Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-231

278 231. országos ílés április 25. 1877. fogok szorítkozni, a mennyiben szükségét fogom látni annak, hogy az előttem elmondottakra némi rövid megjegyzést tegyek. Első sorban sajnálom, de nem hag5diatom megjegyzés nélkül azt, amit Simonyi Lajos t. képviselő ur elmondani méltóztatott. Ha ő egyszerűen beéri azzal, hogy constatálja azt, a mit az egész világ úgyis tud, hogy ő két év . előtt azon párttal, melyhez tartozik, elfogadta opportunitásból, vagy bármi más okból a 67-iki kiegyezést s ezzel egy tényt coustatált, a melyet mindenki tud : nem szólanék hozzá; de ő ezt igazolni akarta egy oly tónynyel, amely ha állana, nekünk adna igaztalanságot és ezt nem hallgathatom el. 0 tudni" illik azt állítja, hogy ő azért hajolt meg 8 évi küzdelem után a közösügyes kényszerhelyzet előtt, mert többszöri választás által azt maga a nemzet sanctionálta. Engedelmet kérek, ez nem áll. Méltóztassék átgondolni valamenyi múlt választást 1867. óta és arra a meggyőződésre fog jutni, hogy azóta a magyar nemzet előtt ez a kérdés a választás alkalmával sohasem volt felvetve: hogy elfogadja-e, akarja-e a nemzet a közösügyes rendszert, igen, vagy nem ? Soha! Tudjuk, hogy az 1867-ik törvény létrejött a 65-iki választás alapján, mikor a közös ügyekről szó nem volt; hanem igenis szivében és emlékében élt a nemzetnek a 61-iki felirat. A későbbi választásoknál szóba sem jöhetett, mert, mint maga a ministerelnök ur februári beszédében kijelentette, hogy a törvény megkötötte a nemzet kezét 10 évre. A nemzet igen jól tudta, hogy hiába szavaz mellette vagy ellene, 10 év előtt azt felbontani nem lehet, legalább azon részeit, melyekre a törvény világosan kimondja, hogy tíz évre meg van kötve, ezek pedig a legfontosabbak: hadügy, quota és külügy. Mikor a fusió megtörtént, a t. kormányéi nők ur, ki a hatalmat akkor a kezébe vette, ha a választók elé lép ezzel, hogy nyiltan kijelentette volna: tudjátok meg, hogy mi elfogadjuk a közös ügyrendszert, hogy hatalmunkat arra fogjuk felhasználni, hogy a 67-iki kiegyezést consolidáljuk, megerősítsük, ha akkor kapott volna többséget: bátran hivatkozhatnék arra, hogy a nemzet sanctionálta. De nem ugy történt; az utolsó választások alatt programm nem volt. Akkor a programra nem volt más mint a fusió a haza megmentésére; de milyen utón, milyen módon? azt nem méltóztattak előadni, nem mondották el, hogy ily módon akarják megmenteni a hazát; hogy megújítsák nemcsak a közös ügyes kiegyezést, hanem alkotnak uj közös bankügyet, engednek az osztráknak mindent a mit akar, elmennek az engedményekbe tovább, mint maga a Deákpárt Ha ezt megmondva, kaptak volna többséget: akkor elmondhatnák, hogy a nemzet sanctionálta De így én bátran az ellenkezőt állithatom; mert midőn a nemzet önöket megbízta: ezt azon meggyőződésben tette, hogy önök megfogják változtatni azon rendszert, mely alatt Magyarország azon állapotba jutott, a melyben van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. kormányelnök ur azt mondja, hogy e dolog ma nincs napirenden, és ez állításában Simonyi képviselőtársam téved, napirenden csak akkor volna, ha a Simonyi Ernő határozati javaslata elfogadtatnék. Ez nem áll. Napirenden van e dolog, mihelyt arról van szó, hogy quota bizottságot küldjünk ki : mert ez a czélból küldetik ki, hogy állapítsa meg, milyen arányban akar Magyarország azon költségekhez járulni, melyeket az 1867-ben alkotott törvények magukban foglalnak. Ha tehát ez irányt el nem fogadjuk, vagy megváltoztatjuk: természetszerűleg megváltoztatjuk az 1867-iki törvényt, s igy ez napirenden van. Ha megszavazzuk : megújítjuk a kiegyezési alapot; ha megváltoztatjuk: eo ipso megváltoztatjuk azt is. Azt mondja, a kormányelnök ur, hogyha ő és a ház nagy többsége 2 évvel ezelőtt belátta, hogy nincs napirenden: annál kevésbé hiheti valaki, hogy ma lenne napirenden, midőn egy háború előestéjén, most már mondhatni reggelén állunk. Én e tekintetben igazat adok a t. kormányelnök urnák, és magam is hiszem, hogy a jelen perez nem igen alkalmas ily fontos dolgok átvizsgálására és akár consolidatiójára, akár megváltoztatására. De ha ez igaz : akkor ne méltóztassék az ő általa beterjesztett határozati javaslatot sem tárgyaltatni ; mert ha nem alkalmas az idő arra, hogy megváltoztassák a kiegyezés, akkor nem alkalmas arra sem, hogy e dolgokkal most foglalkozzunk. Ha a jelen idő nyugtalanitólag hathat a magyar törvényhozásra, akkor nem szabad ily fontos tárgyakkal foglalkoznia. Ha pedig a kormány azon meggyőződésben van, hogy daczára annak, a mi határainkon készül, mi nyugodtan foglalkozhatunk belügyeinkkel : akkor foglalkozzunk azokkal ugy, hogy az eredmény necsak a pereznyi szükségletnek, de a nemzet jövőjének is megfeleljen. Egyébiránt, ha mint előre látom, a t. kormány s az őt támogató többség e perezben nem fogja elfogadni az inditványt, miután a t. kormányelnök ur leginkább a jelen zavaros időt hozza fel okul: elvárom tőle, hogy mihelyt a háborúnak vége lesz: első teendője lesz, hogy a közösügyi rendszer eltörlését hozza a ház előtt javaslatba. (Tetszés a szélső baloldalon?) Nem tehetem, hogy rövid megjegyzést ne tegyek arra, mit Kaas báró képviselőtársam mondott. Ámbár nem tagadom, hogy az ő követelése méltányos; de én abban igen kis vigasztalást találok. Ha már kell, hogy legyen quota-bizottság,