Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-204

204. országos Illés január 27. 1$77. 13 Eddigelé nem történt és én reménylem is, hogy senkinek sem lesz kedve a kormányélnök urnák ezen kívánságát teljesiteni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Mindazonáltal kérem, a t. házat, méltóztassék jól fontolóra venni ezen áramlatot, mely most megindult: mert megtörténhetik, hogy mindnyájunk akarata daczára ós ellenére, meg fog esni. az, minek megtörténésétől Isten óvja meg e hazát. Ennek alapján beterjesztem következő interpellatiómat: interpellatió a belügyminister úrhoz: A belügyminister ur tudtával és beleegyezésével történtek-e ama rendőri intézkedések, melyek folyó hó 27-én este a Kossuth Lajosnál járt czeglédi küldöttség hazaérkezése alkalmából a közvélemény átalános megbotránkozásával a fővárosban tétetlek? Tudtával és beleegyezésével történt-e, hogy a pályaudvar bejáratai elzárattak, hogy a polgárok megakadályoztattak abban, hogy a hazaérkezett iidvözöltessék, hogy a küldöttség számos drabant és lovaspandur által kísértetett be a városba, hogy békés honpolgárok szabad mozgásukban erőszakkal akadályoztattak és hogy mások véleménynyilvánításért fogságba hurczoltattak, sőt egyikök rendőrileg tiz napi fogságéa Ítéltetett ? Ha mindez belügyminister ur tudtával és beleegyezésével törtónt, vagy bár utólagosan és helyeslésével találkozik : kérdem mivel bírja a belügymininister ur a személyes és polgári szabadság e durva megsértését, az alkotmány és törvény e világos megszegését igazolni? Kérem méltóztassék interpellatiómat a belügyminister úrral közölni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a ministerelnök mint belügyminister úrral. Madarász József: T. ház! Mik a most fölolvasott kérdés indokolásában Helfy képviselő ur által elmondattak a múltra vonatkozólag, majdnem ugyanazon érvek szólnak a jövőre nézve az egyéni szabadság sérelme megmentése tárgyában. A tárgy, miként fölhozatott, mégis, ha nem oly nagyszerű jelentőségben, a tekintetben, minő férfiúhoz ment el a küldöttség, következményeire, az ország jövő helyzetére és egyéni szabadságra nézve szintén nagy jelentőségű; és épen azért, mert én a t ház figyelmét a jövőre nézve kérem föl, reményt meritek ez alkalommal arra nézve, hogy ha a múltban történt is, deák példabeszéd mondásaként, kel! hogy botrányok történjenek: reményiem, mondom, hogy tanulságot merítünk belőle mindnyájan, hogy jövőre botrány ne történjék. Nem egy párthoz, hanem az ország minden rendű polgárai közzé tartozó képviselő arakhoz szólok, hogy a képviselőház erkölesí súlyát vesse a latba, arra nézve, hogy legalább a jövőre nézve megmentessenek Magyarország polgárai hasonló erőszakos eljárástól. Lehetetlen, hogy önöket föl ne háborítsa a rendőrségnek eljárása, melylyel a békés magyar polgár, egy hazaérkező magyar polgár szívesen nem üdvözölhető a nélkül, hogy az üdvözlő ki ne tegye magát annak, hogy mint útonálló gonosztevő rendőrök által zaklattassék; kiknek —megismerem — van hivatásuk, de ha ilyenekbe bocsátkoznak, lehetetlen, hogy azon hivatásnak megfelelhessenek, a miért őket az ország fizeti: lehetetlen — mondom — hogy ki ne legyenek téve annak, hogy mint útonállók és gonosztevők azon rendőrség által zaklattassanak, mely az egyéni szabadság és az ezzel karöltve járó rend megóvása erdekében fizettetik az ország által. És mert ezen véleményt ápolom: engedje meg a t. ház, hogy én az egyetemi polgárok kiküldötteinek visszaérkezése alkalmából a budapesti rendőr-kapitány által kiadott rendeletre nézve és a lapok közlései szerint netán máshová is kiadott közigazgatási rendőri intézkedésekre nézve hivjam fel a t. ház figyelmét. E hó 27-kén adatott ki a budapesti rendőrkapitány által egy tilalom az iránt, hogy a budapesti egyetemi polgárok a Konstantinápolyból haza érkező fiatal társaikat ünnepélyesen ne fogadhassák. Hát mi a tény és kik azok, a kik Konstantinápolyból hazajönnek? Az egyetemi polgárok választottak maguk közül küldöttséget, kik a török fővezérnek Abdul Kerimnek egy diszkardot adjanak át dicső fegyveres csatáinak elismerése jeléül. (Helyeslés a szélső bal oldalon-) Bün-e ez ? Hiszen ha az : akkor azt megengedni nem lett volna szabad, hogy oda menjenek. Ha nem volt bűn, mint a hogy nem az: akkor, ha az egyetemi polgárok, midőn kimentek, tömegesen, anélkül, hogy ebből a hazára nézve veszély keletkezett volna, kikísérhették társaikat: vajon nagyobb bün-e a hazaérkezőket ünnepélyesen fogadni? Meg nem foghatom, hogy a Tiszakormány alatt kellett az országban fölébredni azon Prottmann-idő emlékezetének, a mely ellenében ő akkoron, mikor erre ok volt, beismerem férfiasan küzdött. (Igaz a szélső balról.) Az egyetemi ifjak, kik elmentek, igaz alakilag nem vittek a magyar nemzettől megbízást magukkal. Ezt beismerem; de vegye figyelembe a t. ház. hogy nem tárgyaltatott-e az országgyűlésen Törökország területi épségének, állami függetlenségének és a párizsi szerződés sórthetlen fentartásának kérdése, a mennyiben e házban mindenki pártkülönbség nélkül beismerte ennek helyességét ? És ezen helyessógi érzet járta át Magyarország minden hű polgárát pártkülönbség nélkül. Tfehát ha alakilag nem kaptak is megbízást az egyetemi ifjak a magyar nemzettől: az tagadhatatlan ós a képviselőházban részemről azt nyilvánítom, mert ez meggyőződésem, hogy az odament fiatal barátaink-