Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-251

251 országos iilés junius 15.1877 101 sokkal fontosabb a dolog, mintsem hogy azt egyes §-ba lehetne szorítani, ebben a nézetben én is osztozom; de midőn a törvényjavaslat 20. §-át ugy, a mint van elfogadjuk, mégis azt teszszük, hogy minden korlátozás nélkül és minden néven nevezhető szabály nélkül, egyedül a gyámhatóság önkényére bizzuk azt, hogy megengedje valamely atyának az örökbefogadást, vagy nem. Mert ha a legkisebb korlátok közé szorítanék a gyámhatóság jog körét a tekintetben, hogy mely esetben tagadhatja meg az örökbefogadást és mely esetben nem: akkor ez a §. ugy a mint van, elfogadható lenne. De ha ugy fogadjuk el, a mint most van : akkor hoznánk egy törvényt, a melyben a gyámhatóság felruháztatik bizonyos jogkörrel korlátozás nélkül, és ennek következtében egyedül csak a gyámhatóság önkényére, bízatnék az, hogy valamely atya örökbefogadhasson-e vagy ne. Minthogy pedig én ilyen csekély garantiáktól függő intézkedést a törvénybe nem akarok foglaltatni; mert ha kegyelmet lehet osztogatni, akkor osztogathatja maga az atya, a ki örökbe fogad, ki vagyonát közzé akarja bocsátani ez által, hogy örökössé fogad valakit. Akkor inkább engedjük meg az örökbefogadást ugy, a mint az eddig fennállott; ha pedig ugy akarjuk, a mint eddig fennállott, akkor e §. első része, az a) kikezdés, kimarad. És ha ez kimarad: akkor magától értetik, hogy miután a törvény nem tesz e tekintetben intézkedést, erre nézve fenáll az eddigi törvényes szokás és gyakorlat. De ha itt az mondatik, hogy a gyámhatóságnak van joga meghatározni, hogy örökbefogadhat-e az atya, vagy nem, az eseteket pedig elő nem számláljuk, melyekben valaki örökbe fogadhat : akkor miután ezen törvényjavaslatnak egyik szakaszában meg van irva, hogy minden eddigi a gyámhatóságra vonatkozó szokás és gyakorlat érvényen kivül helyeztetik. — ez annyit tesz, hogy a gyámhatóság önkényére bizzuk az örökbefogadást. De ha a szakasz nevezett kikezdését kihagyjuk, akkor, miután az örökbefogadásra nézve intézkedés itt nem történik, az eddig fennálló szabályok érvényben maradnak, t. i. az ország egyik részében az osztrák törvénykönyv ide vonatkozó szabályai, melyekben el van mondva, mikor az örökbefogadás törvénybe ütköző, mikor nern ; az ország másik részében pedig, a hol a magyar törvény van életben, magyar törvény szerint fogják megítélni e dolgot. Ha pedig ugy marad a §. a mint van: akkor a gyámhatóság önkényére bizatik az ügy. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én az előttem szóló t. képviselő aggályaiban nem osztozhatom. Itten alaki szabályról van szó, nem pedig az anyagi törvény eltörléséről; vagyis arról van szó, hogy a gyámhatóságnak joga legyen megvizsgálni, hogy az örökbeadás vagy fogadás a kiskorú érdekeinek megfelel-e, vagy nem. Tehát az által, hogy ezen jog adatik a gyámhatóságnak: az örökbefogadás törvényes kellékei és korlátai egyátalában el nern töröltetnek, mert a gyámhatóság sem olyan hatóság, a mely minden törvéilyen felül állana. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ugyanazon jogon azt is lehetne mondani, hogy miután a gyámhatóság jóváhagyása szükséges a többi pontokban elősoroltakra nézve is, s azokra nézve is csak az alaki teendők lévén itt meghatározva : azt lehetne mondani, hogy azokra nézve is eltörültetnek azon törvények, a melyektől azok érvénye függ. Itten csak az árva érdekében minden esetben a gyámhatóságnak, mint ilyennek felügyeletéről van szó, a nélkül, hogy ez által a fennálló törvények a legkevósbbé is sértetnének. Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék a mai dispositiót meghagyni. Miután azonban félreértésekre adott alkalmat, természetesen az ellen semmi kifogásom nem lehet, hogy az egyik vagy másik módositvány szerint, — bizony most már valamennyire nem is emlékezem, — minden kételyt kizárólag fejeztessék ki a törvény intentiója. Az eszme mindenesetre azon esetről szól és azt akarja kifejezni, hogy az atyai hatalmat gyakorló atya köteles a gyámhatóság jóváhagyását a következő esetekben kikérni: először, ha kiskorú gyermekének más által örökbe fogadásába bele akar egyezni. Ez ennek igazi értelme és én kérem a t. házat, méltóztassék akár ezen fogalmazás, akár egy más szerint, amely ezt fejezi ki: ez eszmét elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A 20. §-ra többféle vélemények merültek fel. 1) A 20. § a) pontja megváltoztatni inditványoztatik, Teleszky István ur pedig, egy uj bekezdést ajánl hozzá. Először az a) pontra fogom a t. ház véleményét kikérni. Az a) pont ugy szól: „kiskorú örökbefogadása esetében." Az erre vonatkozólag beadott módosítások fognak felolvastatni. Kijelentem, hogy miután Paczolay képviselő ur a kihagyásra nézve indítványt nem terjesztett be., ennélfogva az szavazásra nem kerül. Beőthy Algernon jegyző (olvassa Molnár Aladár következő módositvány át): „kiskorú örökbefogadtatása esetén." (Továbbá olvassa Wahrmann Mór következő módositvány át): „Ha valaki a kiskorút örökbe akarja fogadni." ( Végre olvassa Antal Gyula következő módositv'anyát): „Ha saját kiskorú gyermeke más által örökbe fogadtatik." Elnök: Legelőször kérdésül felfogom tenni, hogy méltóztat'ik-e a t. ház a 20. § a) pontját a közigazgatási bizottság szövegezése szerint' elfogadni ? (Nem.) Nem fogadtatott el. A beadott módosítások közül a Molnár Aladár úrét és a Wahrmann Mór úrét, mintán egy eszmét akar kifejezni mind a kettő, nem tudom más sorrend-