Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

2&3 országos ülés június 18. 1877 157 « hogy a közügyi elöljáróság ez irányban sikereseb­ben járhatna el, s hogy ezen intézkedés létesíté­sét a gyakorlat követelné. Igen jól emlékezem azon visszaélésekre, a községi közegek azon mulasztására, a melyek azt okozták, hogy sok helyütt a községi árvák vagyona, különösen pénze eltűnt, és oly visszaélés űzetett, a mely sokakra nézve kényelmes lehetett; de semmi esetre sem volt az árvák érdekével össze­egyeztethető. Ez tény, ez igy áll és ennek itten való kimarad nékem jól esik. Azt méltóztatott a t. ministereinök ur mon­dani, hogy ő akkor, mikor e törvényjavaslatot szerkesztette: mindenekelőtt a gyakorlati élet igényeit vette figyelembe gyakorlati életből merítette az indokolást hozzá. Engedelmet kérek, azt ón kétségbe vonom, ós csak egy tételére vagyok bá­tor e javaslatnak hivatkozni, a hol t. i. az mon­datik , hogy a községi elöljáróságok kötelesek gyámhatósági teendőikről jegyzőkönyveket vezetni és azokat a szolgabírónak bemutatni. Mellesleg megjegyezve azt, hogy mikor kötelesek ezt tenni: nincs kimondva, azt csak sejteni lehet abból, hogy a szolgabíró minden negyedévben vizsgálja meg az iratokat. Eltekintve attól, hogy a szolgabíró olyasmire köteles felügyelni, a mire nézve közvetlen tudo­mása nincs, s a mely miatt neki okvetlenül ismer­nie kell vagy a község levéltárát vagy a gyám­hatóság által kiadott gyámhatósági megbizásokat és felügyeletet: a szolgabíró intensive már azért sem gyakorolhatja, mert erre ideje se marad. — Mert, ha p. o. a hagyatéki eljárásnál elfogadja a t. ház többsége azt, hogy az illető árvaszékek a hagyatékok tárgyalásával a szolgabirókat bizhassák meg, s ha áll az, a mit ki lehet számítani, hogy átlag 150—160 hagyaték esik évenkint egy já­rásra : a szolgabíró évenkint legalább is 200 na­pot fog a hagyatékok tárgyalására fordítani, s igy nem csak arra se lesz ideje, a mit a javaslati rész ró reája, de még arra se, amit az administra­tio követel — és pedig joggal — tőle. De ki ál­tal fogja a községi elöljáróság e könyveket vezet­tetni ? S lehet-e a vezetésben garantia a cselek­vény s intézkedés jósága s törvényszerűségére nézve? S ki fogja azt megtehetni, hogy a jegy­zőkönyvek tartalmát a valósággal egybevesse? Mindez nem lehet a practikus élet követel­ménye. Ezt lehet hangoztatni és elhinni; de az, a ki meggyőződik a gyakorlati életben a dolgok ál­lásáról, legfölebb mosolyogva fogja azt meghall­gatni, a mit a t. ministerelnök ur elmondott. Áttérve ezek után magára a javaslatra, állí­tásaimnak fennebb igért bebizonyítására, méltóz­tassék a t. háznak megengedni, hogy még egy rövid időre igénybe vehessem türelmét. (Halljuk!) Előzőleg meg kell jegyeznem, hogy miután a mi­nisterelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy ő nem fogadhatja el ezen indítványt melyet Márkus t. képviselő barátom benyújtott, mert nem szeretné, hogy ezen törvényjavaslatra vonatkozólag mind­untalan visszautasító indítványok tétessenek, s miután megvallom, hogy én meg nem szeretném, ha oly törvényjavaslat szavaztatnék meg, melynek meggyőződésem szerint ezen része kiváló sérel­meket tartalmaz: én bátor voltam a II. rész I. fe­jezetét átdolgozni, s indítvány alakjában bemutatni. A javaslat 1 — 2. §-ára azt jegyzem meg röviden. hogy én ezeknek a törvénybe való t felvételét itt absolute szükségesnek nem tartom. En részletezé­sét valamely közeg teendőinek, valamely törvény­ben sokszor practikusnak ismerem el; de annak vagy egésznek kell lenni, vagy olyannak, a mely a törvény más részeivel ellenkezésbe nem jő. De itt például a községi (kör)jegyzők teendőit a gyám­ügyekben felsorolja a 169. §., azonban nem egé­szen, hanem hézagosan. Pedig ezt sokkal jobban ós az ellenmondások kikerülésével megmondja a 1 második rész hatodik fejezete. A ki pedig figye­lembe veszi a 170. §-t, meggyőződhetik arról, hogy az nem más, mint nagyon hiányos rósz coni­pillatiója a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek ; igy p. o. ezen §. 9-ik pontjában az mondatik, hogy a közgyám jegyzőkönyve veszi az Írásbeli számadásra nem képes gyámok ós gondnokok je­lentéseit, de erre vonatkozólag a 119. illetőleg a 120-ik §. világosan kimondja, hogy ezen teendők egyszersmind a körjegyzők teendői is, ".És én erre lényeges súlyt fektetek t. ház. Mert, ha arról van szó, hogy a alternatívát állítson a törvény: akkor első sorban inkább megbízom a körjegyzőben, ki­ben az értelmiség mindenesetre magasabb fokon áll, mintsem a közgyámban, a ki anélkül, hogy erre tán kellő értelmisége lenne, computust fog tartani, a dispositiójára sem hallgató felekkel. — Pedig a számadás, ha csekély is az a vagyon : sokkal fontosabb, mint sem az egy tekintélyivel s értelemmel nem bíró egyénre biztathassék. A 171-ik §-ra nézve Márkus István t. bará­tom elmondotta véleményét, ón csak azt vagyok bátor most felemlíteni, hogy a 171-ik és a 174-ik §g-ok közt ellenmondást találok, mert például a 174-ik §-ban ki van mondva, hogy nagy és kis községek a gyámoltak pénzeit és értékeit nem ke­zelhetik a 171-ik §. első pontja szerint, pedig mégis beáll ez az eset kis községeknél azon esetre, ha a gyámhatóság megbízza az illető községet a gyámhatósági teendőkkel. Egyébiránt semmit mondó e szakasz, mert inpracticus. Már más al­kalommal szerencsém volt felemlíteni, hogy rend­kívüli baj az, hogy községi szervezetünk nem al­kalmas arra, hogy administratióink biztos alapját képezze; s most is kénytelen vagyok figyelmez­tetni a t. házat, hogy bár részben megnyugható a javaslat azon intézkedése, hogy a gyámhatóság

Next

/
Thumbnails
Contents