Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
222 324. orsüégos ülés márezius 25 1877. ur kifejezése — mikor azon consortiummal, a melylyel a pénzügyminister — a mint ez ha nem hivatalosan is, de különben köztudomásií — most alkudozik, soha sem köttetett Magyarországon egyetlen kölcsön sem anélkül, hogy hozzá egy lealázó titkos feltétel ne köttetett volna. S mivel bizonyította a képviselő ur ezen állítását'? Azt mondja, hogy az első 76'/., millió kölcsönnél 1873-ban kiköttetett a temesvár-orsovai vasút. A mint tudja. én nem kötöttem azon kölcsönt, nem tudok másról mint a törvényben megirt feltételekről; de annyit tudok, hogy az első 76 x ' 2 milliós kölcsön köttetett 1873-ban, akkor pedig, miként mindenki tudja, a a temesvár-orsovai vasútról még szó nem volt, valamit mindenki tudja azt is, hogy a temesvárorsovai vasút P/a évvel később jött napirendre azon kölcsön kötése után. A t. képviselő ur, a ki oly módon szól, mintha állításai csalhatatlanok volnának : jól tenné, ha beletekintene az országgyűlési irományokba, s a törvényekbe, mint a melyek talán mégis csak nagyobb hitelességüek, mint a képviselő ur subjectiv véleménye. Azt mondja a képviselő ur, hogy a 76^2 milliós második kölcsönnek ára volt a romániai kereskedelmi szerződés. Ha itt is utána nézne az irományoknak, akkor tudhatná, hogy a második 76 1 /;, millió kölcsön 1874-ben köttetett, a romániai szerződés jóval egy évvel utánna. És hogy a szóban levő consortiumnak mi köze lenne a román kereskedelmi szerződéshez? én azt a magam eszével felérni nem tudom. De nem is akarom kutatni ;• tudja mindenki, hogy a román szerződés megköttetett 1875-ben. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mikor a 80'/ s milliós kölcsön megköttetett, ráadásul egy oly feltételt adtam hozzá, mely a magyar államnak milliókba került. Kijelentettem e házban többször, és kijelentettem különösen a képviselő ur ellenében is, — és követelem magamnak, hogy amit mondok, még ha nem is mondom szavamra, mint ez esetben tettem; ; azt elhigyjék itt e házban és a házon kivül. (Elénk tetszés a középen.) Többször megmondottam, hogy azon kölcsönnek semmiféle titkos vagy nem titkos feltétele nem volt. S mivel bizonyítja a t. képviselő ur azt? mivel akarja bizonyítani, hogy ama kölcsönnek meg volt a maga feltétele? Azt mondja, hogy azon szerződés alkalmával megígérte a pénzügyminister azon consortiumnak. hogy aranyban fogja fizetni a kölcsönöket, melyeket az ország ezüstben lett volna kénytelen fizetni. A t. ház elfogulatlan és loyalis Ítéletét hivoin föl, midőn nem védekezni igyekezem ezen vád ellen, mely lepattanik rólam, de melyre nézve mégis egyenesen a tényt elő kell adnom, Ez a consortium két kölcsönt kötött az országgal, megkötötte a 76 J / 2 milliós kölcsönt, melyre nézve senkisem vitatta, hogy nincs aranyban kötelezve, mert hisz. ez benne van a törvényben. Hanem vitattatott a házban, hogy nincs aranyban kötelezve az 1867-ben megkötött vasúti kölcsön ; továbbá az 1871-ben megkötött 30 milliós és 50 milliós kölcsönök, melyeknek azonban egyike sem ezen consortiummal köttetett meg, hanem másokkal. Ennek a consortiumnak tehát semmi köze sem volt az ő kölcsöneit illetőleg az önök által vitatott arany kamat kérdéshez. Ez — ugy vélem — argumentum ad hominem. De tovább megyek, ós még nyomósabb argumentumot keresek, s szerencsére könnyen találok is, mert közel fekszik. Ez, ugyanis az érintett kölcsönt 1875-ben deczember 6-án köttetett és Magyarország fizette az előbb megnevezett kölcsönök kamatait 1867. óta folytonosan mindig aranyban, mert erre kötelazve van. Hogyan tehettem volna engedményt olyan dologban, melyre kötelezve voltunk és a miket teljesítettünk folytonosan 1875. előtt, amint erről a zárszámadások tanúskodnak és mint jelentést tett erről a zárszámadási bizottság háromnégyszer is, valahányszor t. i. a megkötött kölcsönök legombolyitásáról tett a háznak jelentést. (Élénk tetszés a középen.) Mikor igy állnak a tények, s mikor köz'tudomás szerint igy állanak, mert több izben megvitatta azokat a ház: akkor újból előállani a régen már teljesen alaptalannak bebizonyított állítással, arra ismét és ismét visszatérni ós azzal gyanúsítani — ha csak azt nem akarom feltenni a képviselő úrról, a mit pedig a világért sem akarok, hogy abból indul ki: caluinniare audacter, semper aliquid adhaeret, — különben föl nem foghatom eljárását. Kérem is az ő érdekében, kérem az ország érdekében, hogy az ily állításokkal, az ily ráfogásokkal ne méltóztassék előállani. (Elénk helyeslés a középen.) Ezek a dolgok, higyje el az én t. képviselő társam, nem használnak senkinek sem ; hanem azon ügynek, melyet mindnyájunknak megóvni, melyet minden irányban ós mindenki ellenében megőrizni szent kötelességünk, ártanak, még pedig a legnagyobb mérvben. A t. képviselő ur tovább folytatva ily irányú insinuatióit, azt mondja, az én gazdálkodásomnak következménye az, hogy Magyarország hitele megromlott ! Ugyan kérem: miképen vagyunk azon állításával? A pénzügyminister az 1875-ben megkötött 80 millió rente-kölcsön második felét 8l x / 2 cursussal nem értékesítette. Erről a cursusról — közbevetőleg legyen mondva — akként beszél, mintha az tudja Isten, micsoda drága uzsora cursus volna. Engedelmet kérek: ha méltóztatik azt állítani, hogy ezen cursusban van kifejezve állami hitelünk megromlása: no hát, akkor a t. képviselő urnák jusson eszébe, hogy ez olcsóbb volt Magyarország minden eddigi kölcsönénél —
