Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-209
209. országos ftlés február 28. 1877. 63 szagnak függetlensége eléggé van biztosítva arra nézve, hogy a királynak hozzájárulásán kívül semmiféle idegen embernek beleszólása a magyar kormány alakulásába nincsen és igy tehát nem lehet mások hozzájárulásától feltételezni a hivatal elfogadását vagy el nem fogadását, Ez nem parlamentalis, nem alkotmányos eljárás. Azután kérem, hiszen ha a koronának joga van megbízásokat adni olyan ideiglenesen kilátásba helyezett ministereknek; vagy a mint t, barátom mondta, diplomát vesztett hivatatlan prókátoroknak — ez az állapot azután tarthat két hétig, két hónapig, de tarthat két esztendeig, vagy akármeddig, — mert hisz ha joga van ezt valakinek tenni két napig, joga van két esztendeig, 20 esztendeig is. Mi lesz akkor az alkotmánynyal ? A törvény azt követeli, hogy a király csak felelős ministerium által gyakorolhassa végrehajtó hatalmát, hogy minden rendeletei, parancsolatai, kinevezései ós határozatai csak akkor érvényesek: ha azok a Pesten székelő ministerek egyike által aláirvák. Ha nem ilyen aláírással ellátott rendeletet kapott a minister ur: nem volt szabad azt elfogadni; de a ministerelnök ur elfogadta. Alkudozásokba bocsátkozott — amint tegnap mondta; de nem volt jegyzőkönyv, nem volt semmi hivatalos alkudozás; nem volt semmi aláírás, hanem csak magán szóbeli szerződés. De mihelyt ezen szóbeli szerződés eredményétől feltételeztetek az, hogy a magyar kormány megalakulhasson, vagy nem: a dolog tökéletesen egyre megy ki. Hogy a ministerelnök e mellett alkudozásba bocsátkozott olyan kormánynyal, melyet a ministerelnök ur itt szószegéssel vádolt: az csak gyöngíti a dolgot, nem hogy erősitné. Oly férfiakkal a kikről azt mondjuk, hogy meg nem tartották az elfogadott és megkötött stipulatiókat, oly férfiakkal irás és tanuk nélkül egyezkedni nem szabad kivált akkor, mikor az országnak oly fontos életbe vágó érdekei vannak kérdésben. De ón azt állítom, hogy bármi lett legyen is az osztrák kormányoknak az alkudozások tekintetében nézete, annak, ki a magyar király által magyar kormány alakítására felszóllittatik: senki mástól feltételt elfogadni nem szabad, mint a királytól. Ha a királynak nézeteivel az ő nézetei meg nem egyeznek: akkor nem fogadja el a megbízást, a mint ezt tette Sennyei báró, a ki nem egyezett meg azon nézettel, hogy azon alapokon, melyek fentartatni kívántatnak: lehet kormányt alakitni s nem fogadta el a megbízást; ha pedig megegyeznek: akkor igen is fogadja el a megbízást. De mikor a ministerelnök ur ide jő és kijelenti, hogy az ő meggyőződés szerént a bankügynek egyedüli helyes megoldása csak akkor történik Magyarország érdekében: ha önálló bank állíttatik fel, akkor nem volt szabad neki a megbízást újra elfogadni addig, inig nem sikerült a fejedelem aggályait c tekintetben elhajítani, mig nem sikerült neki ő Felsége beleegyezést kinyerni az önálló bank felállítására. Azt mondja a ministerelnök ur tegnapi beszédében, indokolván azon eljárást, melyet az egész kormány-válságban az osztrák politikai pártok iránt követett, hogy ő nem antichambrirozott, hogy ő nem tette függővé a parlamenti pártok és elubbok határozatától Magyarország ügyeit; hanem beleegyezett abba, hogy az osztrák kormányférfiak tegyék attól függővé, ő pedig magát az osztrák kormány férfiaktól tette függővé. Ez tökéletesen mindegy. 0 nem antichambrirozott direct a politikai elubbok ajtai előtt; hanem várta az osztrák ministereket, hogy a clubból visszajövet mit fognak mondani. A különbség csak az, hogy direct utón nem a clubboktól tette függővé elhatározását, hanem igenis tette indirect utón. Midőn a ministerelnök ur magának a szerződősnek értékéről szól, azt mondja, hogy e szerződés még anyagi tekintetben is sokkal jobb, mint milyen volt a múlt 10 évi szerződés és ezt különösen a bankkérdésre vonatkozólag mondja. Én ezen alkudozásoknál egyáltalában nem tekintem a bankkérdést fődoiognak; hanem hasonlithatlanul nagyobb fontosságúnak tekintem a vám és kereskedelmi szerződés kérdését. De ha jogi szempontból veszszük a dolgot, akkor maga azon tény, hogy a mi kormányunk az osztrák kormánynyal a bankkérdést alkudozás tárgyává tette: oly bűn, melyet a parlamentnek, a törvényhozásnak legszigorúbban kellene büntetni '{ügy van balfelöl.) A ministerelnök ur itt ismételve elmondja, sőt magában a trónbeszédben ő Felsége által elmondatja, hogy Magyarország joga a bankhoz senki által a világon kétségbe nem vonatik, és azután: . . . . — oda megy és alkudozik egy más kormánynyal a bank felállithatása fölött. Már engedelmet kérek, micsoda alapja van ezen alkudozásnak és egyezségnek V Hisz minden szerződésnek természetes alapja az, hogy mind a két fél megtalálja benne előnyét. Hát micsoda előnyt találunk mi ezen szerződésben? Hogy mi magunk állíthassunk fel egy bankot : arra tökéletes jogunk van. Ezt a ministerelnök ur is sokszor ismételte és ismételte minden előtte volt kormány. De ez nem is vonatott kétségbe senki által. Malmost a ministerium felmegy Bécsbe ós miután a ministerelnök ur, akkor, midőn először hivatalt vállalt: azt jelentette ki, hogy jobban szereti a bankot megalakítani a hozzá közelebb eső pénzerőkkel; hát jó, fordult volna azokhoz és azt mondta volna: ón mint magyar kormány, Budapesten önálló független bankot akarok alakítani; akartok-e pénzt adni, akarjátok-e a pénzalapot megszerezni
