Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

354 286. országos ülés május 2. 1S«7. javaslat a régi jog fejleményével meg nem egyezik, nem szükséges. De nem egyezik meg a törvényjavaslat az 1848-iki törvények jogfejleményével som, mert hisz az 1848-iki Iörvények —- nem tudom — hányadik czikkében ki van mondva, hogy az árvaügyek kezelése és különösen az azok: körül felmerülendő peres kérdések eldöntése egyenesen a törvényszékhez tartozik. Akkor tehát, midőn mi a törvényszéki hatáskört csak arra reducáljuk, hogy a számadást nem adó elleni felhívó pert a törvényszék előtt kell megindítani, a mint azonban a számadó a számadást beadja, a fölött a határozathozatalt az árvaszók jogkörébe tartozandónak mondjuk ki: akkor a törvényszékeknek azon ügyekre, melyek az 1848iki tör vények szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak, — semmi befolyásiak nincs. Én megvallom igazán, hogy akkor — és ebben nem is kételkedem, mert maga a minister ur nyilvánította — hogy akkor, midőn a közigazgatási, az adóbeszedési és kezelési, a közigazgatási s más törvényeket elfogadtunk, azon reményt tápláltuk, hogy a belügyminister ur és illetőleg az egész ministerium valahára megfogja hozni azon áldozatot, hogy azon gyakorlatot, melyet különben is csak a törvények ellenére követett, végre valahára megfogja szüntetni, ós ezen gyakorlat esak azon reményben ruháztatott reá, mert megígérte, hogy a közigazgatási bíróságot fel fogja állítani — hogy mondom, csakis ezen remény táplált igen sokakat közülünk, midőn a t. minister urnák a közigazgatási dolgokban utolsó fórumként! határozási jogát ós beavatkozását elfogadtuk ; mert e nélkül arról beszólni, hogy alkotmányunk van, hogy az administratióban felelős kormányunk van, erről beszélni s ezt hinni, csakis a kellő felfogás hiányában lehet. {Derültség) Mert vegyük fel, hogy miként tárgyaltatnak azon kérvények, melyek egyes magukat sértetteknek hitt polgártársak által beadatnak, melyek szerint a kormány tagjai által a közigazgatás körében — nem mondom, hogy valósággal, de állítólag — a panaszlók ellen jogsérelem követtetett el. A képviselő ház most a kérvényekre nézve azt mondja, — és ebben igaza is van, — hogy mi közigazgatási dolgokba nem avatkozhatunk, mi ennek fóruma nem vagyunk. Ebből következik tehát, hogy más bíróságnak kell lenni, melyhez ezen ügyek tartoznak; de miután az államtanács nincs felállítva, a melyre a közigazgatási bíróságnak jogkörét, gazdasági tekintetből is bizonyos mértékig át lehetne ruházni: nem marad egyéb hátra, mint a kormány azon absolut uralma, a melynél a Bach alatti uralom sem volt roszszabb, mert akkor is az egyes felek csak a ministerhez folyamodhattak vagy legfölebb gratia utján folyamodhattak ő Felségéhez, mint például, herczeg Bretzenheim, szül. Schwarzenberg hgasszony kérelmére történt, midőn t. i. a regale-ügyben jogsérelmet követett el rajta a ministerium: akkor ő Felsége kiadhatta és kiadta kérvényét a birodalmi tanácsnak, és ennek véleménye alapján indíttatva érezte magát, meg nem engedni azt, hogy valakit a minister által önkénytesen tulajdonától megfoszszanak ; de a ministert utasította oda, hogy rendeletét vegye vissza. Most azonban még ez az ut sincs meg, mert ő Felségének nincs módja, hogy e tekintetben valakitől tanácsot kérjen. A ministeriumot ? Azt, aki elleu a panasz tétetik, azt csak nem kérdezheti meg. Azt csak nem hiszem, hogy találkozzék oly ministerium, mely egy rendeletet kiadott, és mikor az iránt ő Felsége elébe panasz kerül : akkor a panaszra alkalmat adott rendeletnek indokolását, alaptalanságát ki fogja maga mondani a rendeletet kiadó minister. (Derültség.) Ha tehát ezen törvényjavaslatot igy fogjuk fel, amint én, — meglehet hibásan fogtam fel: — akkor kénytelen vagyok bevallani, hogy én ezen törvényjavaslatot egyedül csak a czélból látom beadva, minthogy a t minister ur, valamint minden minister, soha sem tartja elégségesnek azt a hatalmat, melyet a törvény kezébe adott, hanem mindig iparkodik az ő hatalmát jobban terjeszteni ki. Ez ellenébe mi nekünk megint, az ország polgárai képviselőinek szigorú kötelességünk a ministeri hatalom terjedését csak odáig engedni meg, ameddig azt a közrend, a t béke, az igazságszolgáltatás érdeke követeli. Es amikor ezen tuíniegyünk: nézetem szerint nem teszünk eleget azon feladatnak, azon czólnak, mely czél miatt küldőink, választóink minket ide küldöttek. Én, kötelességemet igy fogva fel, nem fogják rósz néven venni, (Halljuk!) ha azon meggyőződésemet, ugy amint érzem, őszintén minden tartózkodás nélkül elmondom. De el nem fogadhatom a törvényjavaslatot még azon indokokból sem, melyeket az előadó ur felemiitett, hogy t. i. az ország különböző részeiben különböző törvények vannak hatályban és különböző törvények szerint megy az eljárás (Ellentmondás.) Bocsánatot kérek ; de ez ugy van Erdélyben ós a határőrvidéken ugy tudom, hogy az osztr. polgári perrendtartás törvényileg van fen tartva, ós van életben. E szerint habár nern tárgyal tátott ugy mint itten, mi nálunk, a törvényhozásban, ele azért jelenleg mégis hatályban vannak. Ha már most ezen gyámhatósági törvény ugy az osztrák polgári törvénykönyv szabványai, mint Magyarország törvényeivel öszhangzásban volna, akkor igenis kétséget nem szenved, hogy az árvaügyekre való felügyelet sokkal könnyebb ben. kényelmesebben lenne keresztül vihető; de I miután jelenleg még léteznek és pedig az illető