Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

160 253. országos ülés június 18. 187?. gyámot tartani: azt jegyzem meg, hogy ezen teher nem új, az éri az országot, törvényhatóságot, vagy éri a községet aszerint, amint kissebb vagy nagyobb részben államilag, vagy községileg kezel­tetnek a gyámügyek; de azt hiszem, hogy ezen teher alól a t. képviselő úr sem akarja a közsé­get fel menteni, mert nem akar elálJani a gyám­ügyek helyes ellátásától. De ha ezen terhet a köz­ségről levesszük és országossá tesszük : azt hiszem, hogy ezen kezelési teher változni nem fog. Még arra kívánok észrevételt tenni, a mivel a t. képviselő ur gyanúsította mintegy a községi kezelést, mondván, hogy már magánál ezen rend­szernél fogva a kezelésben visszaéléseknek kell előfordulniuk, sőt egyenesen kimondotta a sikkasz­tás lehetőségét. Hol, hol nem történtek ily sikkasz­tások, erről nem szólok; de a centralizált kezelés mellett, midőn a községek talán semmi joggal sem ruháztattak fel: még nagyobb visszaélésekről is tanúskodnak a tapasztalati adatok; de azt hiszem, hogy ezt egyátalában nem lehet a rendszernek tulajdonítani, hanem egyéb fennforgó viszonyoknak. Én a bajokra nézve, melyek a vagyonkeze­lésnél felmerülhetnek, sokkal csekélyebb bajnak tartom azt, mely egy község hibás eljárása folytán localisálva keletkezhetik, mint a mely bajok na­gyobb körben centrálisáivá keletkezhetnek. Én te­hát inkább azt kívánnám, hogy a községek még nagyobb mérvben részeltessenek a hagyatékok kezelésében, azért: mert tapasztalatból tudom, hogy évek hosszú során keresztül húzódik az el­járás — nem mondom az országban mindenütt, de egyes részeiben — s a községek e javaslatban foglalt hatáskörnél sokkal szélesebb téren mozog­tak, még pedig oly sikerrel, a mely nem mutat­ható fel azon esetekben, melyekről a í. képviselő ur megemlékezett. Én tehát bátor vagyok a javaslat mellett fel­szólalni annál is inkább, mert egy oly ellenjavas­lat tárgyalása, a minőt Baross Gábor képviselő ur tett: alig volna lehetséges; mert ezt oly könnyen megítélni bajos volna, s azért azt kinyomatandó­nak tartom, hogy ekként a kérdés minden részére nézve alaposan határozhassunk. Gr. Apponyi Albert: T. ház. Én nern annyira magához a tárgyhoz, mint inkább a ta­nácskozási rendhez óhajtok egy megjegyzést tenni mely egybevág azzal, melyet a t. képviselő ur csak intra percnthesim mondott. Azt hiszem, hogy oly sok fontos elvi kérdésekre kiterjedő javaslatokat, minőket Márkus István és Baross Gábor képviselő urak beadtak, most rögtön tárgyalni azokat akár elfogadni, akár felettök pálczát törni első hallásra teljesen lehetetlen. Azt hiszem, hogy a tanácsko­zás rendje azt kívánja, hogy a két javaslat, melyek, ha jól fogtam fel azokat, elvben megegyeznek, nyomassanak ki ós a háznak legközelebbi ülésén, mely e tárgygyal foglalkozik, tűzessenek ki, tár­gyalásra. Még azon ellenvetés előtt sem hajolnék meg e tekintetben, hogy ez által hosszabbra húzzuk e törvényjavaslat tárgyalását, mert én a kérdés helyes megoldását, a gyors megoldás elé teszem; de nem is várok indítványom esetleges elfogadá­sától időveszteséget, mert arról vagyok értesülve, hogy holnap ugy sem fogjuk a részletes tárgya­lást folytathatni, s azon időre, mikor azt folytat­juk : az indítványok már ki lesznek nyomva. En­nek folytán bátor vagyok indítványozni, határozza el a t. ház, hogy Márkus István és Baross Gábor képviselő urak indítványai nyomassanak ki, osz­tassanak szét és tűzessenek azon ülés napirendjére, mely a részletes tárgyalást folytatni fogja. Tisza Kálmán ministerelnök: Én ré­szemről igen természetesnek találom, ha azok, mint előttem szólló tisztelt barátom is, kik egyáltalán az egész törvényjavaslatot elvetni szándékoztak, megragadnak minden alkalmat, a melylyel az ál­talános vitára és a törvény megalkotása vagy le­hetetlenné tételére visszatérnek. De kérdem a tisztelt házat: mi lenne az ered­ménye, ha az indítvány elfogadtatnék V A meny­nyi jogosultsággal ezen indítványokra nézve ez kimondatnék, minden fejezethez lehetne beadni, egy rakás módosítást, annak kinyomatását kérni és a tárgyalást ismét megakasztani ós elhalasztani: mert \m egyszer a precedenst erre megadtuk, ha kívánhatja ezt egyik, ugyan avval a joggal fogja kívánhatni más is. Én, mondom, a magam részé­ről nem állítom, hogy egészen szép taktika álta­lános vitát csinálni a részleteknél minduntalan ; de szabados taktikának elismerem, s elismerem azt is, hogy tudják, hogy mit cselekesznek azok, kik az egész törvényjavaslatot általában nem akarták elfogadni. De én igen kérem a t. házat, miután a t. ház többsége a törvényjavaslatot általános­ságban elfogadta: ne méltóztassék ezen taktika ügyességének felülni, s méltóztassék a t. barátom indítványát mellőzni. Gr. Apponyi Albert: Kénytelen vagyok személyes kérdésben felszólalni, Határozottan til­takozom az igen tisztelt minister urnák azon föl­tevése ellen, mint ha az ón indítványom mást czélozna, mint azt, hogy alkalom nyujtassók a vita közben felmerült igen fontos eszmék kellő meg­fontolására és megbirálására, a ki ezzel ellenkezőt rólam föltenni óhajt, annak ez szabadságában áll, de én e feltevést vissza utasítom. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! Megvallom, azok közzé tartozom, kik azt hiszik, hogy sem a tör­vényjavaslat tárgyalása meg nem,akad, sem sem­minemű lényeges akadály, és hátráltatás nem tör­ténik, hogyha ezen fejezet a jövő tárgyalásra

Next

/
Thumbnails
Contents