Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

132 252. országos Illés június 16. 1871 és gondnokok ellen; holott ha a 126. §-t a 127-től elválasztjuk, az fog bekövetkezni, hogy a számadást nem adó gyám és gondnok ellenében a formák megtartása tekintetében is a biróság fog határozni; holott a jóhiszemű gyám tekintetében a biztosítás esetére a formák megtartását illetőleg a gyámhatóság fog határozni, az igény keresetre _s az elsőbbségre nézve pedig ismét a biróság. És már most kérdés támad a felett, vajon az ilyen igéaykeresetnél vagy pedig elsőbbségi keresetnél a biróság tartozik-e elfogadni a gyámhatóság azon kimondását arra nézve, hogy a forma szerinti eljárás helyes-e ? Mihelyt a kérdés peressé vált, a biróság nem Ítélhet máskép, mint a perrendtartás értelmében, és igy kérdést nem szenved, hogyha valamely hibásan vezetett biztosítási esetben a gyámhatóság a biztosítást jóváhagyná: a biróság elé kerülvén az ügy, az a gyámhatóság határozatát figyelembe a törvény következtében ós a törvény szigorú megtartása folytán nem vehetné. Én tehát ilyen ellentmondó, a jóhiszemű gyámot és gondnokot terhelő, és a roszhiszemü gyámnak kedvező eljárást el nem fogadhatván, a 127. §. kihagyásával a 126. §-t a beadott módositványom szerint kérném elfogadtatni, annyival inkább, mert ez utón az árvák vagyona ép ugy biztosíttatik, mert nem tartozván előlegesen igazolni, hátrány nem merül fel azáltal, hogy a biztosítást, vagy bekeblezést a törvényes biróság eszközli. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módositványt.) Taray Endre előadó: T. ház! Azon észrevétel, melyet Paczolay t. képviselő társam ezen §-ra, és vonatkozva a következőre tett, lényegében abban összpontosul, hogy ellentmondást és igazságtalanságot lát abban, hogy mig az oly gyám és gondnok, a ki számadást nem tett, csak annyiban sujtathatik, hogy ellene biztosítási végrehajtás kéretik: ugyanakkor az oly gyám és gondnok ellen, aki számadást tett, de elmarasztaltatott, rendes végrehajtás eszközöltetik. Az első esetben biztosítás, a második esetben rendes végrehajtás; ezt igazságtalannak tartja a t. képviselő ur, mert mig a második tisztében eljárt, addig az első kötelességét nem teljesítette. Igen, de a két viszony közt lényeges különbség van. Meg lehet, hogy a ki számadását be nem adta, jóhiszemüleg járt el, és meglehet, hogy számadásra kötelezve, ha beadja számadását, kidederül, hogy nem tartozik kárpótlással; tehát ez esetben, midőn tulajdonképeni kárpótlás bekövetkezésére még semmi bizonyíték sincs, már valóságos végrehajtással eljárni, azt hiszem tulszigoru volna. tizen szempont vezette a közigazgatási bizottságot is, midőn ezen esetre enyhébb eljárást szabott; míg szigorúbb eljárást szabott az ellen, a ki beadja ugyan számadását, de elmarasztaltatott. Igen, de az ily megtörtént elmarasztalás máskép nem foganatosítható mint valóságos végrehajtással. Itt e normától azt hiszem semmiféle körülmények közt eltérni nem lehet, és a közigazgatási bizottság az eléje tűzött feladatot czélszerüen oldotta meg. Elnök: Méltóztassanak a beadott módositványt meghallgatni. Beőthy Algernon jegyző {újra felolvassa Paczolay János módositványát.) Elnök: Felteszem a kérdést. Méltóztatik a t. ház a 126. %-t a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk.) Még is kérnem kell azokat, a kik a közigazgatási bizottság szövegezése szerint fogadják el a §-t, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Beöthy Algernon jegyző (olvassa 121. 128. Í2.9. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 130. %-t. Paczolay János: T. ház. A. 130. §-nak ily alakban való elfogadása a mint a törvényjavaslatban fogalmazva van, csakugyan igazolni fogná azt, hogy ezen törvény egyedül csak a kormányzatnak önkényes eljárására szolgál; mert bár menynyire iparkodott a ministerelnök és belügyminister ur ő excellenciája nekünk tegnap visszaverőleg azt válaszolni, hogy ha azt eszközli a törvény: azt nem az ő törvényjavaslata eszközli, hanem az 1870. XLII. t.-cz. Én az 1870. XLII. t.-czikknek ezen idézés következtébeni értelmére nézve megvallom igazán kétséget támasztottam magainban és ezen törvényezikket ujabban átolvastam. Az 1870. XLII. t.-cz. a gyámhatóságot csak cselekményekben bízta meg, a melyek a fenálló törvények értelmében előbb sem tartoztak bírói hatóságok elé. De ha megolvassuk a gyámi és gondnoki számadások folytán keletkezett kérdéseknek miként leendő elintézéséről szóló törvényt: abban azt fogjuk találni, hogy a gyámhatóság vagy megyei bizottság kiküldhetett bizottságot a számadás megvizsgálására, de magára a felmerült kérdésre nézve, ha a felek nem tudtak megegyezni, az ország bírái tartoztak eljárni. Ez volt a törvényes gyakorlat és miután az 1870. évi XLI. t.-czikk jövőre is fentartandónak mondotta ki: kérdést nem szenved, hogy ha a közigazgatási hatóság jogköre a gyámi törvény következtében a bíróságok irányában terjed, azt nem lehet az 1870. évi XL. t.-czikknek tulajdonítani, hanem csakis ezen t.-czikkben leli alapját. Erre vonatkozólag tegnap bátor voltam nézeteimet elmondani, most tehát már csak a birtokon kivid engedett jogorvoslatra nézve vagyok bátor előterjeszteni véleményemet. Ha a gyámhatóság határozatai annyira érvényesek, hogy azok alapján a biróság tartozik a végrehajtást elren-