Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-251
112 2&1. országos Illés jimhis 16, 1877, ellen észrevételt nem tehetnék. Azt azonban, hogy külizgatás folytán és tán külsegélylyel történjék ezen felszabadulás, és hogy ez ellen azon hatalmasság, amely legközvetlenebbül van érdekelve, semmit se tegyen : nem lennék képes helyeselni. (Helyeslés a szélső baloldalon.') A kibókülésböl tehát, mondom, nem lettsemmi, mert az egyik fél, t. i. a felkelők nem fogadták el azon feltételeket, melyeket a diplomatia tanácsára a porta elébök terjesztett. Azonban az orosz kormány sem nyugodott és felhasználva részint ezen visszautasítást, részint egy igen sajnos esetet, értem a saloniki vérengzést : az osztrák-magyar, valamint a német uralkodót arra hivta fel, hogy a három ezászár Berlinbe találkozván, ujabb eszközökről gondoskodjanak, melyeknek segítségével, a balkáni félszigeten dúló háború megszüntethessék és illetőleg a keresztények sorsa javittassók. Az irat, mely ezen értekezletnek kifolyása, a berlini memorandum neve alatt ismeretes. Ebben a három hatalmasság az eddig elfoglalt álláspontnál jóval tovább ment. Megemlítvén az emlékirat elején a saloniki vérengzést, az irat csakhamar kifejti, hogy mik azon feltételek, kívánalmak, melyeket a hatalmasságok a porta iránt támasztanak. A három hatalmasság — olvassuk abban — szükségesnek látja: „bor, hogy a hatalmasságok hadi hajókat küldjenek a veszélyeztetett helyekre a keresztények védelmére. 2-or, hogy miután egyrészt a bosnyákok és berezegővinaiak nem bíznak a török reformokban, másrészt a porta kijelentette, hogy míg a felkelők fegyveresen bejárják a tartományt, a menekülők pedig nem térnek haza, addig anyagilag lehetetlen a reformok végrehajtása, annálfogva kívánják, hogy mindenekelőtt két havi fegyverszünetet kössön s ez alatt a bosnyákok és herczegoviniak küldöttjeik által formulázott pontok alapján ezek és a porta között közvetlen alkudozások kezdessenek. Ezen pontok a következők : 1. A hazatérő menekülteknek anyagok adatnának házaik és templomaik felépítésére s élelmök biztosíttatnék mindaddig, mig niunkájok után magok megélhetnek. 2. A mennyiben a segély kiosztása a török biztostól függne, ez egyetértőleg járna el a vegyes bizottsággal, melynek elnöke egy herczegovinai keresztény lenne. 3. A török csapatok, legalább a kedélyek lecsillapultáig, bizonyos meghatározandó helyeken pontosulnának össze. 4. A keresztények, valamint a muzulmánok fegy véreik et megtartanák, 5. A konsulok fel fognak ügyelni a reformok végrehajtására általában s a menekülők hazaköltöztetósére nézve különösen. Ha a fegyverszünet a nélkül járna le, hogy a három hatalmasság által követett czél eléretnék, ezen hatalmak azt vélik, hogy akkor szükséges lesz diplomaticai fellépésökhöz egy megállapodás sanctióját adni, oly hathatós rendszabályok végett, melyek az általános béke érdekében kívánatosnak fognak látszani, hogy a baj megállittassék és terjedése megakadályoztassák". Itt tehát, mint mondám, egy lépéssel tovább mentek a hatalmak: mert mig Andrássy gróf körjegyzékében oly felügyelő bizottságról volt szó, mely helybeliekből, még pedig fele részben keresztények, fele részben muzulmánokból alakíttatnék és a népség által választatnék, addig itt már a konsulok felügyeletéről van szó, vagyis a török souverain hatalom az idegen hatalmasságok konsulainak felügyelete alá kívántatik helyeztetni. Ezen memorandum táviratilag közöltetvén a többi három hatalmasság külügyi hivatalaival, a franczia és az olasz csakhamar ugyancsak távirati utón kijelentették hozzájárulásukat. Lord Derby azonban azt felelte, hogy neki ministertársaival kedvén tanácskozni, távirati utón nem nyilatkozhatik. Megtörténvén ezen tanácskozás, az angol külügyi hivatal a berlini memorandumot illetőleg körüíbeiől következőleg nyilatkozott: ,,A mi a két havi fegyverszünetet illeti, azt kérdi mindenek előtt lord Derby, ki áll jót a portának, hogy a felkelők is megtartják a fegyverszünetet? A török kormánynak vannak katonai parancsnokai, kik a fegyelmet isrneiák és tisztelik, s a kormány azokkal feltótlenül rendelkezik; míglen a felkelők, kik elszórt csapatokra oszlanak, ily fegyelmet nem biztosithatnak. A porta nem igen képes — mondja továbbá az angol külügyér — annyi pénzt összeteremteni, mennyi a templomok ós a házak felépítésére és a hazatérő menekültek eltartására szükséges; de különben is az ingyentartá.s veszélyes elv. Ha a török hadsereg bizonyos pontokra vonul, a felkelők és a muzulmánok pedig megtartják a fegyvert: ez által az összeütközésre, mintegy alkalom szolgáltatik, és ha a fejedelem serege az egymás ellen dulakodó keresztények és muzulmánok közé nem léphet, a polgári harcz féktelenül fog folyni. A konsulok felügyelete — mondja továbbá — a szultáu tekintélyét megsemmisíti, a kijelentés pedig, melylyel a memorandum végződik, meghiusítja az alkudozásokat; mert ha a felkelők tudják, hogy ha nem teszik le a fegyvert s folytatják az ellenállást, akkor a hatalmak újra közbelépnek; alig hihető, hogy bármily békefeltételeket elfogadjanak. A hajóhadak küldésére nézve pedig
