Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-207

gg 207 országos Ülés Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa) Kelt Bécsben, 1877. febr. 9-én. Tisza s. k. Méltóságos elnök ur! 0 császári és apostoli kir. Felsége f. hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar összes ministeriumnak hivatali lemondását leg­kegyelmesebben elfogadni méltóztatott azon leg­magasabb meghagyással, hogy az egyes minis­terek utódaik kineveztetéséig eddigi hivatalos működésöket folytassák. Miről van szerencsém Méltóságodat tudomás végett értesíteni. Fogadja Méltóságod kiváló tisz­telétem őszinte nyilvánítását. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamenti gyakorlat szerint kötelességemnek tartom a most felolvasott értesí­tésem kapcsában az indokokról, a körülmények­ről, a melyek azt előidéztek, egy rövid nyilatko­zatot tenni. (Halljak! Halljuk!) Ismerve van a t. ház tagjai előtt, hogy a leköszönt kormánynak tagjai azon nézetet vallották és vallják, hogy teljesen kielégítő megoldás Ma­gyarországra nézve a bankkérdésben — mert hiszen e körül forog a dolog — csak akkor lesz, midőn lehetővé válik az önálló bank felállítása ; (Élénk helyedé?,) de a kormány tekintetbe véve a kormányra lépte után majdnem közvetlenül bekö­vetkezett azon politikai eseményeket, a melyek mindenki előtt ismeretesek; tekintetbe véve az ezeknek folytán is mindinkább nehezebbé lett ugy európai mint hazai pénzügyi helyzetet, — mint mél­tóztatnak tudni — azon nézet által vezéreltette ma­gát, hogy ily viszonyok közt az ország érdeke azt követeli, hogy megóvatván sértetlenül maga a jog: az elintézés Magyarország hitelviszonyai­nak érdekében egy étertől &g r a monarchia másik államával eszközöltessék. És ezen nézettől vezé­reltetve kezdett egyezkedési tárgyalásokat a má­sik állam kormányával. A tárgyalások folyama ismeretes. A kormány azt érezte kötelességének, hogy a mindinkább nyomasztóbbá, nehezebbé váló pénzügyi helyzet­ben az egyetértés létrehozása czéljából türelmet nem vesztve, fáradságot nem sajnálva, elkövessen mindent: mert ugy érezte, hogy a szakításból eredhető és ugy az államháztartásra, mint a hon­nak egyes polgáraira nehézkedhető bajokért csak az esetben vállalhatja el a felelősséget, ha előbb minden lehetőt elkövetett arra, hogy azok elhá­rittassanak. (Élénk helyeslés.) így folytak a tárgyalások, a melyek folya­mában az ország hitelérdekei szempontjából és azoknak megfelelőleg sok pontban változást is szenvedtek azon projee + umok, a melyek, mint tudom, ujabb időben hirlapilag közzétéve lettek. Maradtak azonban még függőben egyes pontok, és ezek között a létesítendő központi közeg össze­alkotásának kérdése. febru4r 10. 1877. Itt egy oly kívánalommal találkoztunk, me­lyet a mi meggyőződésünk szerint Magyarország állami tekintélyének csorbítása nélkül elfogadni nem lehetett. (Altalános élénk helyeslés.) És mi­dőn azt láttuk, hogy e kérdésben engedékeny­ségre nem számithatunk, bár érezve a felelősség súlyát, még sem tehettünk egyebet, mint hogy a tárgyalásokat félbeszakítsuk. (Helyeslés.) Meglehet, némelyek ezen pontra csekélyebb súlyt fektetnek; de mi azon nézetben voltunk, hogy oly intézke­dést, a mely kötelezőleg kimondja, hogy bármi történjék, bármit akarjanak maguk a részvényesek, a magyar állam polgárainak törvény szerint állan­dóan kisebbségben kell lenni: mondóm, ily intéz­kedést a nemzet állami méltóságának sérelme nélkül elfogadni nem lehetett. (Élénk helyeslés.) Azon meggyőződésben voltunk, hogy ilyen politikai szempontból —látszólagosan csekély dolog­ban — megcsorbitani engedni az állami helyzetet annyi, mint tág kaput nyitni annak, hogy ez az­után más kérdésekben is megkísértessék. (Élénk helyeslése) Ilyen körülmények között, — bár nem tagad­hatva az ez utón ugy az államháztartásra, mint az egyesek hitelviszonyaira háromolható bajokat, — kísérletet kellett tennünk, hogy nem lehetne-e az önálló bankjétesitését kezünkbe vennünk. (Élénk helyeslés.) Ismételten és határozottan ki kell fejeznem, hogy joga ehhez az országnak senki által kétségbe nem vonatott; és ha lett volna, ki kétségbe vonja, a ki e jogot velünk együtt védte volna: az Ma­gyarország törvényes királya. (Éljenzés.) Azonban oly nagyok voltak az államai és Magyarország jólétén aggódó fejedelem aggályai, hogy azokat nekünk, — meglehet saját gyenge­ségünk miatt, — elhárítani nem sikerült. Ily vi­szonyok között kötelezve éreztük magunkat lemon­dásunkat beadni, (Elénk helyeslés.) a melyet ő Felsége legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. S ezek után nem marad egyéb hátra, mint hogy arra kérjem a t. házat, hogy üléseit azon időig, mig ő Felsége az uj kormány iránt intéz­kedett .- felfüggeszteni méltóztassék. Reményiem az idő nem lesz nagyon hosszú, mert hiszen, hogy épen maga, a kinek kezében — bizonynyal a lehető legjobb kézben — az ügy letéve van : akarja, hogy hamar vége szakadjon a bizonytalanságnak, mutatja az, hogy már ma is a hazának közbecsülésben álló több férfiával e kérdés fölött érintkezik. Kérem a t. házat, méltóztassék, mint mon­dám, üléseinek tartását ezen időre felfüggeszteni. (Hosszas élénk éljenzés.) Irányi Dániel: Engedje meg a t. ház, hogy a t. ministerelnök urnák imént tett jelentésére néhány észrevételt' tegyek. Azon, hogy a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents