Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

253. országos ülés juuius 18. 1877. 151 ugyan, hogy a passus, melyet csak az imént idéztem, azt mondja, hogy ezen esetben, nem annyira számadásáról mint valakinek ellenőrzéséről van szó. De hát ha nem is épen annyira, legalább „annyira a mennyire" mégis lehet számadásról szó. És a mennyire ón Magyarország községeinek jelentékeny részét, ha nem is közvetlenül, de hallomásból ismerem, ily kiterjedt hatáskört a községekre semmi esetre nem bíznék. De van még egy veszedelem e rendelkezésben, az t. L, hogy a gyámhatóság átruházási jogának nagyon is tág kör van hagyva. A gyámhatóságnak ugy is érdekében áll munkáját mennél inkább könnyebbíteni ós minél több megyét utasítani a községhez. A visszaélés ellen hathatós ellenőrzésről gondoskodva nincs, mert meg- a tiszti ügyész sem köteles ily határozatot fölebbezni; de a gyámhatóság azért, hogy vajon szűkre vagy tágra szabta-e a község tevékenységének határait, kisebb vagy nagyobb vagyont utasított-e a községhez : nem felelős; mert hisz törvényre hivatkozhatik, mely neki ily átalános felhatalmazást ad. Ugy hiszem t. ház, ezen aggodalmak eléggé • indokolni fogják azon javaslatot, melyet beterjeszteni bátor leszek. Szükségesnek tartom azonban, miután kijelentettem, hogy összefüggésben akarok szólani ezen fejezet összes szakaihoz, többi ellenvetéseimet is megtenni. A következő passus azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a községi elöljáróság minden intézkedéseiről jegyzőkönyvet vezet. Kérdem t. ház, mit ért a javaslat itt községi elöljáróság alatt? Nagy községeknél erre nézve nem lehet kétség ; kis községekre nézve, a törvény helyes magyarázata szerint szintén nem lehet, mert hiszen a községi törvény szerint a községi elöljárósághoz a körjegyző is oda tartozik. De vajon lehetségesnek tartja-e valaki, hogy a körjegyző, mert ha a szolgabíró omnibusa, a körjegyző annak még jobban túlterhelt segédo inni busa ; hogy mondom, ez a segédomnibus képes legyen ott, hol mint némely megyékben 8 — 10 s másutt, hol mint hallottam 20 község tartozik egy körjegyző kerületébe, mindezen községekben teljesíteni ezen a jegyzőkönyv vezetésére vonatkozó teendőt. Én azt hiszem t. ház, hogy ez teljesen lehetetlen. A 172. §, a melyeí megemlíthettem volna előbb annak bizonyitására, hogy a községnek csakugyan saját- hatásköre van e gyámügyekre nézve, azt mondja, hogy a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban maga az árvaszék teljesiti ezen teendőket. Ez ellen nincsen kifogásom ; de ugy hiszem, hogy ezt a törvényben kimondani teljesen fölösleges, miután nincsen község, melyre egy városi árvaszók jogkörének bármily részét átruházhassa A szakasz további intézkedése: hogy a fővárosban a kerületi elöljáróság teljesíti ezen teendőket. Ez intézkedéssel szemben nem tudom, hogy alaposak-e aggályaim ; de azon gyakorlati emberek, kiket megkérdeztem, azt állítják, hogy ez intézkedés anélkül, hogy gyakorlati hasznot eredményezne, csak nagy terheket fog róni a fővárosra. Mert, ha indokolva van, hogy némely kisebb gyámügyeket oly községekben, melyek a központtól 10, 20, 30 mértföldnyire vannak, a községi elöljáróság láthasson el; viszont nem látom semmi szükségét ily intézkedésnek a fővárosban, hol a kerületi elöljáróságok fél órányira vannak a központtól ; hol az e §-bau fogdalt intézkedésnek semmi más eredménye nem lesz, mint, hogy a főváros azon árvaszéken kivül, melyet a központban tart, íiókárvaszékeket lesz kénytelen ezen teendők elvégzésére felállítani, vagy legalább a kerületi elöljáróságoknál e czélra külön egyéneket fizetni. A 173. §. kimondja a községek abbeli kötelezettségét, hogy közgyámokat alkalmazzanak ; de elfeledkezett ezen javaslat arról, a miről pedig a legtöbb törvény, mely ilynemű intézkedéseket foglal magában, megemlékezik, megfeledkezett intézkedni arról, vajon a közgyám hivatala minő természetű iegyen: ingyenes, azaz tiszteletbeli, vagy pedig fizetett? A javaslatban mindkét feltevésre találunk érvet. A 173. §. ugyanis attól teszi függővé, hogy valamely község külön közgyámot tartson, hogy van-e benne képes egyén. Ez azt mutatná, hogy tiszteletbeli ezen hivatal. De ha tekintetbe veszszük a teendőknek azon csodálatos hosszú sorozatát, melyeket a 170. §. a közgyámokra ruház: nem képzelhetjük, hogy tiszteletbeli hivatallal állunk szemközt. Mert nem hiszem, hogy ingyen vállalkozó tisztviselőtől azt kívánjuk, hogy jegyzőkönyvre vegye az írásbeli számadásra nem képes gyámok és gondnokok jelentéseit, vagy hogy közegül szolgáljon a községnek minden oly. gyámügyi teendőre nézve, melynek teljesítésével e törvényjavaslat más közeget nem biz meg. Van e pontra még egy észrevételein. A törvényjavaslat teljesen megfeledkezik arról, mit az előbbi szakaszban szükségesnek tart, t. L, hogy a rendezett tanácsú ós a törvényhatósági joggal felruházott városok tartoznak-e közgyámot alkalmazni, és ha igen, alkalmazhatnak-e kerületenkint külön közgyámokat ? Mert az világos, hogy oly nagy városban, mint pl. Arad, Debreczen, egy közgyám nem képes ellátni a javaslat által rábízott ügyeket. Ép ugy hiányzik a rendelkezés, hogy a fővárosban, hol nincsenek közgyámok: kik végzik ezek teendőit, vagy tartozik-e a főváros közgyámokat tartani ? A 174. §-ra áttérve, kijelentem, hogy ezen §. rendelkezései ellen nincsen kifogásom és én is helyesnek tartom, hogy ama községek, melyek