Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

238. országos ülés május 4 1877. 397 zekében semmi hatalmi egyensúly meg nem zavartatik, tehát marad a dolog ott, a hol volt. De azáltal, hogy a háború localizálva van, még nem bírunk garantiát arra nézve, hogy a háború loealizáltsága mellett egyik birodalom fel ne falja a másikat és a helyzet egészen meg nem változik, ugy, hogy.a helyett, hogy most nekünk Délről Törökország a szomszédunk, egyszerre nem azt találhatjuk, hogy Oroszország lett szomszédunk. Localizálva lesz a háború, de érdekeink egyátalában megóvva és megvédve nem lesznek, tehát ez, megvallom, rám nézve kielégítő és megnyugtató nem lehet. Hogy a háború localizatiója reánk nézve mennyire legyen kívánatos, e tekintetben minden attól függ, hogy mi lesz a háború végeredménye; mert nálunk nem az a kérdés, hogy hol folyik a háború; hanem az, hogy miként fognak a viszonyok a mi határainkon alakulni ezen háború után ? vajon az uj alakulás hátrányosan, vagy előnyösen hat-e a mi állami érdekeinkre ? Ha tehát csupán azt éri el a mi diplomatiánk, hogy a háború localizálva maradjon: akkor Magyarország és hozzá tehetem, az osztrák-magyar monarchia szempontjából nézetem szerint még elérve semmi sincs. Elérve csak akkor lesz, ha mi bizonyosak lehetünk az iránt, ha garantiákat bírunk arra nézve, hogy a háború kimenetele után is a hatalmi egyensúly a mi határainkon megzavartatni nem fog. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a külügyi politika minden esetre a monarchia érdekeinek megóvását tűzi ki czéljául. Bn nem képzelhetek oly ministeriumot, mely más politikát tűzne ki czéljául, mint azon ország érdekeinek megóvását, melyet azon ministerium kormányoz; hanem mennyire óvatnak meg ezen érdekek, menynyire nem: ez nézetem szerint felfogás dolga. A ministerium például most nem talál okot arra, hogy* bármi tekintetben is beavatkozzék a már is kitört háborúba, mert érdekeink még eddig érintve nincsenek. Én ellenben azt találom, hogyha mindezen hirek, melyekről naponta értesülünk, valók: a mi érdekeink már bizonyos tekintetben most is veszélyeztetve vannak: így például senki nem tagadhatja, hogy Magyarországra nézve igen nagy fontosságú egy orosz-török háborúban Romániának magatartása. Ha vajon a két hadviselő fél közvetlenül szomszédságunkban visel-e háborút, és a hadat viselő hadseregek közvetlenül a mi határainkat órintik-e, és hogy köztük és köztünk egy neutrális terület áll-e. Ez mindenesetre nem mindegy. Ebben a tekintetben Magyarország érdekei mélyen érdekelve vannak és azon viszonyban, mely legújabb időben az orosz csapatoknak Romániába való bemenetele ós Romániának állásfoglalása által alakult. Én nem tudom, ha való-e azon manifestum, a mely Románia nevében kihirdettetett a lapokban, a hol az mondatik, hogy a román kormány kinyilatkoztatta, miszerint a párisi szerződés megszűnt és igy természetesen nekie szabadságában van azt tenni, a mit akar. De én azt hiszem, hogy Románia minden tisztelet és becsület mellett, melyet neki megadhatok, nem azon hatalmasság Európában, mely elhatározta, hogy a hat nagyhatalom stipulatiója, mely a párisi szerződóst elfogadta: megszűnt. Miért? Mert Románia kinyilatkoztatta a megszüntetést? Nem! mert Románia azon nyilatkozata, hogy a párisi szerződés megszűnt: a párisi szerződést elfogadott nagyhatalmakra kötelező egyátalában nem lehet, és azon hatalmasságok, melyek érdekelve vannak Románia semlegességében, mindenesetre mennyiben állana és állott volna és pedig első sorban a magyar és osztrák monarchiának, hogy Romániában e viszonyok megváltoztatását ne engedje, mert sérti érdekeit; másrészt az Al-Dunánál is, a mint azt Somssich Pál képviselőtársam is kifejezte, mire, sajnálom, hogy a minister ur ez úttal nem válaszolt; mert ón azt hiszem, hogy ránk nézve ez nagyfontosságú kérdés; oly kérdés, mely a kormány gondoskodását első sorban megérdemli, a mennyiben az ország érdekeinek nagy s igen érzékeny sérelmére válik. Én tehát azt, hogy a kormány politikája minden tekintetben az ország érdekeinek megóvására legyen irányozva, eddigelé legalább constatálva nem látom, uhajtom, hogy ugy legyen De midőn óhajtom, hogy ugy legyen: óhajtom azt is, hogy a Kormány a monarchia érdekeit ugy fogia fel, mint azt ezen monarchiának közvéleménye átalában fölfogja. {Helyeslés több felöl.) Tagadni nem lehet azt, hogy ugy Magyarországban, mint Ausztriában, a közvélemény azon nézetben van, hogy a török birodalom területi épsége és hatalmi állása csonkitatlanul fentartassék; (Élénk helyeslés több felöl.) mert ez ugy a magyar, mint az osztrák monarchiának érdekében van, (Élénk helyeslés több oldalról.) hogy Oroszország eddigi traditionalis agressiv politikájának gát vettessék. (Élénk helyeslés több ftl'ól. Polyt közbeszól: Hát a szerbekf) Engedelmet kérek, én nem tekintem azt, hogy mi lehetne egy kis csoportok véleménye. Azok cselekedjenek, a mint legjobbnak látják; de én azt merem állitani, hogy a magyar nemzet osztatlan közvéleménye azt kívánja, és azt is merem állitani, hogy a magyar közvélemény nemcsak kívánja, de meg is várja a kormánytól, hogy egyes hazafiatlan csoportokat, ha az által érdekeinek útját állanak, erőhatalommal is összetiporja és az állam érdekét megsérteni sem általok se mások által ne engedje. (Zajos helyeslések lobb felöl.) Azt mondta a t. ministerelnök ur, ha jól értettem szavait, hogy a kormány egyelőre mint-