Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-252
262 országos ölés junius 16 18??. \^B ur mondani méltóztatott. (Halljuk.) Mindenek előtt két félreértést kell helyreigazitanom. Én ugyanis uem azt kívántam, hogy a közlekedési bizottság minél előbb nyújtsa be munkálatát. Ha azonban nyelvem netalán megbotlott, — nem tudom, mint fejeztem ki magamat, — helyreigazítom most. Azt kívántam t. i., hogy a bizottság minél előbb fogjon munkához és ne késedelmeskedjék munkájának megkezdésével, ugy, mint késedelmeskedett a Dunaszabályozás iránti kérvény megvizsgálásával. Tehát nem a kész vélemények benyújtását; hanem a szakértők kihallgatását tartottam sürgősnek. Hibásan fogta fel a t. közlekedési minister ur szavaimat akkor is, midőn azt méltóztatott mondani, hogy én a létező terveket minden alapos megvizsgálás nélkül akarom felforgatni. Indítványom tartalma megczáfolja t. minister ur ezen nézetét; mert én épen a legalaposabb, a legrószrehajlatlanabb és legelfogulatlanabb vizsgálatot kívánom és kérem a t. háztól. Ezeket előre bocsájtva, legyen szabad arra is tennem észrevételt, hogy én általán fogva kívánom megvizsgálni a folyamszabályozási terveket. Az meglehet, hogy ezen munka soká fog tartani, de ebből nem következik, liogy azért, mivel több évre fog kiterjedni, az illető szakértők ne épen azon részeit vizsgálják meg a szabályozásnak, illetőleg a folyóknak, melyek a legnagyobb veszedelmet hozzák a vidékekre. A minister ur azt méltóztatott mondani, hogy ő teljesen meg van ( nyugtatva a követett rendszer helyessége iránt. Én igen tisztelem a minister ur meggyőződését, de azon meggyőződésben, mely ő benne, ugy látszik, honol, nem osztozik véleményem szerint sem a ház tekintélyes része, sem pedig az ország azon milliói, kiket a veszedelem évről-évre sújtani szokott. Már pedig nem elég, hogy a minister ur legyen megnyugtatva ; ha van mód benne, hogy megnyugtassuk polgártársainkat, azt nem szabad elmulasztanunk. A t. minister ur azt is állította, hogy ő mindent megtett azon erőkkel, melyek rendelkezésére állnak. De hogy azon erők a legmegbizhatóbbak-e? az épen a kérdés, melyet a külföldi és más nem hivatalos szakértők derítenének fel legjobban. A t. minister ur meg van nyugtatva, a t. minister ur bizik a maga közegeiben ; de vajon valóban ezek a legmegbizhatóbbak-e ? vajon megérdemlik-e a hitelt, melyet a minister nekik tulajdonit? ez az, mit tisztába kell hozni. Azt méltóztatott továbbá mondani a t. minister ur, hogy a 30-as évek előtt ép oly gyakoriak voltak a vizáradások a Tisza és mellékfolyóin mint jelenleg. Megengedem, de egyúttal arra figyelmeztettem, hogy ha az áradások talán még nagyobb tért foglaltak is el, azoknak pusztítása nem volt oly romboló, különösen a községekre és városokra nézve, mint a minőnek azóta tapasztaltuk, hogy a vízszabályozási munkálatok megkezdődtek. A t. minister ur azzal méltóztatik minket vigasztalni, hogy legközelebb előterjesztést fog tenni az iránt, miként lehessen bizonyos legveszélyeztettebb pontokon segíteni. Kiemelte Szeged városát, kiemelte Békést is, melynek szerény képviselője vagyok. En köszönettel veszem a minister urnák ezen biztosítását; de engedje meg, ha kijelentem, hogy nem vagyok elég önző, miszerint beérjem azzal, hogy azon várost, a melyet képviselek, megmentve lássam ; én egyúttal az országnak vagyok egyik képviselője s azért az ország minden veszélyeztetett vidékén, minden szenvedő polgárán akarok segíteni. Én előttem bár Békés a legelső, Csongrád, Szeged és mindazon városok, a melyek évről-évre, tavaszról-tavaszra és néha télen át is szintén pusztításoknak vannak kitéve, hasonlóképen kedvesek. A t. minister ur férfiasan magára vette a felelősséget, a mely érni fogja, ha indítványom elvettetik. Ámde kérem önöket t. képviselő urak, ne akarjanak osztozni azon felelősségben : mert bizonytalanság előtt állanak, bizonytalanért pedig felelősséget nem vállalhatnak, ugyanazért ismételve kérem, méltóztassanak indítványomat elfogadni. r Péchy Tamás közlekedési minister: Én csak azt vagyok kénytelen megjegyezni a t. képviselő ur által mondottakra, hogy arra nézve, hogy miért vagyok én megnyugtatva, a t. képviselő ur engem félreértett. Én azt mondtam, hogy megvagyok részemről nyugtatva az iránt, hogy azon erőkkel, a melyek rendelkezésemre álltak, igyekeztem mindent megtenni, a mit megtenni lehetett, a mi pedig nézetem szerint azért volt általam kifejezendő, mert vélekedésem szerint ebben az esetben kellő fölvételek nélkül segíteni semmiféle szakértő nem fog; mert oly territóriumra, minő Magyarországnak a vizek által fenyegetett része, idehozni szakértőket, s azoknak igy, adatok és felvételek nélkül azt mondani, vizsgáljátok azt meg: azt részemről eszközölhetőnek nem véltein ; de igenis a rósz erőkkel, melyek rendelkezésemre állottak, a mit e részben megtehetőnek tartottam, megtettem. Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez az. hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy ily rombolások ínég nem voltak, mig a szabályozás meg nem történt. Miért nem voltak oly rombolások az előtt azon a helyeken, a hol a tapasztalás szeriut majdnem minden évben kiöntött a viz, ennek oka az, mert nem volt mit rombolni. Most már tanyák, házak, kertek vannak ott, a hol ezelőtt a viz szabadon járt, mert hát bizony a rombolás sokkal inkább felismerhető, mint azelőtt. Méltóztassanak bármikép vélekedni ezen szabálvozási munkálatokról, raelvekre a t. képviselő 16*
