Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-254
168 2»4. országos ülés jnnluR 18. 1877. not vegyenek, mint azon kiállításokon, amelyeken eddig részt vettünk. A különvélemény igen t. szerzője a dolognak pénzügyi oldalára túlságosan nagy súlyt fektet. Tagadhatatlan, hogy 150 ezer forint sem jelentéktelen összeg oly nemzetnek, a mely mint a különvélemény is kifejezi, kölesönökre van utalva, és egyáltalában anyagi ereje oly annyira igénybe van véve, hogy fölösleges költekezésre egyáltalában pénze nincs; de az is bizonyos, hogy ha az ily kiadásokat a fölösleges költekezések közé számítjuk : abban az cselben anyagi viszonyaink súlya alatt annyira össze kellene zsugorodnunk, hogy még azon téren is lehetetlenné lenne a haladás, a mely szabadon nyitva áll előttünk ós teljes mértékben felhasználható lenne reánk nézve. Különben is, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a franczia piaczokon ós különösen a kállitáson, nem csak azon nemzetekkel fogunk találkozni, a melyek minket túlszárnyaltak, sőt bizonyos tekintetben ugy terményeik, mint iparczikkeik reánk nézve tökéletesen fölöslegesekké váltak: hanem találkozunk oly nemzetekkel is, a melyek gcographiailag közelebb vannak hozzánk, de összeköttetéseink velük hiányosak; de minthogy azok is nyugat felé vergálnak és a nyugat müizlését és iparczikkeit sokkal többre becsülik, mint a mienket: alkalom nyílik azokkal közelebb érintkezésbe lépni és a nyugaton feltalálni a kereskedelmi piaczok azon kulcsát, amely az érintkezés hiánya miatt ínég kezünkbe nem jutott. Sőt bizonyos az is, hogy a nyugati izlés utáni törekvés a keleti tartományokban oly túlnyomó, sőt reánk nézve is oly csábító erővel bír. hogy csaknem majmolássá fajul; ha tehát iparkodni fogunk ezen müizlós sajátságait, az ipar és kereskedelemnek azon gyakorlati szempontjait eltulajdonítani, a melyeknek segedelmével a nyugati nagy nemzetek, még a keletet is képesek voltak előttünk meghódítani: akkor oly hasznot fogunk kapni ezen kiállításból, a mely sokszor felül fogja múlni azon költségeket, a melyeket ez az országnak okoz; másfelől ne tévesszük el azt sem, hogy üzleti pénz- és hitel összeköttetéseink nyugat felé hajtanak és nem lehet közönyös reánk nézve az, hogy a franczia kormány meghívásának visszautasításával meglehet a franczia pénz-piaczot elzárjuk magunktól, a mely pénzpiaczot a nemzet sokkal czélszerübben felhasználhatja, mint azon pénzforrásokat, melyek oly igen drágává váltak ránk nézve. Ezek azon szempontok, a melyeknél fogva indíttatva látta magát a pénzügyi bizottság ugy a költséget, mint a törvényjavaslatot elfogadni és én kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a középen.) Zsedényi Ede: T. ház! Ha volna miből? fel nem szólalnék a párizsi kiállítás költségei ellen ; de épen ily fölösleges kiadásokra elpazarolt milliók nyomán, államháztartásunkkal odajutottunk, miszerint ily diszkiadásokra egy krajczárt sem fordíthatunk anélkül, hogy adózó hazánkfiai ezen kiadás természetét taglalva, ne kérdezzék: vajon annyi csalódások után, melyeket mindannyiszor a világkiállítások hoztak, mégis megint Párizsba akarjuk-e vinni a legnagyobb szigorral behajtott adófizetéseket? Hiába gúnyolódnak, hogy ezen 150,000 forint nagyobb zavarba nem ejtheti a már ugy is zavart pénzügyi állapotunkat. Cseppek alakitják a rontó habot, az egyesek a milliókat és a sok póthitelek ámítássá tették a törvény által megállapított költségvetéseket és belé sodorták állami hitelünket a drága kölcsönök sodrába. Tessék elhinni, hogy én mindig töprenkedéssel hívom össze a pénzügyi bizottság tagjait ülésre, inert alig van egy, melyből egynehány póthitel megszavazása nem ajánltatik a t. háznak. (Élénk derültség ) Ilynemű eljárással szüntettük meg népünk áldozat készségét. (Helyedén.) Az eddigi világkiállítások tettleg bizonyították, hogy sem a külkereskedelem terjesztésére, sem a különböző iparágak kifejtésére nézve valami súlylyal nem bírnak, s hogy nem voltak egyebek, mint dísztermek a tanulságos kíváncsiság számára és a kiállítóknak főczólja az volt, hogy az állam költségein valamely érdemjelt nyerjenek. (Derültaég.) Tessék a ministerí indokolást bírálat alá venni és látni fogják, hogy az abban említett négy ministerium terményei és müvei, majdnem kizárólag fogják képezni a magyar kiállítás tárgyait, bgyan ezek foglalták el 4 évvel ezelőtt a bécsi kiállítás szekrényeit és a magyar pénzügyi minister által felépített kioskokat; az akkori ministerium mindenféle reményekkel kecsegtette a képviselőházat a költségek megszavazására ; de vajon tapasztaltunk-e ennek folytán nagyobb érdeklődést az erdészeti, bányászati termények, a statistikai hivatal grafikai munkálati iránt? Jöttek-e több hajók Fiúméba, mert kikötőjének kiállított dombor müterveire 6000 frtot költöttünk? Adott-e el a kincstár több fát, mert 40,000 forintért kincstári fadarabokból egy templomféle bódét épített, {Derültség) hogy a fakereskedők a kiállítás alkalmával az által jussanak a kincstári fák ismeretéhez? Ezt kérdeztem három (ív előtti interpellátiómban, de az illető ministerek nem válaszoltak, mert nem akartak az ország szine előtt mint hamis propheták elpirulni. (Élénk derültség). A minister" ur indokolásában azt mondja, hogy Magyarországnak meg nem jelenése oly combinátiókra szolgáltatna alkalmat, melyek államiságunk és hitelünk rovására esnének, miután a monarchia osztrák felében igen élénk az érdeklődés. Én e tekintetben ellenkező véleményben
