Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-236
356 286. országos üiés május 2. 1877. méltóztassanak csendben lenni, mert mindnyájunk érdekében van mindazt meghallgatni, mi egy- és másfelől felhozatik. {Halljuk!) Plachy Tamás: Nem volt szándékom t. ház, a szőnyegen levő törvényjavaslathoz szólani. Ha mégis teszem azt, s a t. ház becses türelmét néhány perezre kikérem, ennek egyszerű oka az, hogy a képviselőházban tegnap Horváth Boldizsár t. képviselőtársunk által elmondott, technikai kivitelében nagyszerű, oratori minőségében kitűnő beszéd reflexióit és következtetéseit magamévá tenni nem tudom. (Halljuk!) Az igen t. képviselő ur beszédének két főalkatrésze van. Az egyik foglalkozik tisztán a tőrvényjavaslat megtámadásával. A beszéd másik része, — s ugy hiszem, ennek jutott ki az oroszlánrész — az önvédelem, hogy ne mondjam, az öndicsőités panegyrise. Mig a beszéd azon része, mely a törvényjavaslatot támadja meg, engem reflexiói és következtetései által nem tudott meggyőzni, addig a beszéd azon része, mely az önvédelem, hogy ne mondjam: az öndicsöités terén mozog, bennem egy nemét a kellemetlen érzésnek keltette. Mert mint rendszerint, ha az önvédelem korlátain tulhág és az öndicsérés felé hajlik : ritkán szokott lenni igazságos, és rendszerint azon hibákat, melyeket magába kellene keresnie, másokban keresi, gondolom helytelenül és igazságtalannul ugy: ezt találtam Horvát Boldizsár képviselő ur beszédének másik részében is. Meg fogja a t. ház nekem bocsátani, ha beszédem további folyamában ezt be is bizonyítom. A doctrinair urak — mert theoretikusoknak a tegnapi brillians definitio után nem merem ezen urakat nevezni többé, — a doctrinair urak mindannyiszor félre ütik a lármaharangot, a hányszor az úgynevezett justitiának szentelt előcsarnokába a laicus láb belépni vagy csak belépni akarni merészel. Tapasztaltuk ezt, midőn a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat itt a. házban tárgyaltatott. Ugyanazon oldalról feljajdultak a törvényjavaslatnak, ma már törvénynek, — azon intentiója ellen, hogy a közigazgatási bizottságkörébe bevonassanak a kir. ügyészek, kik azon állítás szerint természetesen jogi személyek lévén, egyátalában nem valók azon mechanismusba, melynek a közigazgatási bizottság egyik orgánuma. En bátor vagyok hivatkozni a mostani igazságügy minister úrra, hogy daczára annak, hogy a kir. ügyészek ma tagjai a megyei kőzigaszgatási bizottságnak, s mert a megyei közigazgatási bizottságnak egyenes befolyása van a börtönügy felügyelése körül: vajon akár a börtönügy azóta roszabb-e, akár az illető kir. ügyészek szellemi vagy anyagi érdekei az által vesztettek-e, valamint az által, hogy bevonattak a közigazgatásba. Horvát Boldizsár t. képviselő ur tegnapi beszédében kiemelte azt is, hogy a bagatel-ügyek iránti törvényjavaslat tárgyalása a közvélemény kívánsága folytán — halasztatott el; elhalasztatott — állítása szerint azért, mert a bagatel-ügyek is oly dolgokat karolnak fel magokban, melyek a justitia decomponálását vonnák magok után. Én azt hiszem, hogy ha a t. képviselő ur nem ugy tett volna mint a struezmadár, a mely eldugja fejét, és azt hiszi, hogy nem látják, hanem ha körül tekintett volna és az ország valódi közvéleményét figyeli meg : épen az ellenkező meggyőződésre jött volna és kétségtelenül constatálta volna azon tényt, hogy a bagatel-ügyek iránti törvényjavaslat igenis nagyon kívántatik a nemzet közvéleménye által. (Helyeslés több/elöl.) Ma a doctorinair urak nagy mestere, Horvát Boldizsár képviselő ur a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben hasonló eljárási módot ajánl, azt mondván, hogy egy része a törvényjavaslatnak belevág a justitia legvitalisabb kérdéseibe, s reactionarius is, mert a mit az 1848-iki törvények szellemének alapján, a mint ő állítja, az 1868-iki törvényhozás megteremtett t. i. merev elválasztását, s elkülönítését a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól: azt ily mellékuton át akarja hidalni. Hogy mennyiben lehet jogosultsága álképviselő urnák az 1848. évi korszak nagy eszméire és az akkori törvényhozás által proclamált nagy elvekre hivatkozni, azt én vitatni nem akarom; de mindenesetre utalok az 1868-iki törvényhozás által az ő initiativája folytán hozott törvények alkotására, utalok a bírói szervezésről szóló törvényre. És mert meggyőződésem az, hogy az 1848. törvényhozásnak nem a centralisatio volt alapeszméje, hanem akkor, midőn a parlamentalis formát' megalkotta, egyszersmind a municipalis rendszert is megkívánta tartani, mondom, hogy azon törvényhozásnak alapeszméje szerint azon radicalis egyszerűen az ország — hogy ugy mondjam — históriai jog fejleményeit megszakító uj institutiok behozatala teljességgel nem; állhatott az 1848. törvényhozás intentiojában. Én ugyan annak tagja nem voltam, de merek hivatkozni a t. ház jelenlegi tagjai közül azokra, kik az 1848-iki törvényhozásnak tagjai voltak, mert hitem szerint, az 1848-iki törvényhozás a centralisationak basist, legaláb oly basist, minőt a t. képviselő ur minister korában azon törvényjavaslatában lefektetett: adni egyáltalán nem akart. (Felkiáltás: Nem áll! Halljuk!) A t. képviselő ur kiválólag hangsúlyozta — s ebben rejlik hitem szerint inplicite azon vád, mely tisztán ugyan kimondva nincs, de a sorok közül kiolvasható — hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat egyik reactionarius iránya az is, mert a végelbirálat a belügyminister köréhez tartozik, s absolut iránynyal lett a törvényjavaslat ez oknál
