Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

235. országos ttlés május 1. 1877. 333 van törvényünk; de hogy a férfiak házasságok által teljes koruakká váljanak, a mint az itt foglaltatik : ezt helyesnek nem tartom, sőt e tekintetben is azt kell hinnem, hogy az egész intézkedés csak szerkezeti hibából csúszott ide be. A 15. §-ban az mondatik: hogy „meglevő vagyonukat elidegenithessék, elcserélhessék," ez pleonasmus, továbbá hogy „az állagot megterhelhessék, azokra zálogjogot engedhessenek" ez szintén pleonasmus Nem kivánom a t. ház figyelmét ezen példákkal további igénybe venni, de azok is, a miket eddig elmondottam, elegendők azon állitásom igazolására, hogy ha ezen törvényjavaslat mosdani szövegezésében fogadtatik el: nem hogy az fogna bekövetkezni, a mit a t. előadó ur igen helyesen czélul kitűzött, t. i. hogy a helyzet javuljon; hanem az, hogy a törvény a mennyit egyfelől javitna, másfelől ugyanannyi zavart idézne elő. Miidán pedig czélunk nem egyéb, mint jó törvényt alkotni, ós ekkor nem jő az számításba, hogy egy vagy két héttel vagy talán ugyanannyi hónappal későbben fog a törvény elkészülni: ennélfogva azt inditványozom, hogy ezen javaslat ujabb átdolgozás végett egy 9 tagú bizottsághoz utasittassék. (Helyeslések) Elnök: Fel fog olvastatni a beadott javaslat. Orbán Balázs jegyző (olvassa.) Határozati javaslat. „A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat ujabb átdolgozás végett egy 9 tagú bizottsághoz utasittassék." Kajuch József: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a birói körök igen kedvezőtlenül ítélték meg, mert ennek első részét a magánjogi codificatió elleni merényletnek, második részéi pedig veszélyes experimentumnak mondották. En részemről nem Ítélem azt meg oly szigorúan, különösen elfogadom elvben annak második részét, melynek sürgősségét nem tagadom ; de aggályosnak tartom főkép azért, mert a mint tudni méltóztatik, az átalános tiszti választások az év vége előtt meglesznek ejtendők és ez által megérjük azt, hogy igen sok uj elem, mely előre láthatólag a tiszti karba jutni fog, ez épen ezen törvény életbeléptetésével lesz megbízva, és részint elméleti, részint gyakorlati képzettség hiányában az árvák érdekében évekig csakis gyakornokoskodni fog. Azt hiszem, hogy Szülő Géza képviselőtársam is ettől félt, midőn azt mondta, hogy nem a törvényben, hanem a személyekben lesz a baj. De ha államilag rendezett administratiónk volna is, még akkor is ezen törvény intentióinak sikere legalább is problematikus, s a gyámhatóságok jogkörének tágítása a legnagyobb óvatosságra int. Bizonyítja s indokolja ezt a külföld példája, mivel sok oly országban, hol rendezett administratió van : még sem merik közigazgatási közegekre bizni a hagyatékok tárgyalását. De nemcsak ezért, hanem főkép azért aggályos, mert a szóigabirák, a községi jegyzők teendői folytonosan növekednek, s igy mindenesetre be kell várni a jövőtől, hogy a hagyatékok tárgyalása gyorsabb és olcsóbb lesz-e, mint eddig volt. Én attól félek, hogy ennek következménye a személyzet, a közigazgatási tisztviselők létszámának szaporítása lesz és ez eljárást mindenesetre a házipénztár sinyli meg, mert hogy a szolgabíró, esetleg az árvaszéki ülnök és a községi jegyző dij nélkül tárgyalják a hagyatékokat, azt ugy hiszem : jelen fizetésük mellett nem lehet méltányosan követelni. S habár ez által a bíróságok létszáma apasztatnék, mit remélni nem merek, mert vajmi ritka példa az, hogy a munka apasztása a létszám apasztását is maga után vonná; de e részben a megtakarítás nem egyéb, mint az, hogy az állami deficitnek egy része az állampénztárról a törvényhatóságra, illetőleg a községre hárittatnék át. Nehéz lesz a törvényjavaslatban stipulált felelősség érvényesítése is : mert vajmi kényes dolog a községet kár esetében felelősségre vonni azért, mert nem volt módjában alkalmasabb embert kirendelni; valamint nehéz lesz elmarasztalni a törvényhatóságot is, mert a kisebbség épen azon jelölt ellen szavazott, a ki a kárt elkövette. Visszatérve a törvényjavaslat első részére, nem helyeselhetek oly eljárást, mely a legfontosabb magánügyi kérdéseket a közigazgatási bizottságban oldja meg, a nélkül hogy a birói karnak alkalmat nyújtana véleményét nyilvánítani, a nélkül, hogy enquetet hívna össze, vngy a jogügyi bizottsághoz utasítaná a törvénylavaslatot. AtaláLan, mint Mandel Pál képviselő ur is megjegyezte, szomorú jelenség, hogy nálunk a magánjogi codificatió helyes sorrendé teljesen hiányzik. Ha már önálló polgári törvénykönyvet nem készítünk, vagy receptió utján nem segítünk a bajon: okvetlenül szükséges lett volna ezen törvényjavaslat behozatala előtt a családjogot szabályozni. Ily szakadozott codificatió mellett elértük például azt, hogy közjegyzői törvényt, mely 2 év előtt alkottatott meg, ily mellékesen majdnem kiforgatjuk, miután a közjegyzők legfőbb teendőjét existentiájoknak egyik legfőbb módját, a hagyatéki ügyek kezelését elveszszük. A közjegyzőség iránti vélemények lehetnek k lönbözők, de állítani merem, hogy miután e törvényjavaslat elfogadása által lételét veszélyeztetjük, ennek daczára ezután is azt állítani, hogy van közjegyzői intézményünk: ez alig lesz egyéb hitegetésnél és ugy fogunk járni, mint az olyan ember, a ki rozzant házát helyreállítani akarja, s azért annak egyik főfalát iedöntvén, magát azon veszélynek teszi ki, hogy az egész ház rá roskad. A franczia tudósokból álló társaság, mely-