztelt képviselő ur interpellatiójának azon pontjára, mely a dunai hajózás szabadságára vonatkozik, később fogok felelni, Ezen igéretemet kívánom most a t. ház engedelmével beváltani. (Halljuk!) Mindenekelőtt szükségesnek tartom, hogy röviden elmondjam, minő a nemzetközi szerződések szempontjából a Dunának a helyzete, mert természetesen ebből kifolyólag lehet az eljárásokat, melyek tehetők vagy teendők, megbírálni, s anynyival inkább tartom ezt szükségesnek, mivel több oldalról volt a dolog ugy felfogva, mintha maga a Duna folyam és annak köre volna a nemzetközi szerződésekben semlegesnek kimondva, a mi pedig a tényállásnak egvátaljában meg nem felel. Ugyanis az 1815-ik bécsi congressus zárokmányában lett először kimondva, hogy az oly folyamokon, melyeknek partjai több államok határait képezik, a hajózás szabad legyen. Ezen elv alkalmaztatott 1856-ban a Duna folyamra; 1871-ben pedig a londoni jegyzőkönyvben ki lett mondva, hogy az illető felek a dunai nemzetközi bizottság által létesített építményeket, telepeket és az azoknak ugy technikai, mint közigazgatási kezelésére vonatkozó személyeket, mint semlegeseket fogják tekinteni; de magára a Duna folyamára a semlegesítés soha ós sehol ki nem mondatott; hanem igenis applicáltatott az 1815-ben kimondott azon elv, hogy azon folyókon, melyek több állam határait érintik, a hajózás eredetüktől fogva a tengerig szabad legyen. így állván a dolgok a népjog szempontjából: ha két hadviselő fél ilyen folyó partjain háborút folytat, semleges hatalom nincs hivatva arra, hogy a hadviselő felek azon intézkedéseiben, melyek a hadmüveleteknek különben nemzetközileg megengedett módozataihoz tartoznak, akár az egyik, akár a másik fél, akár mindakettő ellenében bele avatkozzék. Valamint a hadviselő államok kötelesek a semleges hatalmak és azok alattvalói irányában a számukra nemzetközileg biztosított jogokat tiszteletben tartani: ugy egyetlenegy semleges hatalom sem bir ez alapon joggal a hadviselő feleknek oly lényeibe beleavatkozni, melyek, — mint mondám — háború esetében a nemzetközi jog szerint is szabadok. De midőn ezt nyilvánitom, nyilváníthatom azt is, hogy nemcsak a magyar kormány, hanem épen ugy a külügyi kormányzat is tökéletesen érti és érzi egyfelől, mily nagy és fontos érdekei vannak az osztrák-magyar monarchiának a dunai szabad hajózáshoz kötve, s érzi és érti másfelől azon jogát ós kötelességét is, melyet neki nemcsak az állam érdeke, hanem mint egyik garantirozó hatalomnak helyzete is a szabad kereskedésre nézve nyújt és épen azért feladatának tekintete minden móddal odahatni, hogy a dunai szabad kereskedésnek a háború folytán beállt megzavarása sem térben, sem időben tovább ne terjedhessen, mint a mennyire azt a háború körülményei okvetetlenül szükségessé teszik; s feladatának tekinti, hogy biztosítékot szerezzen az iránt, liogy a mint ezen okvetetlen szükség megszűnik : a dunai hajózásnak minden akadályai eíhárittassanak. Feladatának tekinti továbbá oda hatni, hogy semmi olyan ne történjék, a mi a dunai szabad hajózásának a jövőt illetőleg praejudicálhatná, a mi. a mint az_ általam jelzett indok megszűnt, a dunai szabadhajózást akár kétségessé, akár veszedelmessé, vagy a szerződésszerűnél korlátozottabbá tehetné. Ez irányban, még az interpellatió megtétele előtt, mind Pétervárra, mind Koiistantinápolyba intéztetett fölszóliíás a közös külügyi hivatal által, a mely jogosítottnak taríja magát azon hitre és reményre, hogy mindkét helyről ez irányban teljesen megnyugtató választ fog nyerni. Hogy mit fog később tenni. — mert a kérdés végpontja ezt is érinti, — erre felelni természetesen ma nem lehet. A kormány csakis jelezheti azt, hogy mennyiben érzi kötelezettségét, jelezheti azt, hogy mit tett; azonban hogy mit fog tenni: a további fejleményektől és jelesen tett felszólamlásának eredményétől fog függni. Kérem, méltóztassék ezen választ tudomásul venni. Somssich Pál: T. ház ! Igen óhajtottam volna a t. ministerelnök ur nyilatkozatára indítványozni, hogy azt örömmel vegyük tudomásul. Fájdalom csak azt mondhatom, hogy sajnosán veszem tudomásul.
