Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

886. orwségos Illés május 1. 1877. 3S1 továbbá biróságaiuk — fájdalom —- nincsenek azon szervezetben, hogy az összes árvaügyeket hozzájok utaljuk, részemről nem látok abban hibát, hogy a javaslat az árvaügyek teendőit bizonyos határvo­nalig a közigazgatási hatóságokhoz atalja, és pedig oly közigazgatási szakközegekhez, nevezetesen árva­székekhez, melyek jogképzett egyénekből lennének összeállítva, melyeknek tagja lenne a tiszti ügyész és melyet épen azért, mert kizárólag árvaügyek vezetésére volnának hivatva, idő multával bizo­nyos ügyességet, gyakorlatot sajátítanának el ma­guknak, minélfogva ezen ügyek kezelését rajok örömest bizom s a legújabban nyilvánuló reform­iránynak ezen ooneessiót szívesen megteszem. Egy más kérdést vetett fel a törvényjavaslatra vonatkozólag előttem szóló képviselőtársam Balogh, azon kérdést, hogy: vajon helyes-e az, miszerint az árvaügyek kezeléséről szóló törvényjavaslattal együtt tárgyaltatnak itt a családi joghoz tartozó magánjogi intézkedések ? vajon helyes-e, hogy ezek külön vétetnek tárgyalás alá? nem volna-e helye­sebb azokat a polgári törvénykönyv szerkesztésé­nek idejére elhalasztani ? E kérdés megítélésénél a helyzettel kell szá­molnunk. Az előadó ur helyesen emelte ki, hogy codificált törvénykönyvünk nincsen, nemcsak, ha­nem daczára annak, a mire ismét Balogh képvi­selő ur hivatkozott, hogy 10 év óta meglehetős sok pénzt is adóztunk már, számitásom szerint talán 150,000 forintot codincationalis czéiokra : ennyi hosszú idő alatt és ennyi sok pénz költe­kezése mellett még látszatja sincs annak, hogy mikor fogunk valahára codificált magánjogi tör­vénykönyvvel birni. Sajnos, hogy a t. ministerium e tekintetben maga beéri és velünk be akarja éretni azon köz­mondással: „ha nem csurog, csepeg." így kelet­keztetett előbb egy kis magánjogi törvény a nők teljes korusitásáról; igy keletkezett nem rég egy más kis magánjogi törvényecske a végrendeletek külkel lékeiről. Ily helyzettel szemben a t. belügyminister ur, igen helyesen belátva az árvaügyek kezeléséről szóló javaslatnak igen sürgős voltát, helyesen tette, hogy elébe vágott az igazságügyministernek és igyekezett az árvaügyek kezeléséről szóló tör­vényt megalkotni. Ha pedig ez eljárás helyes, nem lehetett ki­kerülni a javaslat szerzőjének, hogy a javaslatba fel ne vegyen a családjogból más olyan intézke­déseket is, melyek száz ós száz szólók által ösz­szefüggésben állanak a tulajdonkép czéíba vett javaslattal; e szempontból én a törvényjavaslatot helyeslem, és nem fogadom cl a Balogh Károly képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatot. Mindamellett azonban a törvényjavaslatot más hiányainál fogva, melyek azt általánosan jellemzik, a részletes vita alpjául el nem fogadom. Értem e hiányok alatt a törvényjavaslat gyarló összeállí­tását, pongyola szerkezetét Ha ezen vád csak egyes §-okra vonatkoznék: akkor lehetne szó javí­tásról a részletes vita alatt; azonban miután e hiány kiterjed az egész javaslatra az 1. §-tól az utolsóig, mihez képest a törvényjavaslat minden egyes §-át módosítani kellene, ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint a törvényjavaslatot ujabb átdolgozás végett valamely bizottsághoz utasítani. Miután ily súlyos vádat emeltem a javaslat ellen, méltóztassék nekem megengedni, hogy annak megalapítására némely §-ra rámutassak. (Halljuk!) Kezdem az 1. §-on, mely igy szól: „A 24 évet be nem töltött mindkét nembeli egyén kiskoruaak tekintendő." Ez intézkedés már a Hármaskönyvben ben volt a férfiakra nézve; továbbá hasonlókép intézkedik az 1874. évi XXIII. törvényczikk a nőkre nézve, és én nem látom szükségét annak, hogy a törvény­javaslat fölösleges ismétlés végett egy §-sal sza­porittassék. A második §. igy szól: „A kiskorúak szülői hatalom, esetleg gyámság alatt állanak. Ezzel tehát az eddigi törvény által ismert atyai hatalom he­lyett a „szülői" hatalom állapittatik meg, vagyis az atyai hatalomban ezután részes lesz az anya is. Ezen intézkedés ellen elvileg nekem észrevé­telem nincsen, sőt ellenkezőleg, miután törvény­hozásunk az anya, a magyar gazdasszony iránti kegyeletet mindig ápolta és fentartotta, a mely kegyelet számos törvényben nyilvánul is, például a természetes ós törvényes gyámságban az örö­kösödési jogban az épen emiitett 1874. évi XXIII. törvénj'czikkben : ennélfogva azt hiszem, hogy he­lyesen jár el a törvényjavaslat, midőn ezen ke­gyeletet még tovább fejlesztve, az anyát egyen­joguvá akarta tenni az apával. Azonban a 2. §-t összevetvén az 5. §-al, sajnálattal észlelem, hogy a 2. §. nincsen egészen őszintén szerkesztve : mert megadja ugy^an az anyának a szülei hatalmat; de megvonja azt tőle, sőt megvonta az eddig fenállott természetes és törvényes gyámságot is az eset­ben, ha az atya a gyámságról másképen intézke­dett, nevezetesen ha maga rendelt gyámot. Ez már ellenkezik eddigi törvényeinkkel és ellenkezik azon kegyelettel, melyet a magyar törvényhozás az anya, a magyar gazdasszony iránt táplált. Még egy megjegyzést kell azonban tennem ezen 2-ik és 5-ik §-ra vonatkozólag. Egy bizonyos osztály rendesen azzal vádoltatik, hogy a magyar magánjog eodificálásánál ignorálja a hazánkban századokon át kifejlett jogi szokásokat és jogfej­lődést és ezzel szemben külföldön termelt eszmé­ket kivan meghonosítani íme azon oldal, mely az emiitettem osztály ellen ama vádat emelni szokta ; most magánjogi eodificatióhoz fogván, munkáját 42*

Next

/
Thumbnails
Contents