Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

308 283. országos ülés április 28, 1877. lentett interpellatió lesz megteendő. Chorin Fe­rencz képviselő ur fogja megtenni interpellatióját. Chorin Ferencz: T, ház! (Halljuk!) Az osztrák-magyar monarchia geográfiai fekvése foly­tán az Orosz- és Törökország közt kiütött há­ború reá nézve kiváló fontossággal bir. A mi Európa többi államaira nézve csak közvetett ér­dek, vagy legfölebb kereskedelmi vagy nagyha­talmi szempontból bir fontossággal: monarchiánk politikai jövőjét, sőt létalapját a legkomolyabb veszélyekkel fenyegeti. Ha monarchiánknak nem sikerült befolyását a keleten fenntartani, ha az Oroszországban megtestesült pánszláv eszme a Török birodalom romjain diadalra vergődik: ak­kor monarchiánk napja letűnő félben lesz. A mely percztől kezdve Muszkaország megveti lábát a Balkán félszigeten, a pánszláv agitatió folytonos izgatottságban tartandja a monarchia organismu­sát, ós Oroszországnak ürügyet fog szolgáltatni, mint ez eszmék előharczosa e monarchia belügyeibe avatkozni. (Ugy van! bal/elöl.) T. ház! A kormányt állása gyakran arra kényszeritheti, hogy fontos politikai kérdésekben bizonyos tartózkodással nyilatkozzék, a képvise­lőnek ellenben kötelessége meggyőződését nyíltan kifejezni, különösen akkor, mikor oly kérdésről van szó, mely milliók szivében az aggodalom azo­nos érzelmét kelti fel. Magyarország átalános közvéleménye, hogy Oroszország azon hangsúlyozott törekvése, a ke­leti keresztények sorsát javítani, csak álarcz, mely alatt az önzés és hódítási vágy rejlik, (Ugy vanl balfelöl) és a közvélemény ezen józansága mellett Oroszország százados traditiója és a történelem lapjai fényesen tanúskodnak. Oroszország hadai még sohasem indultak meg a népszabadság, vagy az emberiség érdekében (Ugy vanl balfelöl.), ha­nem mindig csak terület nagyobbodás,, vagy más népek szabadságának elnyomására (Elénk tetszés balfelöl.) Azon ország, mely Lengyelországot a szó teljes értelmében letiporta, (Ugy van! balfe­löl) azon ország, mely a legsötétebb vallási és politikai fanatismus színhelye, azon országnak sem hivatása, sem joga nem lehet, mint az emberiség és művelődés képviselője fellépni. (Élénk tetszés balfelöl. Felkiáltások: Igaz! Igaz ! Ugy van!) És az európai diplomatiai viszonyok ziláltságára mu­tat csak, hogy nem birt elég bátorsággal Orosz­ország valódi törekvéseit leálczázni s visszautasitni azon kezeket, melyek a lengyelek ellen elkövetett borzasztó kegyetlenségekkel bemocskolvák. (Ugy van! balfelöl.) Azon rokonszenv, mely Magyarországban a török nemzet iránt létezik, korántsem azonos a keleti szláv népek törekvése iránti érzéketlenség­gel, vagy épen ellenszenvvel. Nincs józanul gon­dolkozó ember ez országban, ki melegen ne óhaj­taná e népnek anyagi és szellemi fejlődését: (Ugy van!) csak hogy e fejlődésnek nem orosz hóditá­sok, nem orosz fegyverek által, hanem e nemze­tek összege és életrevalósága által kell történnie; (Tetszés.) és a keleti szlávok törekvései mindad­dig nem számolhatnak Magyarország közvélemé­nyének támogatására, mig Oroszország hódítási vágyainak zsámolyául és eszközeiül fognak szol­gálni. (Ugy van! balfelöl) A magyar-osztrák monarchia külügyi kor­mányzata a békét eddig Oroszország törekvéseinek támogatásával vélte fentarthatónak; ezen törekvése az események által czóltévesztettnek bizonyult be. Magyarország aggodalommal tekint a jövő elé, mert semminemű tájékozással nem bir arra néz­ve, hogy miként értelmezi a külügyi kormányzat a monarchia érdekeit a kitört keleti veszedelmek­kel szemben; mert nem bir semmi tájékozással arra nézve : szándékozik-e a külügyi kormányzat a monarchia hatalmát arra felhasználni, hogy Oroszországnak világbirodalmi aspiratiói megaka­dályoztassanak, melyek e monarchia politikai jö­vőjével, Magyarország alkotmányával, czivilisátió­jával és állami önállóságával a leghatározottabban ellenkeznék. A létező aggodalmak eloszlatása czóljából van szerencsém saját, valamint az interpellatiót aláirt elvbarátaim nevében a következő kérdése­ket intézni a t. ministerelnök úrhoz: Interpellatió a ministerelnök úrhoz. Miután az orosz és török birodalom közt ki­tört és Magyarország határain dúló háború az osztrák-magyar monarchia életérdekeit a legkö­zelebbről érinti ; miután az osztrák-magyar monarchia legfon­tosabb politikai érdekeinek, sőt állami létének ve­szélyeztetése nélkül nem tűrheti azt, hogy Orosz­ország a török birodalom rovására területi nagyob­bodást nyerjen, vagy a balkán félszigetnek tartományait közvetlen vagy közvetett fennható­sága alá kerítse ; miután a monarchia kereskedelmi és közgaz­dasági érdekei a legérzékenyebb csapást szenved­nék, ha kereskedelmi forgalmának ütere a Duna folyamnak alsó részei vagy torkolata Oroszország kezébe vagy fennhatósága alá kerülne; miután a monarchiára nézve annyira válságos perezekben a nemzet képviselőinek joga sőt kötelesssége, meg­győződést szerezni arról: vajon a kormány poli­tikája megegyez-e Magyarország és Ausztria azonos érdekeivel; kérdjük a t. ministerelnök úrtól: 1. Fenállónak és jogórvényesnek tekinti-e a magyar kormány a párisi szerződést az osztrák­magyar monarchiára nézve és szándékozik-e a külügyek vezetésére törvény nyújtotta befolyását arra felhasználni, hogy annak határozmányai to­vábbra is épségben tartassanak?

Next

/
Thumbnails
Contents