Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-231
272 231. országos Illés április 26. 1877. Mindezek beszerzése, valamint a könyvtárban még mindig mutatkozó hiányok kipótlása szükségessé teszik, hogy a t. ház ezen harmadik ülésszak alatt is méltóztassék könyvtárát ;;zon javadalmazással ellátni, melyet a könyvtár számára mindkét ülésszak alatt megszavazni méltóztatott. A könyvtári bizottság a lehető legtakarékosabban jár el ugy a beszerzéseknél, mint a beköttetéseknél. A beterjesztett számadásokból az derül ki, hogy a könyvtári bizottság még némi fölösleggel rendelkezik. Ennek felvilágosítására legyen szabad megjegyeznem, hogy a könyvkereskedők számlái be vannak adva, utalványozás alatt állanak, s hogyha utalványozva lesznek: az eddig megszavazott készlet ki lesz merítve. Miután mindazon indokok, melyek a múlt ülésszakok alatt a t. házat arra birták, hogy a könyvtár javára havonkint 450 frtot megszavazzanak : ez idő szerint is fennforognak, kérem a bizottság nevében a t. házat, hogy előterjesztésünket elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a könyvtári bizottság jelentését elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Következik a képviselőház április havi költségvetésének tárgyalása. Jankovics Miklós előadó: (olvassa az előirányzatot.) Elnök : Méltóztatik a t ház az április havi költségvetést az előirányzott összegben elfogadni? (Elfogadjuk]) Elfogadtatik, s az; elnökség utasittatik az összeg folyóvá tételére. Kérdem a t. házat, hogy a mározius havi kiadásokra nézve beadott kimutatására van-e észrevétel? (Nincs!) Észrevétel nem lévén, a kimutatás tudomásul vétetik. Következik a napirend további tárgya: a határozati javaslat a közösügyi költségek hozzájárulási arányának meghatározására kiküldendő bizottság megválasztásáról. Gulner Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot,) Elnök: Az általános vitatkozást megnyitom. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Az előttünk fekvő határozati javaslat látszólag az első pillanatra nem tünteti fel azon fontosságot, melylyel az a valóságban bir. Nem kéretik egyéb, mint hogy küldessék ki egy bizottság, mely azután- előterjesztést tegyen a háznak, a mely előterjesztés fölött a ház szabadon tanácskozhatván, azt elfogadhatja, módosíthatja, vagy elvetheti; mindamellett a valóságban igen nagy fontossággal bir ezen határozati javaslatnak már elfogadása is : mert elfogadván ezen határozati javaslatot, .elfogadjuk elvileg azt, hogy jövőre is fentartani kívánjuk azon rendszert, melynek tíz évi gyakorlata Magyarországot azon állapotba hozta, melyben jelenleg van. Ezen határozati javaslat elfogadása által kimondjuk, hogy fen kívánjuk tartani ezentúl is azon rendszert, melyet az 1867. XII. t.-cz. és más t.-ezikkelyek alkottak ós a mely eredményeiben Magyarországot politikailag és gazdászatilag a tönkrejutás szélére sodorta; elvileg elfogadnók azon rendszert, a mely már annyi jeles fórfiát e háznak a ministcriumokban lejárta és mely lefog járni mindenkit, mert erős meggyőződésem szerint ezen rendszer mellett Magyarországot jól, a nemzet megelégedésére kormányozni nem lehet. Igen sokat lehetne mondani ezen rendszer következményeiről, de nem szándékozom ezúttal azokba hosszasan bele bocsátkozni. Hiszen ismeretesek azok mindenki előtt. Tudva van a t. ház előtt az is, hogy én és elvbarátim ezen törvényeknek megalkotása óta mindig elleneztük azokat, mindig kinyilatkoztattuk azt, hogy meggyőződésünk szerint ezen törvények Magyarországra nézve, ugy politikailag, mint közgazdászatilag káros következményeket fognak magok után vonni. De nemcsak én és elvbarátim vallottuk ezen hitet, hanem ezen hitet vallották a ministerelnök ur és elvbarátai is, e házban éveken át folytonosan ós erősen ostromolva azon törvényeket, melyeknek megújítása ezen határozati javaslat által kezdeményeztetik. A ministerelnök ur volt iz, a ki az ezen törvényeken alapuló intézményeket átkos intézményeknek nevezte. De eltekintve azoktól, a miket évek előtt mondott, ha figyelembe veszem, hogy az ő jelen állásának alapját, tulajdonképeni básisát azon programmbeszód képezi, a melyet e házban két évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, február 3-án, elmondott : ezen beszédében is kijelentette, hogy ő azon törvényeket roszaknak tartotta mindég, roszaknak tartja most is, de megváltoztatásukat akkoron nem tartotta lehetőnek, mert először szerinte a kérdés napirenden nem volt ós másodszor, mert hiányzott a megváltoztatáshoz az első kellék, t. i. a többség e házban. E tekintetben azt hiszem, hogy a körülmények változtak. A kérdés most napirenden van. Most nem mi hozzuk azt napirendre , hanem önkényt magától jön napirendre azon törvény értelmében, a mely ezen ügyekről szól. Tehát napirenden van a kérdés ; hozzá kell szólani, s intézkedni okvetlenül szükséges. A kórdós már most csak az, hogy a tett tapasztalatok után oly intézkedéseket tegyünk-e ? amint tettek azok, kik ez előtt 10 évvel ezen törvényt megalkották ; vagy felhasználva az időközben szerzett tapasztalás után már most oly módon kívánjuk,-e a mi viszonyunkat a vetünk egy fejedelem uralkodása alatt levő tartoj
