Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
237. országos ülés májas 3. 1877. 371 tást előidézni nem fog, mint az, a mely a nemzet történelmi fejlődéséből ered. Ezen oknál fogva, t. ház, mert ezen törvényjavaslatban azon nagy elv, hogy az árvaügyek a törvényhatóságok által rendeztessenek el, fentartatik és meghagyatik, én ezen törvényjavaslatot, ámbár mondom részleteiben, igen sok tekintetben javítandónak tartom, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs jegyző: Hegyesi Márton! (Nincs jelen!) Teleszky István: T. ház! Én részemről kijelentem, miszerint a törvényjavaslat alapelveit megnyugvással fogadom el. Helyeslem azt, hogy ezen törvényjavaslat, a mely a gyámügy rendezését tűzte ki feladatául, helyzetünknek figyelembe vételével az anyagi jog körébe vágó dispositiók egy részét is felvette keretébe. Mert ha az anyagi jog dispositióiban megfelelő alapot nem talál a törvényjavaslat, akkor nem hiszem, hogy maga a gyámügyi eljárás ezélszerüen rendezhető lenne és habár a részleteket lebegtetve szemem előtt, épen a törvényjavaslat anyagi intézkedései azok, a melyekre vonatkozólag nekem a legtöbb kifogásom van, mindazáltal azt az alapelvet, hogy a törvényjavaslat az anyagi dispositiók egy részét is megfelelően szabályozni kívánja, helyeslem. Helyesnek tartom a törvényjavaslat azon alapeszméjét is, a mely itten legélénkebben támadtatott meg, t. i. a hagyatéki eljárásra vonatkozó részt. A hagyatéki eljárásra vonatkozólag elméletileg lehetne ugyan vitába bocsátkozni; lehetne azt vitatni, ha — a mint czélszerü volna — az egész hagyatéki eljárástól szólanánk, hogy vajon a hagyatéki eljárás kötelező bírósági aetussá tétessék-e, vagy sem? De minthogy ez ma nincs szőnyegen, minthogy nekünk a ma létező hagyatéki eljárást kell figyelembe vennünk, én azt találom, — épen ellenkezőleg több felszólalókkal, — hogy az, a mi itten contempláltatik, megfelel a mai helyzetnek. Minálunk kötelező hagyatéki eljárás nincs és én részemről a kötelező hagyatéki eljárást, ha de lege ferenda lenne szó, sem kívánnám behozni. Ma a nagykorúak hagyatéki ügyeiket egymásközt önmaguk intézik, bírói beavatkozásra csak akkor van szükség, ha vagy az államnak telekkönyvi institutióját kell igénybe venniök, vagy a hagyatéki kérdés vitássá, peressé válik. Mindaddig, mig e két kérdés be nem áll: a nagykorúak örökösödési ügyeiknek önmaguk bírái, maguk intézik azokat el egymás közt. Kérdem most, hogy ha kiskorú az örökös, felteszem, mint van sok eset, hogy egyetlen idskoru gyermek marad, és semmi ingatlan vagyon nincsen: miért lenne épen ezen egyetlen kiskorúnak szüksége a birói beavatkozást igénybe venni? Vagy ha van több kiskorú is, de nincs köztük érdek-ellentét, miért ne intézhetné a gyámhatóság el ezt az ügyet, mely nem vitás? Én tehát kijelentem, hogy én a hagyatéki eljárásra vouatkozó részt is princípiumban helyesnek tartom. Lehet a határvonalakra nézve nézeteltérés, lehet az egyes dispositiókra nézve véleménykülömbség, de maga a vezóreszme nézetem szerint helyes, s legkevésbbé sem vág bele a birói hatalom megbontásába, legkevésbbé sem desorganisálja azon elvet, melyet magam is helyesnek tartok, hogy t. i. az igazságszolgáltatás a közigazgatástól választassák el, mert a hagyatéki ügy csak addig u^sitcatik a gyámhatóság körébe, mig nem birói kérdés. Én tehát, mivel a törvényjavaslat alapelvét helyeslem, azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni hajlandó vagyok. Ki kell azonban ezúttal jelentenem, a mint már az előbb jelenteni bátor voltam, hogy épen a törvényjavaslat azon intézkedéseit, melyeknek fölvétele ellen egyenesen nincs kifogásom, t. i. azokat, melyek szorosan a magánjog körébe tartoznak, a törvényjavaslatban ezélszerüen megoldottnak, sikeresen keresztülvittnek nem tartom, és ez az, a mely szempontból nekem a törvényjavaslat ellen alapos aggályaim vannak. Azonban a t. ministerelnök ur tegnap tett nyilatkozata folytán azt hiszem, hogy ő maga sem fogja ellenezni azt, hogy általam a részletes tárgyalás során beterjesztendő indítvány folytán mód nyújtassák arra, hogy e törvényjavaslatnak anyagi dispositiói az általam kijelölendő irányban ujabb megvizsgálás alá vétessenek. Hiszen czélunk az, hogy ha törvényt hozunk, a törvény lehetőleg jó legyen, feleljen meg minden igénynek. És inert azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvényjavaslat anyagi dispositióinak ujabb átvizsgálására mód fog nyújtatni, mint hiszem, hogy a ministerelnök ur éhez hozzá fog járulni: ezen föltevésben én átalánosságban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések.) Pogonyi Délies: T. ház! Nem volt szándékom ezen kérdésben felszólalni, miután annyi oldalról megvilágittatott a tárgy ; ha mégis teszem, teszem egyfelől azért, hogy adandó szavazatomat indokoljam, másfelől pedig leginkább azért, hogy az eiőttem szólott Simonyi Ernő t. képviselő ur némely állításaira megjegyzéseimet elmondjam. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, én elismerem, hogy hazánkban a gyám és gondnoksági ügynek rendezése nagyon is napirenden volt, a mennyiben kiválólag az árva-vagyon kezelése körüli eljárás szabályozandó, és egy bizonyos egyöntetűség volt behozandó, eltérve a mostani állapotoktól, midőn ugy szólva majdnem minden törvényhatóság külön gyakorlatot használt. Ha tehát a törvényjavaslat egyedül csak ezzel foglalkoznék, illetőleg ügyekezett volna a gond47*
