Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-205
205. orsaágos ülés február g. 1877. 21 ház elé, es akként történjék intézkedés, hogy ez alkalommal, a mint lehetett kivételt tenni Bugaczra nézve, ez megtörténjók itt is, ha helyes és szükséges. Ezen szempontból tehát Orbán képviselő urnák indítványa, miután itt is inclavék képződnek, teljesen indokoltnak látszik ez a helyi viszonyoknál fogva. De ezt a képviselőház igy egyszerűen megítélni nem képes. Kérem tehát a t. házat, küldje vissza e javaslatot az osztályokhoz ngy, mint a bugaezi inditványnyal tette, hogy a bizottság azt újra tárgyalván : a törvényjavaslat alapján tegyen jelentési. Ha tehát a hibát beismerjük az egyik kérdésre nézve és az egyik kérdést ugy intézzük el: akkor helyes és czélszerü, hogy a másik kérdés is itt elintéztessék, Tisza Kálmán Ministerelnök : Legelőször is arra kívánom a t. előttem szólott képviselő urat figyelmeztetni, hogy Bugacznak helyzete és egyáltalában a kecskeméti puszták helyzete egészen más, mint azon községeké, melyeket Orbán Balázs képviselő ur felemlített. Ugyanis a kecskeméti pusztákról a 1876. 33. törvényben egy szó sincs, tehát ott a minister nem volt fölhatalmazva, egy már alkotott törvény alapján a, részletes határokat megállapítani; hanem midőn az lSTö. 3-b törvéuyczikk tárgyaltatott, Mocsáry Lajos képviselő ur indítványozván a kecskeméti pusztáknak Kecskemét hatósága alá csatolását, a minister arra utasíttatott, hogy meghallgatván az illető hatóságokat, ezen specziális tárgyban egy külön törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ezen kérdés tehát nem tartozik azok sorába, melyekre nézve a ministernek a határok végleges megállapítását illetőleg fölhatalmazás adatott. Igenis helyesen, alaposan fogta föl hivatását a közigazgatási bizottság, midőn azon a ház elébe kerülő uj törvényjavaslatnak tárgyalásánál érvényesíteni akarta nézetét, melyhez a magam részéről is, az előadott okoknál fogva hozzájárultam. De egészen más a helyzet azon területekre nézve, melyekről az 1876. í>;>. törvényezikk intézkedett és a melyekre nézve a meghatalmazás a belügyministernek az 5. §-ban határozottan megadatott. Es hogy a t. képviselőház nem csak akkor, midőn a törvényt alkotta, de hogy legújabban is ugy fogta fel a dolgot: mutatja ezen utasítás, melylyel c javaslat a közigazgatási bizottsághoz tétetett; mert azon utasítás nem foglal magában egyebet, mint azt, hogy í.zon czélból tétetik át, hogy a bizottság vizsgálja, meg, hogy a belügyniinister a törvényben gyökerező hatáskörét nem hágta-e tul. Es én a magam részéről ezen i;örvmyek után hasonlag arra kell, hogy kérjem a, L házat, hogy ugy a törvény alkotásakor, mint annak a bizottságokhoz utasításakor kimondott álláspontján megmaradván, az ily részletes módosításokat most elutasítani méltóztassék ; mert hiszen nem volt és nem is lehetett a törvényhozásnak czólja sohasem, hogy a kikerekités kérdésében, ugyanazon tárgyak, és ugyanazon helyzet felett kétszeri vitatkozást akarjon előidézni. Ennek alapján kérem a t. házat, ragaszkodva kétszeresen, részint a törvényben, részint határozatában kimondott álláspontjához, ugy ezen mint valamely más pontra lehető ilynemű módosítást elutasítani méltóztassék. Külömben én érdemileg ezen tárgy felett, mint a t. ház bölcsen emlékezni méltóztatik, nyilatkoztam akkor, mikor Udvarhely megye kérvénye itt a házban tárgyalva volt. Ugyanazon alkalommal határozottan kimondottam azt is és ismételni merem ma is, hogy azáltal, hogy Udvarhely megyéhez a szomszéd megyékből több nem csatoltatott, nem inklávok képződtek, sőt határozottan egyenesebbé tétetett a határ, mint azelőtt volt. Héjasfalvának odaesatolása által igenis csakugyan képződnék olyan inklávforma, a helyett, hogy az ilyen elenyésztetnék. Külömben, hogy azon szempontból is szóljak, amely szerintem az egyedül irányadó: Udvarhelyszéket illetőleg az 1876. XXXIII. törvényczikk azt mondja, hogy hozzácsaholtassanak az Udvarhelyivel határuknál fogva összeköttetésben levő községek részint Nagy, részint KLs-Kuküllő megyéből, és ez meg is történt, és azon községek, a melyek Udvarhelyszékkel határuknál fogva öszszeköttelésben voltak, odacsatoltattak; de viszont tul nem akarván menni a meghatalmazás szoros magyarázatán, csakis azok csatoltattak oda. És ha állana az, a mit a képviselő ur Benére nézve mondott, hogy Benének Udvarhelyhez nincs útja, ha ez állana: akkor legfölebb is azt lehetett volna kérni, — ha egyáltalában már most erről szó lehetne,— nogy Bene oda ne csatoltassék Udvarhelyhez, mert nem tud a székhelyre menni; de nem az lehetne következése, hogy még több ily község is Udvarhelyhez csatoltassék. Végül azon kérdésre, hogy mi fog történni, ha a házi pénztár behozatik; a felett, hogy a házi pénztár behozatala milyen modalitások közt fog történni: a t. ház fog határozni; és igy előre megmondani, hogy arra nézve mi fog történni: teljesen lehetetlen; azonban annyi kétségtelen, hogy azon vágyat, mely bennem is él. hogy Udvarhely megye megmaradhasson hatóságnak, nem fokozza az, ha Udvarhely megye részéről már most az mondatik ki, hogy akar hatóság lenni, de azért bizony áldozatot hozni nem fog. Én kérem a t. házat, hogy a már kétszer, t. i. a törvényben és egy határozatában kifejezett nézetéhez képest, miután senki álta' nem állíttatik és nem állitható, hogy a belügyniinister a törvényes meghatalmazáson tul ment volna: a szöveget ugy a mint van, elfogadni és a módositványokat elvetni méltóztassék. (Helyeslés a középen.)
