Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

250. országos ülés június 14. 1877. 97 ges jogait feladják, biztosítván az országot ezen eshetőségekkel szemben. No, ezen eshetőség beállott. Az orosz napról napra közeledik, itt van már határainkon, befolyását már látjuk , adja Isten hogy befolyását ne érrezzük egyhamar. Mi az tehát még, a mi önöket e programúihoz, egy egyezményhez köti, melynek úgyszólván egyedüli czélja, melyet vele elérni véltek, most. a mikor kenyértörésre kerül a dolog, füstbe megy. Mindezek alapján bátor vagyok a t. ministereinők úrhoz intézni a következő interpellatiót, melyet kérek felolvastatni. Beöthy Algeron jegyző: (olvassa) Interpellátió a ministerelnök úrhoz. Az orosz czár Magyarország keleti határszélén, Plojesten ütötte fel táborát, innen intézi hadi műveleteit a török birodalom ellen. Az orosz czár védszárnyai alatt s az orosz hadseregek jelenlétében mondotta ki a keleti határunkon fekvő Bománia a török birodalomtól váló végleges elszakadását. A hazánk déli határait érintő Szerbiának fejedelme pedig épen most készül hódolatát vinni az orosz czárnak ; holott alig néhány hava hogy aláirta a békét a török szultánnal, kinek fenhatósága alatt áll. Az orosz befolyásnak ily világos nyilvánulása hazánk déli és keleti határain, méltó aggodalomba ejti a nemzetet,, mely aggodalmát nem csekély mérvben növeli azon körülmény, hogy Oroszország leplezetlen fellépésével szemben, külkormányzatunk terveit vagy szándékait még mindig mély homály fedi. Tekintve, hogy a nemzet jövőjeért. az ország fenmaradásaórt nem csak a kormány, de a nemzet képviselete is, sőt első, sorban ez felelős, kérdem: Nem látja e a kormány elérkezettnek az időt, tájékozást nyújtani a képviselőháznak a külkormányzat politikájáról, irányáról, nevezetesen pedig az iránt, hogy miként véli a határainkon már is túlsúlyra vergődött orosz befolyást ellensúlyozni, s annak gyarapodását meggátolni ? Nyugodtan akarja tűrni az orosz hadaknak a Dunán való átkelését s esetleg a török birodalom feldarabolását ? Elnök: Közöltetni fog ezen interpellatió a mmisterelnök úrral. Ismét Helfy képviselő ur fog interpellatiót intézni a belügyminister úrhoz. Helfy Ignácz*. T. ház! Egy megdöbbentő, csaknem meseszerű hir járta be az utolsó időkben a sajtót, t. i. hogy 1849-ben a szabadságharcz végével, midőn az itt interveniált orosz hadseregek hazájokba visszatértek, melyek számos magyar állampolgárt vittek magokkal, kiknek egy része bányamunkára, másik része fogságra ítéltem?Y. H. NAPLÓ 1875-78. XI. KOTJEI. tett, és egy harmadik része az orosz hadseregbe soroztatott volna. Hir szerint ezen szerencsétlen honpolgáraink között volna Petőfi Sándor hazánk nagy költője is. Megvallom, hogy én ezen híreknek igen kevés hitelt tulajdonitok. Petőfire nézve épen keveset; mert nem hiszem, hogy egy oly világhírű név elrejtve lehessen annyi éven át a nélkül, hogy egyetlen egyszer se hallottunk volna róla hírt. Nem birom elhinni a többiekre nézve is, mert bár mire tartom is képesnek az orosz kormányt, azt róla még sem tehetem fel, hogy képes lenne a mindenki által elismert nópjogokat oly durván arczul csapni. Mindazáltal, miután ezen hirek fölmerültek és ismétlődnek, sőt a legutóbbi napokban egy hivatalos alakban szerkesztett jegyzőkönyv is lett közzétéve, mely némileg nyugtalanítja a közvéleményt: én kötelességemnek tartottam fölhozni e tárgyat a képviselőházban azért, mert a mi Petőfi Sándort illeti, az nemzetünknek oly kincse és egész Európa által elismert, oly nagy lángész, miszerint, ha róla ily hir felmerült: méltó, hogy maga a nemzet képviselete ráfordítsa figyelmét. (Helyeslés). Nem tagadom, hogy a mi Petőfi Sándort illeti, nem lehet nem roszalni, hogy 1867-ben, midőn a magyar kormány a kormányzást kezébe vette, nem jutott azon gondolatra, hogy kórdóst intézzen az orosz kormányhoz: vajon azon időben ós azon idő óta nem jutott-e valami tudomására Petőfiről, kiről csak azt tudjuk, hogy az oroszok ellen harezolt élete utolsó napjaiban. De eltekintve ettől ós eltekintve a név ós alak nagy fontosságától, ha csak egyetlenegy magyar állampolgárról állana is az, hogy ő ott volt ós raboskodott 1849. óta, a mint állíttatik azon jegyzőkönyvben, a mely Erdélyben lett felvéve : meggyőződésem szerint ez elegendő arra, hogy a kormánynak kötelességévé tétessék erélyes intézkedéseket tenni, hogy a tényállás kiderítessék, ós a mennyiben a hir igaznak bizonyulna, ünnepélyes elégtételt követelni az orosz kormánytól. Hogy erre alkalmat szolgálhassak, bátor vagyok a következő interpellatiót intézni a belügyminister úrhoz (olvassa): Interpellatió a t. belügyminister úrhoz. Szemben azon legújabban fölmerült hírekkel, melyek szerint az 1849-ben ránk tört orosz hadseregek hazájokba visszatérve magokkal hurezoltak nagy számú magyar állampolgárokat, kiket részint fogságra, részint bányamunkára Ítéltek, részint pedig az orosz hadseregbe soroztak, s hogy ezek közt, nevezetesen a Szibériában raboskodók között léteznék nagy költőnk Petőfi Sándor, kinek nyomtalan eltűnését a nemzet 28 év óta gyászolja, kérdem a t. belügyminister úrtól: ( Tett-e valami s minő lépést e megdöbbentő hír való- vagy valótlanságának kiderítése iránt? 13