Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

362 236. országos ülés május 2. 1877. üdvöt, boldogságot nem -várok; hibásnak találom azon visszás helyzetet, hogy midőn Magyarország polgárai az állam költségeinek viselésére oly sok áldozatokat hoznak, akkor olcsó és gyors igazságszolgáltatásban nem részesülhetnek. Horvát Boldizsár t. képviselőtársam reaetionariusnak találja a t. kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, mert az 1848-iki törvényekkel nincsen összhangzatbau. Igaz, az 1848-iki törvények szellemével nem ez a törvényjavaslat, de igen sok törvény, melyet a t. házban alkottak, nincs összhangzatbau, mert letértek azon egyenes útról, a mely utón az 1848-iki törvényeket szellemüknél fogva tovább lehetett volna fejleszteni; igen, letértek azon útról, mert a megyei önkormányzatot megsemmisítették; pedig a megyei önkormányzat irányában soha sem hallottam oly szép védelmet, mint a milyent épen azon képviselőtársaim hoztak fel, a kik e törvényjavaslatnak részükről való el nem fogadását indokolták. A megyei önkormányzat megsemmisítése az oka annak, hogy az 1848-iki törvényekkel kellő összhangzatbau ezen beterjesztett törvényjavaslat nincsen. Paczolay János t. képviselőtársam maga azt állította, hogy azért nem fogadja el ezen törvényjavaslatot, mert a közigazgatási bizottságban nincs jogügyi bizottság. A megyei ősi kormányzatnál a jogi tekintélyek a választott bizottsági tagok sorából, a régi megyei bizottságból soha sem voltak kizárva. Soha szebb érvet, soha szebb indokot a megyei önkormányzat mellett nem lehet felhozni, mint midőn azok tartják rosznak a jelenlegi közigazgatási bizottságot, kik a közigazgatási bizottsági törvényt megszavazták; de egyszersmind a nép által választott tisztviselők s közigazgatási közegek állásai nem lehetnek-e szintén cpualificatióhoz kötve? De igenis lehet. Eeaetionárius törvényt alkottak akkor, mikor a biróválasztás jogát a néptől elvették és az olcsó közigazgatás helyett viszont ajándékképen 10 milliónyi terhet róttak a nép vál'aira a kinevezett törvényszéki és járásbirák életbeléptetése által. Ily módon nem látom, hogy ily utón az 1848-iki törvényekkel összhangzásban lőhessen haladni. Elfogadom a törvényjavaslatot azért, mert ugy látom, hogy e törvényjavaslatban a súlyos adófizető népen könnyítést lehet eszközölni. Ez az indoka, a miért elfogadom; és nem az, mintha én e törvényjavaslatot tökéletes műnek tekinteném; de egyszersmind e törvényjavaslat által az ügyek gyors és helyesebb kezelését látom eszközölhetőnek. A birói függetlenség és felelősséget illetőleg felhozott érvekre nézve legyen szabad megemlítenem azt: vajon a választott bíró nem lehet-e ép oly független és felelős mint a kinevezett biró, melyikhez van nagyobb garantia kötve, a kinevezett vagy a választott bíróhoz? Vajon a kormány vonhatja-e előbb felelősségre a kinevezett bírót, vagy a megyei közgyűlés a választott bírót, ki annak működését érdekeltség és figyelemmel kiséri. Ezek azon indokok, a melyek engem ezen beterjesztett törvényjavaslatnak elfogadására buzdítanak, miután a nép költséges perlekedések által sújtva van, enyhítő eszköznek látván, a beterjesztett törvényjavaslatot: azt részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn az előttem felhozottak folytán pár perezre a t. ház becses türelmét kikérném, legelsőben is kötelességenmek tartom kijelenteni, ós ez irányban a t. ház szíves emlékezetére hivatkozni, hogy Paczolay János t. képviselő ur határozottan téved, vagy félre értett, midőn azt mondta, hogy bárkit is e házban azzal vádoltam volna, hogy csak azért akarja meghagyni a mostani hagyatéki eljárást, hogy a szegény árvák hagyatéka napdijak fejében a birák vagy közjegyzők zsebébe menjen. En határozottan merem állítani, hogy azt nem mondtam: hanem igenis rámutattam arra a tapasztalatra, hogyha az eddigi hagyatéki eljárás meg nem változik, * ugy, mint eddig ez volt az eredménye, — nem az illető közegek hibája, de a dolog természeténél fogva, ezentúl is az lehet eredménye. En egyátalában nem szoktam senkit azzal vádolni, hogy ürügyet képez valamely nyilatkozata egy mellékes czél elérésére; valamint hogy a magam részéről sem fogadhatom el, hogy ezen törvényjavaslatnak beterjesztése ós dispositiói akár arra szolgálnának nekem ürügyül, mint a képviselő ur mondta, hogy privilégiumot osztogassak, akár arra, hogy a ministeri hatalmat erősítsem. A mi a privilégiumot illeti, azt gondolom, hogy azon értelemben, a melyben lehetne privilégium-osztogatást reaetionariusnak nevezni, azon értelemben, a melyet ő felhozott, hogy osztályokba akarnám az állani polgárait osztani: csakugyan arról szó nem lehet: mert ínég legalább én erre példát sehol sem tapasztaltam, de nem is képzelhető a nemzet polgárainak osztályokra való szétszaggatása akkor, mikor árváról és nagykorúról van szó, árváról bármely osztályába tartozzék az állampolgároknak, és nagykorúról, bármely osztályába tartozzék az állampolgároknak. Hogy miért szólottam és szól ezen törvényjavaslat csak az árvákról, annak egy igen természetes oka van és ez az, hogy ez gyámügyi törvényjavaslat; tehát gyámügyi törvényjavaslat lóvén, olyant, a mi nem a gyámoltakra vonatkozik, a mi tehát a nem gyámolandók viszonyai érdekében szükséges: ezen törvényjavaslatba csak-