Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-229

260 229. országos ülés április 2S. 1877. nyék olynemü összeültetése, hogy azokon a phy­loxera tovább terjedhessen. Azt hiszem, — a mint a t. minister ur szí­ves volt érinteni, — egy ilynemű törvényjavaslat közelebb elénk fog terjesztetni, a mikor a t. ház feladata lesz a részleteket megvitatni. Én részemről a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom. Szontagh Pál: (somogyi.) T. ház! Előlege­sen is kijelentem, hogy a pénzügyi bizottság ja­vaslatát elfogadom. Nem is szólaltam volna fel, ha t. barátom Korizmies László oly szépen és ékesen nem beszél vala, mint a hogy szokott ; mert mindig félek a szakértők ily nyilatkozatától, midőn bizonyos irányban, — nem mondom, hogy nekem tökéletesen igazam van, de nézetem sze­rint mégis — téves dolgokat kedvesekké, bevehetőkké s hogy ugy mondjam fülbe mászókká tudnak tenni. (Derültség.) Ilyen az, midőn azt mondja, hogy a pancso­vai szőllőkben akár folytattassék a kiirtás, akár nem : azért azok el fognak veszni. En azt mondom, hogy az irtás igenis hatásosnak mutatkozott any­nyiban, hogy ott a hol a szőllő kiirtatott: a phyl­loxera is megszűnt. Ezen nem kételkedik senki, nem kételkedett egy tagja sem az enquétnek, mely­nek t. barátom Zsedényi Ede az elnöke volt. Épen oly kevésbé lehet ezen kételkedni, mint azon: ha például valaki a lóherésből az aranykát ki akarja irtani és a lóherést megsemmisíti: ott azután aranyka sem lesz, (Derültség.) Az te­hát bizonyos, hogy ha ott, hol phylloxera mutat­kozik, a szőllőt kiirtják, hogy talán más vidéke­ket megmentsenek: ez áltál ezélt érnek; mert ha nincs szőlő : nincs phylloxera. Megütköztem t. barátom egy észrevételében; midőn t. i. azt mondja, hogy a panesovaiak pro­testatiója nem veendő figyelembe, vagy legalább nem oly mérvű figyelembe, mint a pénzügyi bi­zottság vette. Én ellenkezőleg azt állítom, hogy habár történt haszon az irtás által a phylloxera tovább terjedésének meggátlását illetőleg, mégis figyelembe veendő azon férfiak feljajdulása; de figyelembe veendő azon illuminatio is, melyet a városban a pénzügyi bizottság végzése után eszkö­zöltek, mert igazolta ez azon igazságot, hogy so­hasem szabad a vidék meggyőződését erőszakolni, és sohasem szabad a kormány beavatkozása ál­tal saját érzülete és akarata ellen boldogítani akarni valamely vidéket. (Helyeslés a baloldalon) Ez be volt bizonyítva századokon által a szel­lemi irányban is, bebizonyodik most az anyagi fej­lődés terén is. En meg vagyok nyugtatva a mi­nister ur nyilatkozata által, hogy a phylloxera meggátlására nézve mindent meg fog tenni, a mit az eddigi tapasztalás — és tegyük hozzá — talán a jövő tapasztalás és talán a genfi congres­sus működése után is jónak fog látni. Es ha azután előfogja terjeszteni a javaslatot, nem fo­gom azt elkésettnek tekinteni, mert annyi tény, hogy itt —- és Francziaországban is, a mit melles­leg jegyzek meg, — daczára azon nagy dolog­nak, a melyet talán némiképen felfújtak, nem olyan szomorúan áll a borkereskedés; mert any­nyi bizonyos, hogy azóta, a mióta Francziaország­ban a phylloxera létezéséről tudomással bírnak, a mióta arról a journalistikában írnak: azóta mind­ezek daczára nem tapasztaltatik az, hogy Fran­cziaországból a borkivitel csökkent volna. Ennek gyakorlati tanúságára hivatkozom. Mél­tóztassanak közültekinteni és a fővárost megnézni; itt most is ágens ágenst ér, ki a bordeauxi bort fűnek fának kinálja. De ha különösen Franczia­országnak van e tekintetben tapasztalása, ott pe­dig nem nyilatkoztak az irtás mellett, hanem nyilatkoztak mindenféle más módja mellett a phyl­loxera terjedése meggátlásának, a melyeket előso­rolni, nehogy akadémiai értekezésbe tévedjek, nem akarok: akkor azt hiszem, hogy ha mindezeket figyelembe veszi a minister ur, a kellő utat és módot meg fogja találni a baj terjedésének meg­akadályozására. Végül megjegyzem, hogy habár Francziaor­szágban államilag nem avatkoztak a phylloxera irtására czélzó intézkedések megtételébe, a beter­jesztendő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz helyén annak megbirálása is, hogy meny­nyiben vétessék igénybe az adófizetők pénze oly intézkedésekre, a melyek bizonyos vidékeknek ta­lán megmentésére czéloznak. Én mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság véleményét elfogadom. Korizmics László: T. ház! Csak félreér­tett szavaimat akarom egy kissé helyreigazítani. (Derültség ) Előttem szólott képviselő ur czáfolni akarta beszédemet és iparkodott nevetségessé tenni. Köszönöm. (Felkiáltások: Azt nem,!) Azt mondotta, hogy szépen hangzó, fülbe mászó szavakkal aka­rom nézetemet érvényesíteni. Én röviden csak annyit mondottam, — se tekintetben hivatkozom a t. házra, — hogy sajnálom, hogy az irtást meg­szüntették. Ez egyéni nézet. Azt mondottam továbbá, hogy a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom: mert a végrehaj­tás tökéletlen volt és látjuk, hogy ez utón czélt nem érünk. Ez volt a másik. Azt mondottam továbbá, hogy szigorúan el kell zárolni azon helyet, a hol phylloxera van és hol phylloxera lesz. Azt mondottam azután, hogy contemplálni kell azon esetre egy módot, hogyha e baj nagy lenne, ne egyeseket, hanem szövetkezéseket talál­jon. Sem többet, sem kevesebbet nem mondottam,

Next

/
Thumbnails
Contents